Ugyan a vetítések varázsának és az irodalmi csemegézésnek mindig is volt helye a Művészetek Palotájában, mégis, e két művészeti ág jelentősebb szerepet kapott a Fábri-életművet bemutató Müpa Mozi és a kortárs irodalommal foglakozó Literárium sorozat elindulásával. És a kortárs zene ugyan kezdettől markáns képviseltre lelt a Házban, az UMZE háromrészes bérlete új területet hódított meg a műsorpalettán a mai muzsika számára.

Kezdetben a Szimfonikus körkép, majd a Szimfonikus felfedezések zenekari panorámájának kötelező elemeként találkozhattunk a Müpában 20. és 21. századi magyar művekkel. 2006-tól ehhez társul az évente megrendezett Hommage à Ligeti című koncert, amely az UMZE Kamaraegyüttes kezdeményezésére és részvételével a 20. század második felének egyik legjelentősebb zeneszerző, Ligeti György előtt tiszteleg. 2009-ben és 2011-ben már az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőverseny is hirdette a Müpa élő kapcsolatát a kortárs zene legfiatalabb generációjával. A misszió addigi tetőpontját 2009-ben érte el, amikor a Müpa felkérése nyomán az Amadinda Ütőegyüttes 25. születésnapjára napjaink legelismertebb zeneszeszerzője, a hetvenedik születésnapját épp a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben ünneplő Steve Reich komponált művet Mallet Quartet címmel.

A mostani UMZE-sorozat a Fesztivál Színházban lelt otthonra, ami kölcsönöz egyfajta kamarajelleget a koncerteknek. A sorozat első koncertjén a kortárs zene már-már klasszikusnak számító egyéniségeinek, Eötvös Péternek, Toru Takemitsunak, John Adams-nek a művei hangzottak el, míg a másodikon Stockhausen, Varèse, Janáček, Stravinsky és Dohnányi kompozíciói szólaltak meg. A harmadik, áprilisban rendezett hangverseny tematikája sok-sok éve foglalkoztatja az UMZE Kamaraegyüttes művészeti vezetőjét, Rácz Zoltánt. "Durkó Zsolt 1976-os Turner-illusztrációk című művét és Szőllősy András 1978-ban komponált Pro somno Igoris Stravinsky quieto című darabját egy korábbi, sajnos nem realizálódott koncerten is műsorra tűztem, más kontextusban, melynek lényege az volt, hogy olasz szerzők mellett olyan magyar komponisták műveit is eljátsszuk, akik kötődnek az olasz iskolához. Durkó és Szőllősy ugyanis egyaránt a római Santa Cecilia Akadémián tanultak" - mondta az ütőhangszeres művész. "Most azonban, a korábbi gondolatot nem érezvén már aktuálisnak, ezt a két muzsikust olyan szerzőkkel hoztam párhuzamba, akik a következő nemzedékhez tartoznak. Durkó és Szőllősy darabja mellé Tihanyi László Attéját rendeltem, amit az UMZE mutatott be 1999-ben, és azóta sem szólalt meg Magyarországon. Serei Zsolt 2007-2008-as keltezésű "...stets blickend in die Höh" darabjának műsorra tűzésével pedig szeretném ráirányítani a figyelmet hazánk egyik legkiválóbb komponistájának műveire."

A jövőről szólva Rácz Zoltán elmondta, hogy ezzel a sorozattal nem titkolt szándékuk az volt, hogy az UMZE Kamaraegyüttes tevékenysége egy bizonyos helyhez legyen köthető, mégpedig az erre a célra legalkalmasabbhoz, a Művészetek Palotájához. „Az UMZE olyan szerepet tölt be a magyar zenei életben, amit egyelőre senki más nem tud, és nem akar betölteni" - folytatta a Kossuth-díjas muzsikus. "Nagyon sok élő zeneszerző művei nem szólalnak meg itthon és a közönség olykor a mai szerzők nevét sem ismeri. Pedig az ismertség nem minőségi kategória: a hallgatóság sok mindenhez egész egyszerűen nem fér hozzá. Ezen a területen rengeteg a tennivalónk és a Müpával folyamatos párbeszédet folytatunk ennek a hátránynak az ledolgozására."