A közönség kellemesen elhelyezkedik a simogató meleg vízben, egy pillantást vet a patinás épületre, miközben nemcsak a medencében, de a legszebb dallamokban is elmerül. Lássuk be, néha jólesik szokatlan körülmények között koncertet hallgatni.
Egy hosszú nap után nem székbe préselődve ücsörgünk, hanem egyszerre adhatjuk át magunkat a test és a lélek megkönnyebbülésének.
Erre a vágyunkra épített a Fesztivál Akadémia Budapest, amikor felvette koncerthelyszínei közé a Széchenyi Fürdőt, ahol már évek óta tartanak hangversenyeket – idén viszont a sorozat egyik legizgalmasabb programja került oda, sok modern-kortárs darabbal.
Kelemen Barnabás és Lukács Miklós (Fotó/Forrás: Herman Péter / Fesztivál Akadémia Budapest)
Persze a gyógyfürdő nem tesz lehetővé olyan elmélyült zenehallgatást, mint a koncertterem – folyton a fülünkbe cseng a medence széléhez csapódó hullámok hangja, a lazább hangulatú zenehallgatók csevegését nem is említve –, ugyanakkor az ember másfajta fogékonyságra tesz szert. Maga a műsor-összeállítás is illeszkedett a helyszín adottságaihoz, még ha hangosításra szükség is volt. Gene Koshinski könnyűzenei ritmusokra épülő darabja, a Get It! (Benkócs Tamás fagott- és Joó Szabolcs ütőhangszeres művész közreműködésével), vagy utóbbi előadásában Eötvös Péter virtuóz üstdob-darabja, a Thunder nem csak tökéletes csendben tud érvényesülni.
A műsor legelején a Fesztivál Akadémia kurzusain részt vevő, igen ifjú muzsikusokból álló vonószenekar játszotta Bartók Béla Gyermekeknek című sorozatának részleteit. A vonós hangszerek később is a fókuszban maradtak, hiszen meghallgathattuk Dohnányi hegedűre, brácsára és csellóra írt Szerenádját, majd a Kelemen Kvartett (és benne természetesen a sorozat művészeti vezetői, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin) játszott néhány lehengerlő sodrású tételt Bartók vonósnégyeseiből. A klasszikus zenei blokkot egy parádés feldolgozás zárta, amelyet már tavaly is hallhatott a fesztivál közönsége, de nem hiszem, hogy bárki is meg tudná unni: a Román népi táncok szólalt meg hegedűn és cimbalmon, Kelemen Barnabás és Lukács Miklós előadásában.
Amellett, hogy ez a hangszer-kombináció ragyogóan illik a műhöz, a két kivételes muzsikus tette igazán nagy élménnyé a produkciót.
Nem csupán művészi nagyságuk, zenei érzékük miatt, a közönség valósággal úgy érezte, a vérükben van a muzsika.
Sárközy Collective (Fotó/Forrás: Herman Péter / Fesztivál Akadémia Budapest)
És ha már olyan előadókról beszéltünk, akiknek a zsigereikben is zene csordogál, ez a leírás tökéletesen illik a koncert második felében játszó együttesre, a Sárközy Collective-re is. A formáció a hagyományos cigányzene egyik, ha nem a legjelentősebb képviselője, akik a komolyzenén szocializálódott közönségnek is meg tudják mutatni, mi történik, ha egy kicsit lazítunk a kereteken, és teret kap az előadók kreatív, improvizatív megközelítése. No meg azt, hogy egy gyógyfürdő történelmi környezetében, egy klasszikus koncert végén is micsoda bulihangulatot lehet kerekíteni.
Fejléckép: Lelkes fürdőzők, illetve koncertlátogatók (fotó/forrás: Herman Péter / Fesztivál Akadémia Budapest)
hírlevél
