A rangos elismerést a magyarok közül eddig csak Ligeti György, Kurtág György, 2000-ben pedig Eötvös Péter kapta meg. A huszonkilenc éves Illés Márton a karlsruhei zeneművészeti főiskolán végzett, s a jövő tanévtől ott oktat zeneelméletet. Első zeneszerző tanára Draskóczy László volt, s első számú mesterének Wolfgang Rihmet tartja.
- A Bartók és Kodály által keretbe foglalt népi magyar zenén nőttem fel, részben máig ebből táplálkozom. Majd a később felfedezett, igazán komplex Bartók-muzsika nyitott számomra utat az európai kultúrzene felé is - idézi fel érdeklődésének alakulását a komponista.
- Az irodalom például ugyanúgy mindent képes kifejezni, mint a zene - mondja saját műfaja lehetőségeiről Illés Márton. - A zene azonban ösztönösebb, direktebb műfaj. Egyetlen érzék, ami a zenei kommunikációhoz felér, az a szaglás. Amikor hirtelen megérzünk egy húsz évvel ezelőtti időkből ismerős illatot, akkor az megmagyarázhatatlan érzést vált ki. A zenével is így van az ember. Vizuális hatást is kelthet, de leginkább érzetet. Tényszerűen állapítja meg a komponista: egyre kevesebb az olyan ember, aki a kortárs zenét élvezni tudja. Pedig szerinte a kortárs muzsika igenis a mindennapok része, és megértéséhez nem elsősorban képzettség kell, hanem "szokás". Aki sokat hallgatja, az szereti. Saját zenéjéről azt mondja: nem intellektuális problémát komponál meg, inkább gesztusokat, auditív benyomásokat vet papírra. Mégpedig szigorú napirend szerint. Íróasztalától zongorájáig, s onnan viszszasétálva alkot.
Illés Márton most a Kasseli Zenei Napok rendezőinek felkérésére ír egy kamarazenekari művet, azon kívül egy darabot zongorára és elektronikára, amelyet majd október végén Münchenben, a Christoph und Stephan Kaske-díj átadásán saját maga ad elő.
A jelenkori magyar zenéhez csak néhány barátja révén van személyes kapcsolata. Amióta nem él itt, Magyarországon - bár néhány koncertet adott - nem játszották a darabjait. Utoljára 1994-ben a Bartók rádióban mutatták be a győri ütőegyüttesnek komponált alkotását.
S hogy azért erősen vonzódik a haza zenei élethez, kiderül egy megjegyzéséből: szebb, ha az embert itthon játsszák.
hírlevél
