Klasszikus

Kortársaink-e a kortárs zenészek?

2013.09.23. 13:55
Ajánlom
Már a régi görögök is ismerték a zeneszerzőversenyt. Vagy nevezzük inkább operaversenynek? (Wagner feltehetően így hívta volna.) Legyen bárhogy is, annyi bizonyos, hogy a Dionüsziákon zenés-táncos-verses drámai művek versengtek, és a győztes jelentős állami anyagi juttatások mellé nem hervadó babért is nyert - dicsősége szinte isteni eredetűnek számított. MAGAZIN

A görögöknél a művészet az élet egyik központi mozzanata volt, s az egész életet alakító tényezővé emelkedett. Mindez - bár isteni babér nélkül - így volt nagyjából egészen a 20. század első feléig, azaz a kortársak valóban kortársaink voltak. Van-e ma is kultúrát befolyásoló ereje a kortárs művészetnek, esetünkben az úgynevezett komolyzenének? Másként kérdezve: valóban kortársunk-e a kortárs zene? Talán igen, talán nem. De fontos megemlíteni, hogy ez nem is olyan régen még másként volt. Az 1946-ban indult Darmstadti Nyári zenei Napok (Internationale Ferienkurse für Neue Musik), vagy az 1921-es datálású, de valódi jelentőségre a második világháború után szert tett Donaueschingeni Zenei Napok (Donaueschinger Musiktage) mélyen megmozgatták a művészeti világot, és a nem szakértő közönséget is. Ha kiterjesztjük a contemporary music fogalmát, és belevonjuk a progresszív rockzene (mindenekelőtt Frank Zappa) vagy a jazz jelenségeit is (Ornette Coleman, Archie Shepp), azt látjuk, hogy egészen 1968-ig tartott a lendület, vagyis a művészeti „forradalom" a társadalmi átalakulás gondolatával járt kéz a kézben. (A free jazz egyenesen a Black Power mozgalom harci muzsikájának számított; Ligeti György pedig leírja, hogy Bécsben, a kocsmában a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című Beatles-lemez dübörgött a hangszórókból, amikor kollégáival oda járt szakmai megbeszélésekre.)

Ez szűnt meg a lázadások leverése után; és az úgynevezett posztmodern világállapot beköszöntével a művészet „avantgárd" része vagy rezignációba ment át és teljesen visszavonult bármiféle társadalmi érdeklődéstől, vagy szinte rés nélkül popularizálódott.

A kortárs „komolyzene" (mely ragaszkodik autonóm jellegéhez) majdnem teljesen légüres térbe került, és ezt a sterilizálódást oldhatja, enyhítheti olykor egy-egy pályázat, ösztöndíj, verseny. Ezek közül Magyarországon a legjelentősebb az Új Magyar Zenei Fórum nevű zeneszerzőverseny, melyet eddig kétszer (2009, 2011) hirdettek meg nagyzenekari és kamarazenei (ensemble) kategóriában. A legfrissebb pályázatra olyan műveket várnak, amelyeket a 90 éve született Ligeti György művészete vagy személye ihletett.

A verseny jellemzői röviden a következők: a pályázat jeligés; a díjak nemzetközi szinten is magasnak mondhatók; a beérkezett műveket állandó tagokból álló előzsűri bírálja el; a kiválasztott darabok a főzsűri elé kerülnek (ennek idei elnöke Eötvös Péter); az általuk nyertesnek jelölt darabokat előadják, ez a koncert egyben a döntőt is jelenti; a hangversenyről kereskedelmi forgalomba nem kerülő CD-t készít a Budapest Music Center, ebből ötven példány a szerzőket illeti, a többit nemzetközi fórumokra küldik szét. Érdekes és fontos mozzanat, hogy a meghirdetés szerint pályázhat minden olyan szerző, aki magyarnak vallja magát - ami talán azért is szerencsés megfogalmazás, mivel sikeresen szűrheti ki a nemzetiséghez, származáshoz, állampolgársághoz, lakóhelyhez stb. kötődő vitát. Jól kidolgozott és átgondolt rendszer; nagy előnye az állandóság, vagyis a szerzők kétévente számíthatnak arra, hogy műveiket komolyan veszik, elbírálják, előadják és honorálják.

Kérdés, hogyan gondolkodik ugyanerről egy komponista? Két díjazottal beszélgettem erről. A Bécsben élő Varga Judit (2009-ben a nagyzenekari kategóriában első, 2011-ben második díjat nyert) szerint a zene és a verseny nem összeillő dolgok. Ám tagadhatatlan, hogy „sokat jelent egy versenygyőzelem, megismerik az ember nevét, be lehet írni az önéletrajzba, és ha pénzzel jár a díj, akkor megint ki lehet fizetni a lakbért pár hónapig." A győzelem „megrendelést ritkán hoz, publicitást igen, de legtöbbször csak nagyon rövid ideig, és nem túl széles körökben."

Varga Judit részben kényszerből él külföldön:„nem emlékszem arra, hogy valaha is kaptam volna Magyarországon fizetett felkérést. Sokat játsszák otthon a darabjaimat, sokan kérnek, hogy komponáljak nekik, aminek nagyon örülök, de ebből nem lesz krumplifőzelék." De természetesen egy versenynek megvan a hozadéka is: „Fontos és jó a sok darab, ami a versenyekre születik, különösen, ha elő is adják a nyertes kompozíciókat."

Utóbbi Tornyai Péter (2011-ben a kamarazenei kategória nyertese) szerint is talán a legpozitívabb mozzanat, hiszen a legtöbb ilyen jellegű versengés pusztán a kotta elbírálásából áll. „Ma Magyarországon egy zeneszerző nem tud (csak) abból megélni, hogy darabokat ír. Úgy látom, mindenki igyekszik olyan pénzkeresési módot találni (tanítás, alkalmazott zene, színház, film, hangtechnika, rádió, kottagrafika stb...), ami mellett komponálni is tud. Megrendelések (legalábbis olyanok, amelyek anyagi szempontból fajsúlyosak) ritkák. A színház sok szerzőnek jelent (rész-) megoldást, ott ugyanis mindig szükség van zeneszerzőre, zenészre. Ugyanakkor alkotói szempontból veszélyes terep, hiszen állandó alkalmazkodást, kiszolgálást jelent." Tornyai nem hisz abban, hogy a közönség „meg/visszahódítása" érdekében fel kellene áldozni a művészet autonómiáját, ráadásul úgy véli, „a kortárs művészetnek sokkal több lappangó érdeklődője, sőt akár rajongója van (vagy lehetne), csak meg kell találni a megfelelő csatornákat. Kisgyerekekkel, fiatalokkal nagyszerű tapasztalataim vannak ilyen téren." Reménykedjünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

A magyar oktatás MacGyverei – a kötelező olvasmányok

A jövő nemzedék sorsa mindössze attól függ, hogy Gárdonyit, Szabó Magdát vagy Agatha Christie-t adnak a kezébe? Arató Lászlóval, a Magyartanárok Egyesületének elnökével - a NAT-módosítás részleteinek hiányában - a jelenlegi szabályozást vizsgáltuk meg, hogy jobban értsük, mi is lehetne a változások előremutató iránya.
Vizuál

Az 1917 a legjobb film az amerikai producerek szerint

Sam Mendes első világháborús eposza, az 1917 című film kapta meg az Amerikai Producerek Céhének (PGA) díját a mozikban forgalmazott filmek mezőnyében szombaton Los Angelesben.
Plusz

75 éve szabadult fel a pesti gettó 

A pesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést vasárnap Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában, majd koszorút helyeztek el a zsinagóga falánál állított emléktáblánál.
Klasszikus

Boldog születésnapot kívánunk Fischer Ivánnak!

Ma ünnepli születésnapját a Budapesti Fesztiválzenekar alapító-karmestere, egyik legkelendőbb hazai művészünk. Saját Happy Birthday-feldolgozásával köszöntjük!
Vizuál

Ki nevet még a bohócon? – 100 éve született Fellini

Száz éve, 1920. január 20-án született Riminiben Federico Fellini, az egyik legnagyobb olasz filmes, akit első olaszként jelöltek rendezői Oscar-díjra, s mind a négy a kitüntetésre jelölt alkotása nyert a legjobb külföldi filmek között, a legnagyobb elismerésnek mégis azt érezte, ha rendező-festőnek nevezték.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Rangos hanglemezdíjat érdemelt Fischer Ádám Beethoven-ciklusa

A Dán Kamarazenekarral készültek a lemezek, amely Beethoven összes szimfóniáját tartalmazzák. Valóban kivételes interpretációról beszélünk.
Klasszikus interjú

Alig várja Boros Misi, hogy bejárja az országot

Országos turnéra indul Boros Misi. Tizenhét évesen tizenhét városban lép fel, de mielőtt elindulna, szóra bírtuk tinédzserkorról, szlogenekről és továbbtanulási tervekről.
Klasszikus hír

Kórházakban, iskolákban, aluljárókban csendül fel Bach zenéje

Idén március 16-án kezdődik a Bach Mindenkinek Fesztivál, amelynek idején több mint száz településen élvezhetjük Bach muzsikáját.
Klasszikus nyugdíj

Vladimir Ashkenazy visszavonul

A 82 éves zongoraművész-karmester visszavonulását ügynöksége, a HarrisonParrott jelentette be. Hiányozni fog!
Klasszikus videó

Boldog születésnapot kívánunk Fischer Ivánnak!

Ma ünnepli születésnapját a Budapesti Fesztiválzenekar alapító-karmestere, egyik legkelendőbb hazai művészünk. Saját Happy Birthday-feldolgozásával köszöntjük!