Klasszikus

Kortársaink-e a kortárs zenészek?

2013.09.23. 13:55
Ajánlom
Már a régi görögök is ismerték a zeneszerzőversenyt. Vagy nevezzük inkább operaversenynek? (Wagner feltehetően így hívta volna.) Legyen bárhogy is, annyi bizonyos, hogy a Dionüsziákon zenés-táncos-verses drámai művek versengtek, és a győztes jelentős állami anyagi juttatások mellé nem hervadó babért is nyert - dicsősége szinte isteni eredetűnek számított. MAGAZIN

A görögöknél a művészet az élet egyik központi mozzanata volt, s az egész életet alakító tényezővé emelkedett. Mindez - bár isteni babér nélkül - így volt nagyjából egészen a 20. század első feléig, azaz a kortársak valóban kortársaink voltak. Van-e ma is kultúrát befolyásoló ereje a kortárs művészetnek, esetünkben az úgynevezett komolyzenének? Másként kérdezve: valóban kortársunk-e a kortárs zene? Talán igen, talán nem. De fontos megemlíteni, hogy ez nem is olyan régen még másként volt. Az 1946-ban indult Darmstadti Nyári zenei Napok (Internationale Ferienkurse für Neue Musik), vagy az 1921-es datálású, de valódi jelentőségre a második világháború után szert tett Donaueschingeni Zenei Napok (Donaueschinger Musiktage) mélyen megmozgatták a művészeti világot, és a nem szakértő közönséget is. Ha kiterjesztjük a contemporary music fogalmát, és belevonjuk a progresszív rockzene (mindenekelőtt Frank Zappa) vagy a jazz jelenségeit is (Ornette Coleman, Archie Shepp), azt látjuk, hogy egészen 1968-ig tartott a lendület, vagyis a művészeti „forradalom" a társadalmi átalakulás gondolatával járt kéz a kézben. (A free jazz egyenesen a Black Power mozgalom harci muzsikájának számított; Ligeti György pedig leírja, hogy Bécsben, a kocsmában a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című Beatles-lemez dübörgött a hangszórókból, amikor kollégáival oda járt szakmai megbeszélésekre.)

Ez szűnt meg a lázadások leverése után; és az úgynevezett posztmodern világállapot beköszöntével a művészet „avantgárd" része vagy rezignációba ment át és teljesen visszavonult bármiféle társadalmi érdeklődéstől, vagy szinte rés nélkül popularizálódott.

A kortárs „komolyzene" (mely ragaszkodik autonóm jellegéhez) majdnem teljesen légüres térbe került, és ezt a sterilizálódást oldhatja, enyhítheti olykor egy-egy pályázat, ösztöndíj, verseny. Ezek közül Magyarországon a legjelentősebb az Új Magyar Zenei Fórum nevű zeneszerzőverseny, melyet eddig kétszer (2009, 2011) hirdettek meg nagyzenekari és kamarazenei (ensemble) kategóriában. A legfrissebb pályázatra olyan műveket várnak, amelyeket a 90 éve született Ligeti György művészete vagy személye ihletett.

A verseny jellemzői röviden a következők: a pályázat jeligés; a díjak nemzetközi szinten is magasnak mondhatók; a beérkezett műveket állandó tagokból álló előzsűri bírálja el; a kiválasztott darabok a főzsűri elé kerülnek (ennek idei elnöke Eötvös Péter); az általuk nyertesnek jelölt darabokat előadják, ez a koncert egyben a döntőt is jelenti; a hangversenyről kereskedelmi forgalomba nem kerülő CD-t készít a Budapest Music Center, ebből ötven példány a szerzőket illeti, a többit nemzetközi fórumokra küldik szét. Érdekes és fontos mozzanat, hogy a meghirdetés szerint pályázhat minden olyan szerző, aki magyarnak vallja magát - ami talán azért is szerencsés megfogalmazás, mivel sikeresen szűrheti ki a nemzetiséghez, származáshoz, állampolgársághoz, lakóhelyhez stb. kötődő vitát. Jól kidolgozott és átgondolt rendszer; nagy előnye az állandóság, vagyis a szerzők kétévente számíthatnak arra, hogy műveiket komolyan veszik, elbírálják, előadják és honorálják.

Kérdés, hogyan gondolkodik ugyanerről egy komponista? Két díjazottal beszélgettem erről. A Bécsben élő Varga Judit (2009-ben a nagyzenekari kategóriában első, 2011-ben második díjat nyert) szerint a zene és a verseny nem összeillő dolgok. Ám tagadhatatlan, hogy „sokat jelent egy versenygyőzelem, megismerik az ember nevét, be lehet írni az önéletrajzba, és ha pénzzel jár a díj, akkor megint ki lehet fizetni a lakbért pár hónapig." A győzelem „megrendelést ritkán hoz, publicitást igen, de legtöbbször csak nagyon rövid ideig, és nem túl széles körökben."

Varga Judit részben kényszerből él külföldön:„nem emlékszem arra, hogy valaha is kaptam volna Magyarországon fizetett felkérést. Sokat játsszák otthon a darabjaimat, sokan kérnek, hogy komponáljak nekik, aminek nagyon örülök, de ebből nem lesz krumplifőzelék." De természetesen egy versenynek megvan a hozadéka is: „Fontos és jó a sok darab, ami a versenyekre születik, különösen, ha elő is adják a nyertes kompozíciókat."

Utóbbi Tornyai Péter (2011-ben a kamarazenei kategória nyertese) szerint is talán a legpozitívabb mozzanat, hiszen a legtöbb ilyen jellegű versengés pusztán a kotta elbírálásából áll. „Ma Magyarországon egy zeneszerző nem tud (csak) abból megélni, hogy darabokat ír. Úgy látom, mindenki igyekszik olyan pénzkeresési módot találni (tanítás, alkalmazott zene, színház, film, hangtechnika, rádió, kottagrafika stb...), ami mellett komponálni is tud. Megrendelések (legalábbis olyanok, amelyek anyagi szempontból fajsúlyosak) ritkák. A színház sok szerzőnek jelent (rész-) megoldást, ott ugyanis mindig szükség van zeneszerzőre, zenészre. Ugyanakkor alkotói szempontból veszélyes terep, hiszen állandó alkalmazkodást, kiszolgálást jelent." Tornyai nem hisz abban, hogy a közönség „meg/visszahódítása" érdekében fel kellene áldozni a művészet autonómiáját, ráadásul úgy véli, „a kortárs művészetnek sokkal több lappangó érdeklődője, sőt akár rajongója van (vagy lehetne), csak meg kell találni a megfelelő csatornákat. Kisgyerekekkel, fiatalokkal nagyszerű tapasztalataim vannak ilyen téren." Reménykedjünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Klasszikus

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus

Ma kezdődik a Kaposfest

A kamarazenei irodalom alapműveire helyezik a hangsúlyt a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon (Kaposfest), amelyre augusztus 13. és 19. között kilencedik alkalommal kerül sor a somogyi megyeszékhelyen.
Könyv

Nyáry Krisztián: Nem a politika, hanem az olvasó fogja eldönteni, milyen könyvet vesz a kezébe

A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója szerint hiába erőlködnek a jobboldali, kormánypárti ideológusok, nem lehet az olvasók nélkül lecserélni az irodalmi kánont. És végső soron nem számít az író politikai beállítottsága, csak az, hogy milyen szöveget írt.
Jazz/World

Aretha Franklin a halálán van

Külföldi sajtóértesülések szerint a soul királynője nagyon beteg, családja detroiti otthonában az ágya köré gyűlve virraszt érte.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.
Klasszikus óbudai társaskör

Óbudai Társaskör Művészeti Munkáját Támogató Egyesület

A pártoló tagsággal nemcsak a kedvezményeket veheti igénybe, de tagdíjával hozzájárulhat a hosszabb távú tervezéshez, a minőségi előadások létrejöttéhez.