- Három évet töltött az MR szimfonikusok élén, ma este pedig immár állandó vendégkarmesteri státuszban újra az együttest vezényli. Hogyan alakult a kapcsolata a zenekarral?
- 2011-ben, amikor megkaptam a vezető karmesteri kinevezésemet hosszú távra terveztem, és az elmúlt időszakban, pontosabban a múlt évad végéig, nagyon harmonikusan tudtunk együtt dolgozni. Ezzel egy időben ugyanakkor az egyesült államokbeli kötelezettségeimnek is eleget kellett tennem. Az alabamai Huntsville-ben vagyok zeneigazgató, és emellett még évi négy-hat vendégkarmesteri felkérésem is van Észak-Amerikában. Emiatt egyeztünk meg az MTVA-val úgy, hogy 2014-től az MR Szimfonikusok első vendégkarmestereként folytatom.
- A nyári szabadság után a budapesti Erkel Színházban kezdett próbálni.
- Igen, szeptemberben mutattuk be az Opera társulatával Dohnányi A tenor című vígoperáját, amit már augusztusban próbálni kezdtem, ráadásul két zenekarnak is be kellett tanítani a darabot, hogy az előadások zavartalanul folyhassanak. Hogy őszintén legyek, nagy örömömet lelem az operában. Érdekes, hogy Magyarországon még mindig a szó szűkebb értelmében vett kortárs művek karmestereként tartanak számon, pedig az Egyesült Államokban már több alkalmam volt például Gounod Rómeó és Juliáját vagy a Bohéméletet vezényelni. Hosszú egyeztetés után, végre semmi nem jött közbe, és a Magyar Állami Operaházban is tudtam előadásokat vállalni. Az évadban még egy produkcióban dirigálom majd az Opera társulatát. Májusban kétszer kerül sor Busoni Doktor Faustjának félig szcenírozott előadására. A tenorból pedig még idén decemberben lemezfelvételt is készítünk.
- A CAFe Budapest fesztivál keretében egy egészen különleges Beethoven koncerttel készül a Rádiózenekar élén. Mit szabad erről elárulni?
- A minap a budai Beethoven utcán sétáltam végig, és a zeneszerző emléktábláját fedeztem fel, mely alatt a ház fala tele van graffitikkel. Ha lemezfelvétel készülne a koncertről, biztosan az emléktábláról készült képet tenném a CD-borítójára. Beethoven ugyanis több mint híres zeneszerző, Beethoven egy jelenség. Beethoven mint "brand" mindenkihez szól, nem csak a szűken vett szakmai körökhöz. Azt hiszem, ezt a jelenséget próbálja meg körüljárni a mi koncertünk is.
- Milyen darabokat hallhat majd a közönség?
- Itt van például Barry Cooper angol zeneszerző-zenetudós, Beethoven-szakértő, aki a komponista hátrahagyott jegyzeteiből megpróbált rekonstruálni egy tízedik szimfóniát. Én ezt egyfajta "virtuális Beethoven-műnek" gondolom, ugyanis nincs bizonyítékunk arra, hogy a zeneszerző vázlatai egy új szimfóniához készültek volna. Érdekes, provokatív kérdéseket vet fel a darab és ebben látom a jelentőségét. Elhangzik majd a holland Louis Andriessen 1970-ben írt műve is, ami egyfajta kollázs, melyben a szimfóniákból kivágott jellegzetes részek hangnemi és ritmikai kapcsolódási pontok mentén állnak össze új egésszé. Számomra ez a darab arról szól, hogy milyen állapotban van ma -ha úgy tetszik, már a '70-es évek óta- a klasszikus zene, valamint, hogy annak kommercializálódása milyen hatással van miránk, zenészekre és a közönség elvárásaira. Beethoven IX. szimfóniájának Örömódája Andriessen rockosított hangszerelésben, úgy hangzik, mint valami reklámzene. Tornyai Péter Monochrome című darabja ugyancsak provokál és kérdéseket tesz fel. A zongorista lassan bejön a pódiumra, miközben a zenekar egyetlen akkordot játszik, Beethoven- és egyéb idézetekkel teletűzdelve, végül a szólista egyetlen összhangzatot szólaltat meg, feloldva a zenekarban felgyülemlett feszültséget. Amolyan komolyzenei bohóctréfa ez, amely koncertnyitánynak különösen alkalmas.
- Mit jelent Önnek ez az összeállítás?
- Véleményem szerint az akció-reakció a leglényegesebb. Fontos, hogy kommunikáljunk a közönséggel, az pedig még fontosabb, hogy a befogadó is interakcióba lépjen az alkotóval. Erre egy kiváló lehetőség az Eötvös Péter által elindított kezdeményezés a must-MEET, ahol valóban lehetőség nyílik a kortárs zeneszerzőkkel való párbeszédre. A hangverseny másik holland szerzője, Michel van der Aa is részt vesz ezen a programon a CAFe Budapest után nem sokkal, a Budapest Music Centerben.
- Ön nem csak karmester, de zeneszerző is. Mi az, ami jelenleg foglalkoztatja?
- Két bemutatóm lesz a közeljövőben. Az egyik darabom a Georgia Bottoms, A Comic Opera of the Modern South már készen is van, ennek Hunstville-ben lesz a bemutatója. Ez a tizenegy szereplőre és húsz zenészre írt vígopera nem más, mint egy amerikai, méghozzá déli történet. Számomra az igazán drámai, operának való amerikai történetek mindig valamely déli államhoz, onnan származó szerzőhöz kötődnek. Gondoljunk csak a klasszikusokra például A vágy villamosára, vagy az Egerek és emberekre. Ezt a különös világot próbálom meg megjeleníteni, természetesen merítve a hozzá kapcsolódó zenei anyagból, hangzásokból.
A másik bemutató az Amadinda 30 sorozathoz kapcsolódik majd februárban a Müpában, ismét az MR Szimfonikusok közreműködésével. A Drums Drums Drums című mű három, ütős szólistára és zenekarra íródik. Egy timpanista, egy nagydobos és egy jazz-rock dobfelszerelés mutatkozik majd be együtt. Azt próbálom megkomponálni a darabban, hogy a mindenki által mindenhol, legtöbbször háttérzajként hallott dob és a ritmus miként lehet része egy kortárs komolyzenei kompozíciónak, úgy is mint szólóhangszer és mint kulturális fenomén.
hírlevél
