Klasszikus

Korunk nagy tévedése elszakítani Istentől a klasszikus zenét

2021.04.03. 12:00
Ajánlom
Miközben a nyugati klasszikus zene évszázadokon át inspirációt talált a kereszténységben, sok zeneszerző pedig úgy tartotta, egy felsőbb hatalom vezeti egy-egy szakrális zenemű megalkotásában, ma kevéssé ismerjük el a zenén túli ihletforrásokat - véli George Corbett teológus, aki véleménycikkében kifejti, milyen eredménye lehet, hogy Isten és a zene újra egymásra talál. VÉLEMÉNY

Jonathan Arnold tisztelendő atya, az oxfordi Magdalen Főiskola esperes-dékánja arról a látható paradoxonról ír, miszerint „mai, úgynevezett világi társadalmunkban, a szakrális kórusmuzsika még éppoly hatásos, lenyűgöző és népszerű, mint mindig is volt”.

De vajon paradoxon ez? Érvelhetünk úgy, hogy ezt a zenét az teszi hatásossá, hogy rendkívül tehetséges és képzett zeneszerzők alkották, akik éppenséggel a keresztény tradícióba születtek, és főként az egyház számára komponáltak. Ha az elmúlt évezred uralkodó vallása mondjuk az ateista szekularizmus lett volna, ezek a tehetséges zeneszerzők hasonlóan lenyűgöző zenét komponáltak volna.

Mindez igaz lehet más művészeti ágakban is – nemcsak olyan keresztény zeneszerzőkre, mint Mozart, hanem keresztény költőkre, mint Dante, vagy keresztény képzőművészekre is, mint Fra Angelico. És ha ez így van, Mozart híres Ave Verum című kórusművének erejéhez semmi köze Krisztus átlényegült testének az úrvacsorában, csupán a zeneszerző veleszületett géniusza számít.

Az efféle tényellentétes hipotézissel van egy probléma: hogy mindössze hipotézis. Ezzel szemben a szakrális keresztény zene és a kivételes minőségű keresztény művészet valóság. És sok keresztény művész, aki ihlető erőt érzett az alkotó folyamatban, hitte, hogy Isten keze vezette munkájában.

XVI. Benedek pápa úgy tartja, „egyetlen más kultúrában sem született olyan nagyszerű muzsika, mint a keresztény hitből sarjadt kultúrában”. Hozzátette azt is, hogy „ez a zene, számomra a kereszténység igazságáról tanúskodik”. Mások is érzékelik a jelenséget, miszerint a zene hitből származik, és csak művileg választható le róla – köztük nem vallásos emberek, akik gyakran a spiritualitás szókészletével beszélnek zenei élményeikről, lélekkel telinek, transzcendensnek, misztikusnak nevezve azokat. Itt van az újabb paradoxon: a világi emberek, akiket a zene által megindít a szakrális.

Isten kizárása

A háború utáni időszakban a klasszikus zeneszerzők egyértelműen szakítottak a tradíciókkal, beleértve a teherré vált kereszténységet. James MacMillan skót zeneszerző, a St. Andrews-i Egyetem tanára így panaszkodott a zene és a zenén túli inspiráció szétszakításáról:

Olyan zeneszerzők, mint Boulez, Stockhausen, Berio és a háború utáni generáció fiatal törökjei, nulláról szerették volna kezdeni, olyan zenét írni, amelyet nem fertőzött meg a hagyomány.

A brit zenei szakok és egyetemek irányadó nézete szerint – MacMillan generációja idején, az 1970-es években – a zene „önmagában egész”, és minden más „idegen és irreleváns”. A brit-lengyel Roxanna Panufnik zeneszerző hasonlóról számolt be:

Úgy hagytam ott a főiskolát, hogy megesküdtem, egyetlen hangjegyet sem írok ezentúl… Ez az 1980-as évek közepén volt, amikor elvont, intellektuális zenét illett komponálni.

Ebben a korszakban a klasszikus zene végletesen sterillé vált, megközelíthetetlen és népszerűtlen: agytorna papírra írt hangjegyekkel. MacMillan és Panufnik az önazonosságon keresztül fedezték fel a saját stílusukat; „a spirituális dimenzió felemelésével”, koruk kulturális normájával szembeszegülve.

A dolog iróniája, ahogy arra MacMillan is rámutat, hogy a fősodorbeli modern zene gyakrabban állt kapcsolatban a zsidó-keresztény tradícióval, mint ahogy az elismert. Arnold Schönberg zsidó hitre tért a holokauszt után. Igor Stravinsky ortodox volt, Olivier Messiaen katolikus. Innen nézvést a kereszténység a művészi eredetiségnek is kivételes forrása. A szakrális kutatásának megtagadása pedig zsákutca.

2517200292_db5f450d56_o-121705.jpg

Mozaik a Diana Tifatina-templomból (Fotó/Forrás: Flickr)

Zeneszerzés a 21. században

Ma ritkán fordul elő, hogy egy szakrális zenei koncerten a műsorfüzetben vallásos inspirációkról esik szó. Bizonyos intellektuális körökben ma is lekezelik a „zenén kívüli” kérdéseket, és a tiszta analízist részesítik előnyben. A lemezipar technikai tökélyre hajt, és a „historikus játékmód” („historically informed performance practice”, HIPP – a ford.) dominánsabb a szélesebb fókuszú, legjobb tudás szerint „korrekt” stílus helyett.

Mindez túl könnyen válik céllá, ahelyett, hogy eszköz lenne valami mélyebb kifejezés elérésében.

A St. Andrews Egyetemen – minderre válaszul – igyekszünk elvezetni a jövő zeneszerzőit a kereszténység kreatív erőinek megismeréséhez, és úttörői lenni abban, amit mi teológiai hitelességnek nevezünk. Az Egyesült Királyság és Írország legkiválóbb zeneszerző növendékei közül hatot az egyetem teológus doktoraival állítottunk párba. A teológusok felkutatták az Írások azon szakaszait, amelyek megzenésítésre alkalmasak. A résztvevőktől nem követeltük meg, hogy hívők legyenek, de bátorítottuk őket arra, hogy szabadon közelítsenek a keresztény tradícióhoz. Így– James MacMillan mentorálásával és a Theo Artistry projekt szélesebb keretei között – hat csodálat mű született, amelyek az Annunciations: Sacred Music for the 21st Century című lemezen hallhatók.

Nagyszerű Rebekah Dyer és Kerensa Briggs példája. Dyer a tűz bibliai szerepét kutatva – és mint hobbista tűzzsonglőr – friss nézőpontot nyújtott Mózes és az égő csipkebokor történetéhez. A tehetséges zeneszerző, Briggs a kórus és az orgona textúráiból a föld és az ég, a történelem és az örökkévalóság találkozását keltette életre kompozíciójával.

Hallgassa meg a művet!

Amikor a zene és a vallás találkozik, annak eredménye olyan, mint a víz és a bor bibliai képei: a művészet átalakul, nem a teológia szolgálatára, hanem maga is teológiává válik – vagy istenművészetté –, hogy a művészeten keresztül újszerűen jelenítse meg Istent.

A legkorábbi gregorián énekektől Bachon és Mozarton át MacMillan és Arvo Pärt szakrális zeneműveiig számos példát találunk arra a szépségre, amelyre ez a látásmód elvezethet.

A cikk szerzője George Corbett, a St. Andrews-i Egyetem teológia- és művészettanára, a TheoArtistry projekt résztvevője.

Az írás eredetileg a The Conversation oldalán jelent meg 2018. február 22-én angol nyelven, és Creative Commons-licensz alatt került fordításra.

Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Egy vidám tekintet, egy izgalmas száj – és a kettő között az évek múlása

Évtizedekig kutatta Törőcsik Mari arcait. Fotózta színpadon és magánéletben egyaránt, közel hetven esztendőn át. Kivételes szakmai kapcsolat és mély barátság fűzte a nemrégiben elhunyt színésznőhöz a Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművészt, Keleti Évát, aki személyes történetei és képei segítségével járult hozzá, hogy fölidézhessük Törőcsik Mari különleges alakját.
Klasszikus

„Így kell dolgozni, így kell élni” – Tallér Zsófiára emlékezünk

A Fidelio felkérésére Tallér Zsófia három egykori tanítványa – ahogy ő fogalmazott, Petrovics unokák – emlékezik a fiatalon elhunyt Erkel-, Bartók–Pásztory-, Fonogram-, valamint Artisjus-díjas zeneszerzőre.
Vizuál

Catherine Deneuve és Gérard Depardieu új filmjeivel jön a Frankofón Filmnapok

Online rendezik meg a 11. Frankofón Filmnapokat április 22. és május 2. között. A tíz napon át látható válogatásban nyolc olyan játékfilm kapott helyet, amellyel a magyar közönség először találkozhat.
Vizuál

Hartung Dávid és Réder György is a legjobb operatőrök között

Hat kategóriában adták át Kovács László-Zsigmond Vilmos Operatőr Verseny díjait szombat este a Pesti Vigadóban. A közönség a Facebookon nézhette élőben a rendezvényt.
Színház

A színházvezető, aki jegesember lett – Szentiványi Béla

Szentiványi Béla színész, rendező és felesége, Zimonyi Márta primadonna a két világháború közötti hazai színjátszás sztárjai voltak. A férj megalapította az Országos Művész Színházat: stagione-típusú vándortársulatával járták a vidéket. A Trianon utáni Magyarországon a magyar színművészet életben tartása volt a cél. Ám Szentiványi anyagilag belebukott vállalkozásába. Aztán 1944-ben félreállította a szélsőjobboldali vezetésű Színészkamara. 1945-ben az új politikai rendszer is eltiltotta a pályától. Feleségével együtt segédmunkákból éltek. Színházi múltjukról soha többé nem beszéltek. Még lányuknak, Mártának sem, aki nemrég átadta szülei színházi albumát – fotókkal, dokumentumokkal – az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnek. Szentiványi Mártát felkereste a Fidelio.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Várjon Dénes szólóestjével folytatódik az MVM Koncertek

A Kossuth-díjas zongoraművész live-streaming módon közvetített koncertjét április 20-án tartják Zeneakadémia Nagytermében.
Klasszikus nekrológ

„Így kell dolgozni, így kell élni” – Tallér Zsófiára emlékezünk

A Fidelio felkérésére Tallér Zsófia három egykori tanítványa – ahogy ő fogalmazott, Petrovics unokák – emlékezik a fiatalon elhunyt Erkel-, Bartók–Pásztory-, Fonogram-, valamint Artisjus-díjas zeneszerzőre.
Klasszikus hír

Kamara a karmesterrel - Új online sorozatot indít az Óbudai Danubia Zenekar

Vasárnap este 18 órakor debütál a zenekar Facebook-oldalán az ÓDZ legújabb sorozata. Hámori Máté vezetésével kötetlen beszélgetések és kamarazenélés során ismerkedhetünk meg a muzsikusok zenéhez fűződő viszonyával és az újrakezdés terveivel.  
Klasszikus hír

Fiatalítást ígér Gustavo Dudamel, a Párizsi Opera új zeneigazgatója

A venezuelai karmestert nevezték ki a Párizsi Opera zeneigazgatójának, aki hat évre szóló szerződést kötött az intézménnyel – írta meg a Papageno, a Slipped Disc zenei portálra hivatkozva.
Klasszikus hír

Idén is tehetségek után kutat a Virtuózok

2021-ben is várja a fiatal előadóművészek jelentkezését a legnépszerűbb hazai komolyzenei tehetségkutató. A felhívás már elérhető a műsor oldalán.