Klasszikus

Korunk nagy tévedése elszakítani Istentől a klasszikus zenét

2021.04.03. 12:00
Ajánlom
Miközben a nyugati klasszikus zene évszázadokon át inspirációt talált a kereszténységben, sok zeneszerző pedig úgy tartotta, egy felsőbb hatalom vezeti egy-egy szakrális zenemű megalkotásában, ma kevéssé ismerjük el a zenén túli ihletforrásokat - véli George Corbett teológus, aki véleménycikkében kifejti, milyen eredménye lehet, hogy Isten és a zene újra egymásra talál. VÉLEMÉNY

Jonathan Arnold tisztelendő atya, az oxfordi Magdalen Főiskola esperes-dékánja arról a látható paradoxonról ír, miszerint „mai, úgynevezett világi társadalmunkban, a szakrális kórusmuzsika még éppoly hatásos, lenyűgöző és népszerű, mint mindig is volt”.

De vajon paradoxon ez? Érvelhetünk úgy, hogy ezt a zenét az teszi hatásossá, hogy rendkívül tehetséges és képzett zeneszerzők alkották, akik éppenséggel a keresztény tradícióba születtek, és főként az egyház számára komponáltak. Ha az elmúlt évezred uralkodó vallása mondjuk az ateista szekularizmus lett volna, ezek a tehetséges zeneszerzők hasonlóan lenyűgöző zenét komponáltak volna.

Mindez igaz lehet más művészeti ágakban is – nemcsak olyan keresztény zeneszerzőkre, mint Mozart, hanem keresztény költőkre, mint Dante, vagy keresztény képzőművészekre is, mint Fra Angelico. És ha ez így van, Mozart híres Ave Verum című kórusművének erejéhez semmi köze Krisztus átlényegült testének az úrvacsorában, csupán a zeneszerző veleszületett géniusza számít.

Az efféle tényellentétes hipotézissel van egy probléma: hogy mindössze hipotézis. Ezzel szemben a szakrális keresztény zene és a kivételes minőségű keresztény művészet valóság. És sok keresztény művész, aki ihlető erőt érzett az alkotó folyamatban, hitte, hogy Isten keze vezette munkájában.

XVI. Benedek pápa úgy tartja, „egyetlen más kultúrában sem született olyan nagyszerű muzsika, mint a keresztény hitből sarjadt kultúrában”. Hozzátette azt is, hogy „ez a zene, számomra a kereszténység igazságáról tanúskodik”. Mások is érzékelik a jelenséget, miszerint a zene hitből származik, és csak művileg választható le róla – köztük nem vallásos emberek, akik gyakran a spiritualitás szókészletével beszélnek zenei élményeikről, lélekkel telinek, transzcendensnek, misztikusnak nevezve azokat. Itt van az újabb paradoxon: a világi emberek, akiket a zene által megindít a szakrális.

Isten kizárása

A háború utáni időszakban a klasszikus zeneszerzők egyértelműen szakítottak a tradíciókkal, beleértve a teherré vált kereszténységet. James MacMillan skót zeneszerző, a St. Andrews-i Egyetem tanára így panaszkodott a zene és a zenén túli inspiráció szétszakításáról:

Olyan zeneszerzők, mint Boulez, Stockhausen, Berio és a háború utáni generáció fiatal törökjei, nulláról szerették volna kezdeni, olyan zenét írni, amelyet nem fertőzött meg a hagyomány.

A brit zenei szakok és egyetemek irányadó nézete szerint – MacMillan generációja idején, az 1970-es években – a zene „önmagában egész”, és minden más „idegen és irreleváns”. A brit-lengyel Roxanna Panufnik zeneszerző hasonlóról számolt be:

Úgy hagytam ott a főiskolát, hogy megesküdtem, egyetlen hangjegyet sem írok ezentúl… Ez az 1980-as évek közepén volt, amikor elvont, intellektuális zenét illett komponálni.

Ebben a korszakban a klasszikus zene végletesen sterillé vált, megközelíthetetlen és népszerűtlen: agytorna papírra írt hangjegyekkel. MacMillan és Panufnik az önazonosságon keresztül fedezték fel a saját stílusukat; „a spirituális dimenzió felemelésével”, koruk kulturális normájával szembeszegülve.

A dolog iróniája, ahogy arra MacMillan is rámutat, hogy a fősodorbeli modern zene gyakrabban állt kapcsolatban a zsidó-keresztény tradícióval, mint ahogy az elismert. Arnold Schönberg zsidó hitre tért a holokauszt után. Igor Stravinsky ortodox volt, Olivier Messiaen katolikus. Innen nézvést a kereszténység a művészi eredetiségnek is kivételes forrása. A szakrális kutatásának megtagadása pedig zsákutca.

2517200292_db5f450d56_o-121705.jpg

Mozaik a Diana Tifatina-templomból (Fotó/Forrás: Flickr)

Zeneszerzés a 21. században

Ma ritkán fordul elő, hogy egy szakrális zenei koncerten a műsorfüzetben vallásos inspirációkról esik szó. Bizonyos intellektuális körökben ma is lekezelik a „zenén kívüli” kérdéseket, és a tiszta analízist részesítik előnyben. A lemezipar technikai tökélyre hajt, és a „historikus játékmód” („historically informed performance practice”, HIPP – a ford.) dominánsabb a szélesebb fókuszú, legjobb tudás szerint „korrekt” stílus helyett.

Mindez túl könnyen válik céllá, ahelyett, hogy eszköz lenne valami mélyebb kifejezés elérésében.

A St. Andrews Egyetemen – minderre válaszul – igyekszünk elvezetni a jövő zeneszerzőit a kereszténység kreatív erőinek megismeréséhez, és úttörői lenni abban, amit mi teológiai hitelességnek nevezünk. Az Egyesült Királyság és Írország legkiválóbb zeneszerző növendékei közül hatot az egyetem teológus doktoraival állítottunk párba. A teológusok felkutatták az Írások azon szakaszait, amelyek megzenésítésre alkalmasak. A résztvevőktől nem követeltük meg, hogy hívők legyenek, de bátorítottuk őket arra, hogy szabadon közelítsenek a keresztény tradícióhoz. Így– James MacMillan mentorálásával és a Theo Artistry projekt szélesebb keretei között – hat csodálat mű született, amelyek az Annunciations: Sacred Music for the 21st Century című lemezen hallhatók.

Nagyszerű Rebekah Dyer és Kerensa Briggs példája. Dyer a tűz bibliai szerepét kutatva – és mint hobbista tűzzsonglőr – friss nézőpontot nyújtott Mózes és az égő csipkebokor történetéhez. A tehetséges zeneszerző, Briggs a kórus és az orgona textúráiból a föld és az ég, a történelem és az örökkévalóság találkozását keltette életre kompozíciójával.

Hallgassa meg a művet!

Amikor a zene és a vallás találkozik, annak eredménye olyan, mint a víz és a bor bibliai képei: a művészet átalakul, nem a teológia szolgálatára, hanem maga is teológiává válik – vagy istenművészetté –, hogy a művészeten keresztül újszerűen jelenítse meg Istent.

A legkorábbi gregorián énekektől Bachon és Mozarton át MacMillan és Arvo Pärt szakrális zeneműveiig számos példát találunk arra a szépségre, amelyre ez a látásmód elvezethet.

A cikk szerzője George Corbett, a St. Andrews-i Egyetem teológia- és művészettanára, a TheoArtistry projekt résztvevője.

Az írás eredetileg a The Conversation oldalán jelent meg 2018. február 22-én angol nyelven, és Creative Commons-licensz alatt került fordításra.

Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

A díj mint ötödik pecsét – Benedek Dániel portréja

„Amikor elfog a csüggedés, és kilátástalannak látom a dolgot, akkor az univerzum mindig küld egy-egy nénit, aki odajön hozzám az Aldiban, és gratulál a Karamazovhoz” – meséli Benedek Dániel színművész, a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja, aki idén Junior Prima Díjat vehetett át.
Színház

„A politika félelmetes szinten átszőtt mindent” – Vecsei H. Miklós is megszólalt a Junior Prima-közlemény kapcsán

A Junior Prima Díj átadóján Vilmányi Benett nem vette át a kitüntetést, amelyre a korábbi díjazottak közös közleményben reagáltak. Az aláírók között volt Vecsei H. Miklós is, aki közösségi oldalán fejtette ki véleményét az ügyről.
Vizuál

Pasifilm, háromgenerációnyi pasiüggyel – interjú Breier Ádámmal

Krasznahorkai Lászlóról és Havannában élő magyarokról forgatott dokumentumfilmet, jelenleg pedig Lefkovicsék gyászolnak címmel készíti első nagyjátékfilmjét. Breier Ádám rendezővel többek közt a forgatókönyvírás nehézségeiről, kubai tanulmányairól, a zsidó kultúra megfoghatatlanságáról, a kritikáktól való félelemről beszélgettünk.
Színház

A kiugró beugró – Koltai-Nagy Balázs portréja

„Az én feladatom a szórakoztatóiparban az, hogy mindenkinek egységesen ugyanannyit nyújtsak. Ha nem így gondolkodnék, vagy ha ez hiányozna belőlem, akkor gyakorlatilag kivételeznék” – vallja a friss Junior Prima Díjas Koltai-Nagy Balázs színművész, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tagja.
Színház

„Elkötelezett hívei vagyunk a vélemény- és szólásszabadságnak” – közleményt adtak ki a Junior Prima Díj birtokosai

A Junior Prima szeptember 20-án tartott díjátadó ünnepségén az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést. Az elismerés birtokosai most közleményben reagáltak az esetre – adta hírül a Színház Online.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Időutazás Anna Netrebkóval

Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.
Klasszikus ajánló

A klón, aki túlontúl emberi − Interjú Jörg Widmann-nal

Rafináltan újraértelmezett, szerelmi sokszögtörténetté transzformált modern Pygmalion-parafrázissal érkezik a budapesti Liszt Ünnepre a Neue Oper Wien. A húsz éve, Münchenben bemutatott opera – Das Gesicht im Spiegel (Arc a tükörben) szerzője, Jörg Widmann a darab keletkezéstörténetéről is nyilatkozott.
Klasszikus ajánló

Korszakok Zenéje – A MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye

A MÁV Szimfonikus Zenekar 2022. október 13-i hangversenyén a Zeneakadémián, Farkas Róbert vezényletével Mozart remekművei ölelik körbe két neves, kortárs magyar zeneszerző – Eötvös Péter és Dubrovay László – szerzeményeit.
Klasszikus gyász

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.
Klasszikus ajánló

Szórakoztató és addiktív – a Janoska Ensemble Budapesten

Világsztárok unszolására alapították meg az együttest, a The Beatles lábnyomát taposva újítanak, Bachot és Bartókot vegyítik jazzel és poppal – a Janoska Ensemble pimasz virtuozitásában a Zeneakadémia közönsége is megmártózhat októberben.