De Monte, Madetoja, Poulenc, Pamintuan, Kodály, Lidholm, Nystedt és Byrd – akad köztük néhány jól ismert zeneszerző, de olyan is, akinek ritkán találkozunk nevével az itthoni koncertéletben. A nemzetközi hírnévnek örvendő Nemes László Norbert – aki egyben a kecskeméti Kodály Intézet igazgatója és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenepedagógia Tanszékének vezetője – a második világháború végét szimbolizáló „győzelem napja” alkalmából állította össze korokon és nemzeteken átívelő, megemlékező műsorát.

Új Liszt Ferenc Kamarazenekar (Fotó/Forrás: Mudra László)

Két reneszánsz kórusmű mellett olyan darabokat hallhatunk, amelyek témájukkal kapcsolódnak a hetvenegy éve befejeződött második világháborúhoz. Az 1947-ben elhunyt Sibelius-tanítvány, a finn Leevi Madetoja és az 1921-ben született, svéd Ingvar Lidholm egyaránt a 130. zsoltár megzenésítésével képviselteti magát, míg az egy híján száz évet élt, 2014-ben elhunyt és számos nagyszerű kórusművet hátrahagyó norvég Knut Nystedt a Jelenések könyvéből választotta itt elhangzó alkotásának szövegét. Francis Poulenc 1944 karácsonyán, a német hadsereg által megszállt Párizsban írta meg Havas este című remekművét, az általa oly kedvelt Paul Éluard versére. Kodály Zoltántól a világháború áldozatainak emlékére írt, megrázó erejű Sirató szólal meg, de a kórusműveivel világszerte nagy sikert arató fülöp-szigeteki John August Pamintuan egyik egyházi műve is felcsendül.

A Zeneakadémia Alma Mater kórusából és más, a közelmúltban végzett zenészekből álló, 2010-ben alakult Új Liszt Ferenc Kamarakórus a Párkai István által alapított együttes hagyományait viszi tovább. Fő célkitűzéseik közé tartozik, hogy a jól ismert klasszikus repertoár mellett műsorukra tűzzék kortárs zeneszerzők műveit is. Ars poetikájukat a következőképpen fogalmazták meg: „Az együttes elhatározott szándéka hogy a kórustagok egyéni képzettségére és magasrendű kamarazenészi érzékenységére építve munkálja ki a művek megszólaltatását, ezáltal létrehozva egy – a színességben gyökerező, de lényegében azonos vokális technikára épülő – gazdag énekkari hangzáskultúrát. Hisszük, hogy az énekkari művészet az egyik legmagasabb rendű kamarazenei tevékenység, melynek művelése a zenei élet elengedhetetlen része és minden korban komoly érdeklődésre tarthat számot.”