Kóté Lászlót legendás hegedűtanárai - Lányi Margit, Bihariné Kádár Klára - mellett olyan világhírű szakemberek képezték sokoldalú, művelt muzsikussá, mint Járdányi Pál, Kistétényi Melinda, Mihály András és Szabolcsi Bence. Húszévesen már az Országos Filharmónia szólistája volt, 1962-ben diplomázott kiváló minősítéssel. Majd ösztöndíjat kapott a leningrádi (ma szentpétervári) Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumba, az Auer Lipót alapította hegedű tanszakra, ahol közel két évig volt Mihail Vajman növendéke. Komoly tudással és elhivatottsággal felvértezve fogadhatta el Kovács Dénes felkérését és lett a kiváló művész tanársegédje a Zeneakadémián 1966 januárjában.
Salzburgi fellépését követően óriási lehetőséget kínált Claudio Abbado meghívása, hogy legyen a milánói Scala koncertmestere, de családja nem mehetett vele, ennek következtében nem vállalta a felkérést. 1969-től a Mihály András vezette Budapesti Kamaraegyüttes koncertmestereként Stravinsky-, Schönberg- és Webern-kompozíciókat mutatott be, számos Durkó Zsolt-, Szőnyi Erzsébet-, Geszler György- és Farkas Ferenc-mű rádiófelvétele kötődik nevéhez, Alban Berg és Ligeti György Kamarakoncertjét rögzítette lemezre. Repertoárjában különleges helyet foglalt el Bach munkássága, ezen belül is a Chaconne, amely a diplomakoncertje óta folyamatos útitársa volt művészi pályáján.
A pódiumsikerekben gazdag pálya másik, Kóté László számára ugyancsak elengedhetetlen vetülete a tanítás volt. Oktatói tevékenységét is a megalkuvást nem ismerő igényesség jellemezte. 1976-tól tizenhárom szemeszteren át tanított Japán legrangosabb zenei magánegyetemén, a tokiói Musashino Zeneakadémián, ápolva a két ország kulturális kapcsolatait. Hegedűművészi munkásságát Bartók-Pásztory-díjjal (1986) és Artisjus-díjjal (1988) ismerték el. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
hírlevél
