Klasszikus

„Kötelességemnek érzem zeneszerzőinket új darabok komponálására inspirálni” – interjú Boldoczki Gáborral

2024.04.30. 15:55
Ajánlom
Eötvös Péter Echo című művének magyarországi bemutatójára is sor kerül Boldoczki Gábor trombitaművész és Iveta Apkalna lett orgonista kamarakoncertjén, május 7-én a Müpában. Hogyan vált színpadképes, szólisztikus hangszerré az egyszerű rézcső? A „harmadik évezred trombitazsenije”, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja ennek a folyamatnak a tanulságait ismertette áprilisi székfoglaló előadásában is.

Akadémia székfoglaló előadásának egyik alaptétele volt, hogy a trombita – az idők kezdetén annak fából készült változata – transzcendens üzenetek hordozójaként, közvetítőjeként kísérte az emberiséget. Trombitatanár édesapjának köszönhetően Boldoczki Gábor is születése óta hallja, értelmezi választott hangszerét?

Mondjuk olyan nincs, hogy ne hallanánk, ha megszólal a trombita… Különleges hangjával valahogy utat talál az ember lelkéhez. A ráismerés élményével készültem az akadémiai székfoglalómra, tekintettem át a trombita szerepét a történelemben. Előadásomban arra törekedtem, hogy ne száraz, tudományos értekezést tartsak, vagyis a laikusok, ismerősök, barátok és családtagok – édesapám, feleségem zenész, a testvérem viszont informatikus – megértsék a mondandómat. Édesapám a kiskőrösi zeneiskola trombitatanáraként ment nyugdíjba, nekem természetes volt, amikor kilencévesen elkezdtem trombitálni. Ebben semmi kényszer vagy szigor nem volt, de arra azért odafigyeltek otthon, hogy rendszeresen gyakoroljak.

A rendszerességet magam is fontos tényezőnek tartom, bármibe fogjon is az ember, mert a gyakorlás meghozza gyümölcsét.

Érdeklődési körömet meghatározta matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár édesanyám is, nem volt tehát egyértelmű, hogy zenei pályára lépek. De ettől még kitartóan gyakoroltam. Sok munka, küzdelmes időszak, és jó néhány fantasztikus tanáregyéniség vezetett el a sikerhez. 1996 őszén a genfi volt az első nemzetközi trombitaverseny, amelyen részt vettem, és átvettem a harmadik helyezésért járó díjat – épp a huszadik születésnapomon. Ezt jelnek vettem: akkor, aznap döntöttem el, hogy trombitaművész szeretnék lenni.

Miért várt a döntéssel húszéves koráig?

El kellett fogadnom például, hogy a trombita repertoárja sokkal kisebb, mint a zongoráé vagy a hegedűé. Gyakorlás közben fel sem merülhetett bennem, hogy Bachot játsszak – csak mert az ujjamnak éppen ahhoz van kedve – vagy Beethovent, esetleg Mozartot. Bach zenekari darabjaiban ugyan megszólal a trombita, de nekem azért nagyon hiányzik az életművéből egy trombitaverseny!

Nem is készült szólókarrierre?

Versenyeredményeim után merülhetett fel egyáltalán ez a gondolat. Odáig csak gyakoroltam, a tanáraim pedig mindig mondták, mi a következő cél. Céltudatosan, versenyről versenyre éltem, így tudtam elhozni öt díjat egyetlen év alatt. Genffel kezdődött, aztán decemberben jött a Nemzetközi Trombitaverseny Porcia II. díj, tavasszal a prágai, majd ősszel a müncheni ARD nemzetközi zenei versenyen folytatódott a sikerszéria, és megnyertem a Maurice André Nemzetközi Trombitaversenyt is Párizsban. Ezt követően megismertem a menedzseremet, és kialakítottam a saját repertoáromat.

20240423_Boldoczki_Gabor_interju_04-155453.jpg

Boldoczki Gábor (Fotó/Forrás: Nyirő Simon / MMA)

A nem túl nagy számú trombitaverseny után hogyan bővítette a művek számát?

Repertoárom fontos részét képezik az átiratok. Izgalmas kihívás az ünnepélyes, eredeti barokk trombitaversenyek mellett egy-egy melankolikus hangvételű oboaverseny, virtuóz hegedű-, fuvola-, gitárverseny, vagy mély tónusú cselló- és bőgőverseny megszólaltatása. Tíz lemezt készíthettem a Sony Classical gondozásában, mindig meghatározott téma köré építve, és az átiratok is hangsúlyos szerepet kaptak minden albumon.

Szólista előadóművészként felelősségemnek érzem, hogy keressem a kapcsolatot, és inspiráljam a zeneszerzőket új darabok komponálására,

hogy ne csak nekünk, hanem a jövő generációinak is bőséges szólóirodalom álljon majd rendelkezésére.

De azokat meg kell írni előbb…

Mindig nagy megtiszteltetés és öröm együtt dolgozni zeneszerzőinkkel. Végtelenül izgalmas folyamat a darab keletkezése, amely előadó és szerző kölcsönös inspirációjának, közös munkájának gyümölcse. Nekem óriási ajándék minden egyes trombitaverseny, ami megszületett a közreműködésemmel! A székfoglaló megírásakor is rendkívül izgalmasnak találtam végigkövetni a trombita fejlődéstörténetét, közvetlen hatásait az adott kor komponistáira. Ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk, micsoda fantasztikus ajándék egy új mű születése, érdemes végigtekinteni azon a hosszú úton, hogyan vált egy egyszerű rézcső színpadképes, szólisztikus hangszerré. A trombita a legrégebb hagyományokkal rendelkező hangszerek egyike, már az évezredekkel ezelőtti kultúráknak is része volt, hangszertörténeti fejlődése szinte egyedülálló́.

Saját példája mit mutat, hogyan hagyományozódik családjában a zene szeretete?

Mivel ez a folyamat nálam magától értetődő volt, természetesen azt szeretném, hogy a kisfiam is játsszon hangszeren. Ez a pályaválasztástól függetlenül is fontos, mert zenetanulás közben egyedülálló impulzusokat kap az agy. A zenehallgatás az első lépés: kisfiam a születése előtt megszokhatta a trombita hangját – otthon gyakoroltam –, ezért hamar megismerte, felismerte, és már egészen kicsi korában sírásból nevetésre váltott, amikor megszólalt a trombita. Kínai turnémon vettem egy kis postakürtöt a piacon, ami felkerült dísznek a falra. Kétéves lehetett a fiam, amikor a feleségem odaadta neki. A gyerek megfújta, és onnantól kezdve, ha gyakoroltam, be-bejött hozzám kezében a kis hangszerrel.

Mostanra saját fúvókája van, berak két párnát maga alá, hogy lássa a kottát ő is – ott fújja mellettem.

Gyakorlás közben is készenlétben állok: el kell elkapnom, ha a párnáról éppen ledőlne, és közben nem ejthetem le a hangszeremet sem. Mindig vannak új kihívások.

Talán a gyors reakcióidőnek is köszönheti, hogy előadásmódját erőteljes szuggesztivitás jellemzi. Johann Wilhelm Hertel Esz-dúr trombitaversenyének előadása után a sajtó a harmadik évezred trombitazsenijeként ünnepelte. Mivel varázsolja el a közönséget?

Akár CD-t készítek, akár koncertműsort állítok össze, a közönség helyébe képzelem magam: milyen érzés végighallgatni, végigülni egy ilyen előadást? Élvezetes, különleges? A hosszú koncertműsorokat például nem szeretem, mert az ember koncentrálóképessége határos. Fontos, hogy a műsorban a darabok változatosak legyenek, és mégis harmonikus egységet alkossanak. A ráadás is lényeges, Kínában például mindig nagy örömet lehet szerezni helyi népdallal. Lengyelországban is a hagyományhoz kapcsolódtam: Krakkó egyik jelképe a Mária-templom tornyából óránként felhangzó trombitadallam, ami egy ponton váratlanul megszakad. A XVI. századi legenda szerint a toronyban álló őr meglátta a város felé közeledő ellenséget, riadót fújt, ám az ellenség nyílvesszője torkára forrasztotta a hangot. Lengyel turnémon ezt a dallamtöredéket játszottam ráadásnak, nem is mondtam előtte semmit, csak belekezdtem, a közönség meg „felrobbant”.

20240423_Boldoczki_Gabor_interju_05-155453.jpg

Boldoczki Gábor (Fotó/Forrás: Nyirő Simon / MMA)

A Salzburgi Ünnepi Játékok történetének első trombitás szólistájaként tartják számon, rendszeresen meghívást kap többek között Dél-Amerikába, Japánba és Kínába is.

Kínával kapcsolatban meghatározó élményem, ahogyan

egy több ezer éves kultúra birtokosaként célul tűzték ki az európai zenekultúra megismerését, és néhány évtized alatt felépítették koncerttermeiket.

Első turnémon, jól emlékszem, a szó szoros értelmében meg kellett tanítani viselkedni a közönséget. Előadás előtt felolvastak tíz szabályt: koncert közben nem lehet kimenni, telefonálni, enni, beszélgetni, kiabálni… Kiállt egy előtapsoló, aki azt is jelezte, mikor kezdődik, és mikor van vége a tapsnak. Megkérdezték előre, lesz-e ráadás, mondtam, hogy lesz, el is játszottam az utolsó darabot, óriási siker, indulok kifelé, de még el sem hagytam a színpadot, már megszűnt a taps. Hát jó, megyek az öltözőbe, egyszer csak hallom, hogy felzúdul újra a taps. Szóltak, hogy most jön a ráadás. Így kezdték ők. Csodálatos fejlődésen mentek keresztül. Fantasztikusak a koncerttermek, sok a fiatal a közönség soraiban, és hihetetlen a gazdasági fejlődés, a nagyvárosokban általános a jómód. Szívesen járok Kínába, de mindig nagyon jó érzés leszállni egy európai reptéren, és hazatérni Magyarországra, mert itt vagyok én otthon.

A hazai közönség előtt mikor lép fel legközelebb?

A világhírű Iveta Apkalna lett orgonistával játszom május 7-én a Müpában. Ezen a kamarakoncerten lesz Eötvös Péter Echo című művének magyarországi bemutatója. Régóta szerettem volna már Eötvös Pétertől egy darabot, és egyszer csak jött a hívás, hogy megvan az ötlet – trombitára és orgonára.  Az echónak több jelenése van: a fő téma E, C, H hangon szólal meg, és persze létrejön a visszhang, a párbeszéd is a két hangszer között. Valójában az echo téma köré szerveződik az egész műsorunk Friedman Solus című kétszólamú fanfárjától Vivaldi zenéjén keresztül Enescu Legendájáig.  Az estet Naji Hakim trombitára és orgonára írt szonátája zárja, amelyben Gershwin jellegzetes zenei motívumaival lépnek párbeszédbe a szerző harmóniái.

Szerző: Tóth Ida

Forrás: MMA

Fejléckép: Boldoczki Gábor (fotó/forrás: Nyirő Simon / MMA)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Tánc

Abbahagyja a balettet, és búcsúzik a színpadtól Leblanc Gergely

A 31 éves balettművész az Operaház videójában beszélt arról, hogy elbúcsúzik a színpadtól, és a továbbiakban a háttérben fogja segíteni a Magyar Nemzeti Balett munkáját.
Könyv

Megmenekülhet Esterházy Péter egykori otthona

Alkotóházként születhet újjá a 2016-ban elhunyt Kossuth- és József Attila-díjas író egykori, rómaifürdői családi háza.
Színház

Mindig van egy hajnal a konyhában – beszélgetés Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal

Valódi érzelmi hullámvasutat kínál a nézőknek a Rózsavölgyi Szalon április közepén bemutatott, Bármit mondhatsz című előadása, amelyben egy negyvenes házaspár próbálja tisztázni sok-sok év alatt felgyülemlett sérelmeiket egy reggelbe nyúló beszélgetés során. A két főszereplővel, Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal beszélgettünk.
Klasszikus

Balázs Jánost, Harcsa Veronikát és Fischer Ivánt is elismerték az első alkalommal átadott Bartók Rádió Zenei Díjjal

A Bartók Rádió a tavalyi év kiemelkedő zenei teljesítményeinek elismeréseképpen először adta át díjait. A nagyszabású díjkiosztót a Bartók Rádió és a Duna május 25-én, az M5 kulturális csatorna május 26-án tűzi műsorra.
Klasszikus

Faültetéssel ünnepelte pályafutásának ötvenedik évfordulóját Kobayashi Ken-Ichiro

Egy japán cseresznyefát ültetett el a MÁV Szimfonikus Zenekar székházának kertjében nemzetközi karrierje ötvenedik évfordulója alkalmából a világhírű karmester, Kobayashi Ken-Ichiro.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Faültetéssel ünnepelte pályafutásának ötvenedik évfordulóját Kobayashi Ken-Ichiro

Egy japán cseresznyefát ültetett el a MÁV Szimfonikus Zenekar székházának kertjében nemzetközi karrierje ötvenedik évfordulója alkalmából a világhírű karmester, Kobayashi Ken-Ichiro.
Klasszikus hír

Balázs Jánost, Harcsa Veronikát és Fischer Ivánt is elismerték az első alkalommal átadott Bartók Rádió Zenei Díjjal

A Bartók Rádió a tavalyi év kiemelkedő zenei teljesítményeinek elismeréseképpen először adta át díjait. A nagyszabású díjkiosztót a Bartók Rádió és a Duna május 25-én, az M5 kulturális csatorna május 26-án tűzi műsorra.
Klasszikus ajánló

Bach-estre készül Ránki Dezső és az Anima Musicae

A sűrű májusi koncertszezon igazi különlegességet tartogat még a hónap végére is: a Klukon Edit, Ránki Dezső és Ránki Fülöp által megálmodott Csönd-zsák koncertek 14. hangversenyén J. S. Bach négy zongoraversenye csendül fel az Anima Musicae Kamarazenekarral közösen.
Klasszikus hír

A világ egyik legkeresettebb szólistája, Augustin Hadelich tart mesterkurzust a Concerto Budapestnél

Elisabeth Leonskaja és Christian Tetzlaff után Augustin Hadelich hegedűművész, a Yale School of Music professzora tart ingyenesen látogatható mesterkurzust május 29-én a Concerto Budapest Páva utcai székházában.
Klasszikus gyász

Elhunyt Fekete Győr István

A Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett zeneszerző, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés tanára 88 éves volt.