Klasszikus

Közhelyes?

2004.07.30. 00:00
Ajánlom
Van abban valami szégyenletes, hogy talán sehol se tudják olyan kevesen, „mi” az a Végh Vonósnégyes, mint épp Magyarországon. Van abban valami szégyenletes, hogy Végh Vonósnégyes-lemezeim 90%-át külföldön voltam kénytelen megvenni, eddig két Orfeo d'or-CD volt a kivétel – most ehhez társul a DECCA „új” lemeze, melyen Brahms két vonósnégyesét játssza az együttes egy 1954. augusztusi felvételen.

Van egy közhely Végh Sándorról (aki a Magyar Kvartettből kiválva alapította meg saját Vonósnégyesét): hogy hamisan játszik. Szólistának nem tudom, milyen lehetett. De kamarazenésznek egészen elsőosztályú. Pablo Casals például kimondottan szeretett vele zenélni, mert MERT játszani, akár „ellene” is. Prades-i, perpignani felvételeik nem hiányozhatnak az ínyencek polcáról. És nem hiányozhatnak a kvartett Beethoven- és Bartók-felvételei sem. A két komplett Beethoven-ciklus közt 22 év telt el, és valóban nagyon különböznek az interpretációk. Olyan értelemben is, hogy egyik jobb, mint a másik. Mostanában többet hallgatom az 1952-es ciklust, de talán csak azért, mert ezt vettem meg később. Zöldy Sándor, Janzer György és Szabó Pál nagyszerű partner itt is, ott is. A Végh Kvartett a világ egyik legjobb vonósnégyese volt, kár, hogy viszonylag kevés felvételük kapható.

Van egy másik közhely: hogy Brahms vonósnégyesei nem nagy művek. Lám-lám, csak hármat írt, azt is milyen későn, mennyi rákészülés után. Na igen. És tessék mondani: hány zongoraversenyt írt? És hány hegedűversenyt? Misét? Triót? Szimfóniát? Vonósötöst, szextettet? Csellószonátát? Zongoraszonátát? Hegedűszonátát? Soroljam? A szimfónia a rekorder a maga négy találatával. Brahms szemmel láthatólag kereste a maga műfaját – és miközben úgy tűnik: nem találta, az említettek (a Német Requiem megszorító kivételével) összefüggnek, mintha ugyanannak a műfajnak lennének különböző árnyalatai.

Van egy harmadik közhely: Brahms mindig nagyzenekarra hangszerelt. De vajon hiba-e, ha mondjuk a g-moll zongoranégyes harmadik tételének közepén, a C-dúrban először intim kamaramuzsikálást hallunk, mely azonban igazi nagyzenekari fortissimóba torkollik? Én inkább hangszerelői zsenialitást vélek felfedezni ebben, ahogy mondjuk a Klarinétötös semmihez se foghatóan melankolikus hangzásvilágában vagy a IV. szimfónia lassú tételének édesbús, kamarazenés szépségében is. És ebbe a sorba nagyon szépen illeszkedik a három vonósnégyes.

Van egy negyedik közhely: hogy e művek mintaadója (egyben kerékkötője, mumusa) Beethoven. A Végh Kvartett által 1954-ben felvett két vonósnégyes közül az op. 51. No. 2-es a-moll legalább annyira schuberti, az op. 67-es pedig legalább annyira schumanni, mint beethoveni. Brahms nem reformálja meg a szonátaformát, még annyira sem, mint Bruckner – nála az újítás másban rejlik. Részben a ritmikában (gondoljunk az a-moll zárótételének kettős és hármas lüktetésére), kevésbé az összhangzattanban (a B-dúr variációs zárótételében – ahol a téma második fele eredetileg D-dúrban van – Desz- és Gesz-dúrban is megfordulunk, nem nagy kunszt, tercrokonság, mondják a zenészek, én azonban örülök az ilyen „apróságoknak” is). Erősebben a zenei alapanyagok stiláris keverésében: abban, ahogy beemeli és ötvözi a bécsi táncot vagy a magyar verbunkot a „komolyabb” hagyományokkal, Beethovennel, Bach-hal, Schuberttel vagy Schumann-nal. Brahms stílusérzéke fantasztikus, nem véletlen, hogy talán a variációs műfajban alkotott legkiemelkedőbben.

Véghék lemeze kiválóan alkalmas arra, hogy e közhelyeket legalábbis megkérdőjelezze. Az együttesnek jól felismerhető a hangzása – valamivel erőszakosabb, fényesebb, mint a Budapest Vonósnégyesé, talán kevésbé sötét, mint a Magyar Vonósnégyesé. Véghéknél nagyon erős az együttzenélés. Minden szólam jól hallható külön-külön is, mégse „szólózik” senki se (pláne nem a többiek rovására). A tónus egyszerre élesen világos és meleg – ismét a szólamarányoknak (és talán a kicsit túlzásba vitt stúdió-utómunkának) köszönhetően. De ezek általánosságok, a lényeg a részletekben rejlik. Például az a-moll kvartett harmadik tételében, amikor a tritónusz csak nagy késleltetéssel oldódik dominánsra. Vagy rögtön a mű elején: ahogy elindul az éneklés, akár egy hatalmas sóhaj. Vagy a negyedik tételben, ahol a tánc kettős lüktetése olyan finoman jön létre, hogy sokáig nem vesszük észre az alapmetrumot. Brahms amúgy is nagyon szeret elveszejteni bennünket a legegyszerűbb metrumokban is, pl. egyik-másik kétnegyedes Haydn-variációban vagy a II. szimfónia utolsó tételében azt se tudjuk, hol lakik az igazság. A vonósnégyesekben ekkora útvesztő nincs, az a-moll mű lényege az énekelhetőség, a ritmus lüktetése is emberi, és ha eltéved benne a hallgató, a tévedés is emberi léptékű. E vonósnégyes lassú tétele egyetlen ív: a kétarcú tétel egyszerre „folyékony” és „szaggatott”, a középrész nem áll szemben a szélsőkkel Véghék interpretációjában, inkább valahogy más megvilágításba helyezi ugyanazt. Ezt ismétli, folytatja a harmadik tétel is, melynek első hangjai nagyon emlékeztetnek Schubert azonos hangnemű vonósnégyesének analóg helyére.

A B-dúr (a három vonósnégyes közül Brahms számára is a legfontosabb, mely külön opus-számot kapott) gyökeresen más világ. Itt a kedélyesség az alaptónus. Ha nincs is a szerkesztésében sok újdonság, mindig mosolygok, amikor a negyedik tétel variációi közt előbukkan az első tétel főtémája, mely eleve kérdés-felelet-, szóló-tutti–szerkesztésű játék. Kínlódásnak nyoma sincs Brahms részéről – a Végh Vonósnégyes előadása is sokkal könnyedebb, játékosabb, mint az a-mollban volt. Számukra az ellenpontok a fontosak: az eltolt hangsúlyok, a kísérőszólamokban elrejtett ellenjáték, a humor. Itt is a természetesség, a folyamatszerűség Véghék legnagyobb erénye: nincsenek nagy csúcspontok, a tételeknek íve, „indulatmenete” van, ezek kibontakozása valósul meg úgy, ahogy csak keveseknél. Itt-ott hallhatunk egy alulintonált hangot, de ki bánja (a Budapest Vonósnégyesnek is egy időben hozzátartozott az image-ához a hamis brácsa – mely fura mód nem zavaró). Hallhatunk ezen kívül egy-egy portamentót, de mindig csak olyan helyen, ahol indokoltnak tűnik az efféle játékmód. A brácsára hangszerelt Agitato-tételben (mely a tánctétel helyén áll) aztán a prímnek is lehetősége adódik kísérni – ez a tétel amúgy is egyéni, talán a vonósötösöket előlegezi. A dallam visszatérése előtt oktávban felsíró A-hangra zippzárszerűen válaszol a többi szólam. A negyedik tétel tempója szükségszerűen alkalmazkodik az elsőéhez – Véghék a Léner Vonósnégyes lassabb és a Budapest gyorsabb tempója közt megtalálják azt az ideális középarányost, mely (a Magyar Kvartett mellett) a legtáncosabb – és a legkedvesebb. Ettől még remek a Budapest, a Léner és a Magyar Vonósnégyes előadása is (hogy ezúttal csupa magyar vonatkozású együttest említsünk), de számomra a szó ajándék-értelmében is igazi meglepetés Véghék eddig ismeretlen felvétele.

Végül a külcsínről. A CD a DECCA új sorozatának tagja („DECCA Heritage”); honlapjukon ugyan nem szerepel e sorozat, ez a lemez se, de vélhetőleg régi idők hasonlóan nagy előadásait kaphatjuk majd középáron. A kivitelezés esztétikus, az ötvenes években még tudtak jó lemezborítót készíteni, és itt az eredeti borítót kapjuk. Olyannyira, hogy ha könyvszerűen kinyitjuk a CD-t, a belső borítón láthatjuk az eredeti hátsót, arányosan kicsinyítve, olvasásra alkalmatlan méretben. A CD-tok hátulján aztán megkapjuk a „mai” adatokat is. A kinyithatóság nagy előny, más kiadók hasonmás sorozataiban ki kell tépni a korongot a borítóból vagy a keménypapírbetétből, ami nem tesz jót a CD-nek. A talán drágább megoldás költségeit ellensúlyozza, hogy nem kell borítóterv, nem kell jogdíjat fizetni a kísérőszövegért sem. Tehát a kellemest a hasznossal, vagy inkább a révet a vámmal, vagy hogy kell ezt mondani. Mindenesetre remélhetjük, hogy sokan kapnak kedvet e lemezhez, és akkor majdcsak tudatosul, hogy a Végh Kvartett mennyire fontos, hogy Brahms vonósnégyesei milyen értékesek a többi kamaramű mellett. És talán most már arra se lesz szükség, hogy ehhez külföldre kelljen utaznunk.

(Brahms: vonósnégyes (a-moll, op. 51 No. 2; B-dúr, op. 67); Végh Vonósnégyes – DECCA 4756155)

(A szerző az EMI munkatársa)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Magyar Valentin: „Minél szélesebb repertoár kiépítése a célom”

Az ifjú zongoraművész neve nemcsak a szakmabeliek, de a zenerajongók körében is egyre ismerősebben cseng. Rendszeres szereplője a hazai és külföldi koncertéletnek, feltűnt a Virtuózok televíziós tehetségkutatóban is, nemrég pedig weimari versenyeredményétől volt hangos a sajtó. Most az MVM Zrt. jóvoltából frissen átadott Junior Prima díja kapcsán beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Koncerttel és parfümmel ünnepli 210 éves jubileumát a Pannon Filharmonikusok

A december 9-én a Kodály Központban és december 10-én a Müpában elhangzó est programján a zenekar alapítójának, Lickl Györgynek egy ősbemutatója is szerepel.
Klasszikus hír

Próbaéneklést hirdet a Magyar Rádió Énekkara

A Magyar Rádió Énekkara próbaéneklést hirdet határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott tenor és basszus énekművész állásra. Jelentkezési határidő: 2022. január 6.
Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.