Don Juan: A spanyol csábító, Tirso da Molina hőse az irodalomnak és a zenetörténetnek is gyakran felbukkanó alakja. Az ellenállhatatlan férfi minden nőt az ujja köré csavar, ám ennek érdekében válogatott gaztettektől sem riad vissza. Az égi igazságszolgáltatás azonban őt is utoléri, korábbi áldozatának szelleme magával rántja a pokolba. A leginkább Molière és Mozart feldolgozásaiban ismert történetet Richard Strauss Nikolaus Lenau költeménye alapján zenésítette meg, ebben a szerelmi csábítása után menekülni kényszerülő Don Juan meghasonlik az élvezetek örökös kergetésében, kiábrándul az életből, és végül maga keresi a halálát.

Don Quijote (Don Quixote): Az elmés nemes, Cervantes népszerű karaktere, új korszakot nyitott az irodalomtörténetben. A magát a lovagregények világába képzelő, de a valósággal mindig összeütköző spanyol úr a korát tévesztő ember archetípusává vált, tettei, például a szélmalmokkal vívott harc, szállóigeként maradtak fenn. Richard Strauss műve az alcíme szerint Fantasztikus variációk egy lovagi jellegű témára, zenekarra, ebben a szerző magának a variációs formának is görbe tükröt tart.

A tíz variáció sorra veszi a legfontosabb kalandokat, a képzelt ellenségekkel, óriásokkal, gonosz varázslókkal való viaskodást, és megjelenik a parasztlányból a fantázia világában nemesi szépségű úrnővé váló Dulcinea del Toboso is.

Richard Strauss (Fotó/Forrás: Wikipedia)

Enoch Arden: Alfred Tennyson költeményének hőse egyszerű halászember, aki boldog házasságban él, ám kereskedőnek áll, hajótörést szenved, és tíz évet egy lakatlan szigeten tölt. Mikor mégis megmenekül, hazatérve látja, hogy felesége halottnak hitte. Újra férjhez ment, sőt már egy újabb gyermeke is született. A férfi a felesége iránti szeretetből nem leplezi le magát előtte, hanem meghagyja családi boldogságában. Richard Strauss feldolgozását narrátorra és zongorára írta.

Hermann Hesse: 20. századi német-svájci író, akinek leginkább regényeit ismeri a nagyközönség, a Sziddhárthát, Az üveggyöngyjátékot, A pusztai farkast. 1945 után már nem adott ki több regényt, de írt ötven költeményt, amelyekből hármat, a Tavasz, a Szeptember és a Nyugovóra térve című alkotásokat válogatta be Richard Strauss utóbb Négy utolsó ének címen ismertté vált, teljes egészében csak halála után megjelent ciklusába. A negyedik dal szövege Joseph von Eichendorff Alkonyi fényben című verséből származik.

Richard Strauss 1914-ben, Londonban (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)

Metamorfózisok: Richard Strauss 23 vonós hangszerre írott darabját München 1943-as bombázása ihlette. Eredeti címe Gyász Münchenért volt. A mű elsiratja a német kultúrát, kiindulópontja egy Goethe-vers, a Senki nem eszmél magára című, de idézetek hangzanak el Wagner operáiból, és a darab helyenként Beethoven és Mahler szimfóniáit is felidézi.

A Metamorfózisok hömpölygő zenei folyama azonban egy mindörökre elveszett világot sirat el, melynek általános érvényű értékei minden ember gyászára számot tarthatnak.

Till Eulenspiegel: Német népi hős, valószínűleg valóban élt a 14. század első felében, a róla szóló történeteket először a 15. században gyűjtötték össze. A csavaros észjárású figura mindenkit képes rászedni, csínyeivel az egész társadalom gyarlóságaira rámutat. A tréfás epizódokat olyan szerzők is feldolgozták, mint Hans Sachs, Frank Wedekind vagy Erich Kästner, képregény és film is készült belőlük. Richard Strauss művének alcíme: Régi csibésztörténet – rondóformában, ebben olyan mókás eseteknek lehetünk tanúi, mint például amikor Till Eulenspiegel szétszórja a kofák áruját vagy kigúnyolja a papok ájtatosságát. Bár a szimfonikus költemény a vidám csínytevő halálát is elmeséli, a névjegyéül szolgáló zenei motívum újból felcsendül, megnyugtatván a közönséget, hogy a tréfacsináló lelkület soha nem vész el.

Clemens Krauss karmester és Richard Strauss (Fotó/Forrás: Erich Auerbach / Getty Images Hungary)

Zarathustra (Zoroaszter): Perzsa próféta, a zoroasztrizmus megalapítója. Ez a vallási irányzat a világot jó és rossz szüntelen harcából vezeti le, melynek középpontjában maga az ember áll, aki választhat, melyik erőt kívánja követni. Friedrich Nietzsche Zarathustra alakjára építette saját filozófiáját megfogalmazó, Imigyen szóla Zarathustra című, négyrészes tanulmányát, mely az 1880-as években jelent meg. Ebben olyan alapvető fogalmait ismerteti meg, mint a hatalom akarása vagy az emberfölötti ember. Richard Strauss műve szabadon közelíti meg a Nietzsche által feldolgozott témákat, középpontjában az ember fejlődéstörténete áll, meddig képes eljutni a kezdeti, primitív állapotából a valláson és a tudományon keresztül, egy valóban emberfeletti állapotba.