Klasszikus

Kulcsok a zenéhez

2014.01.23. 22:17
Ajánlom
Amikor Jevgenyij Koroljov bő egy évvel ezelőtt a Müpában eljátszotta a Goldberg-variációkat, akkor a felejthetetlen élménnyel szolgáló hangversenyről írva megkockáztattam: Koroljov művészete az evidencia és a véglegesség erejével ható, elementáris erejű és „mindentudó” művészet. A Keller András vezényelte Concerto Budapesttel adott januári koncertje (a három elhangzás közül az utolsón, a 19-én estin voltam jelen) jó alkalommal szolgált arra, hogy egy egészen más kontextusban nyújtott teljesítményét szembesítsem korábbi benyomásaimmal.

A koncert programjában két Beethoven-kompozíció fogta közre az egymástól a szünettel elválasztott, súlyponti helyzetű két zongoraversenyt. Az időrendet megtörve, először ez utóbbiakról szeretnék beszámolni. Koroljov az első félidőben Mozart c-moll koncertjét, a másodikban pedig Bach d-moll (csembaló-)versenyművét adta elő Kellerék partnereként.

Koroljov ezúttal tehát nem csak barokk zenét játszott, és zenekarral lépett fel a Müpáétól lényegesen különböző akusztikai körülmények között. Hogy az utóbbival kezdjem: számomra még mindig tart a visszaszokás a Zeneakadémia akusztikájához, a rácsodálkozás arra a tényre, hogy például egy zongorahang mennyivel melegebb és testesebb jelenség itt, mint a Bartók Béla Hangversenyterem hatalmas terében. Nem beszélve arról a puhasággal ötvözött átütőerőről, ami persze már nem csupán vagy nem elsősorban a terem adottsága, hanem Koroljové is.

A Mozart-koncert előadása igazolta azt a vélekedést, hogy a hamburgi zongorista meghatározó személyes vonása játékának komplex, „áttetsző", a különböző síkokon és szinteken zajló folyamatokat egyidejűleg kontrolláló, azokat egymással „el nem fedő" jellege. Az egyes hangoknak az akkordban, a dallamban, a zenei tagolásban játszott szerepét egészen pontosan kontrolláló artikulációtól a teljes tételek, sőt művek formájának, illetve költői tartalmának hallatlanul szuggesztív megjelenítéséig terjed ez a legnagyobb szigorúsággal megvalósított, mégsem hideg, hanem élő és lélegző zenélésmód - amely, hadd tegyem hozzá sietve, tökéletes harmóniában állt nem csupán a Concerto Budapest hangzásának kiegyensúlyozottságával és teltségével, hanem Keller András zenei irányításával is, amelyhez talán éppen most, Koroljovtól kaptunk egy fontos kulcsot. Hiszen Keller a maga helyén éppen ugyanazt az „élő perfekcionizmust", az egyes hang és a teljes mű szerves összefüggésének elvét képviselte, amelyet a szólistával kapcsolatban jellemezni próbáltam.

Hogy ennyi általánosság után konkrétumokról is szó essék, ez a minden egysíkúságnak hadat üzenő előadás többek között azzal hódította meg a hallgatót, hogy a szélső tételek mozarti mércével szélsőséges drámaisága mellett - különösen a zárótételben - meglátta és hangsúlyozni merte a partitúrában rejlő rugalmas-szökellő, sőt játékos elemeket is; az már az előadás csodája, hogy az egész mégis szervesen és izgalmasan hatott. A lassú tételt elsősorban az első hangtól az utolsóig uralkodó kohézió intenzitása tette emlékezetessé; a finalét pedig mindvégig gumiszalagszerűen rugalmas és hajlékony agogikai játékok jellemezték.

A Bach-versenyműről hadd írjak le itt csupán két gondolatot. Az egyik, hogy a hallottak a hangzás és a zenei folyamat feltartóztathatatlansága révén egyaránt az általam a 60-as években megismert, Richter-féle lemezfelvétel legendává nemesült emlékét idézték fel. Akkoriban azonban - és ez a másik dolog - nemigen gondoltam még arra, hogy ez a mű mégiscsak átirat, és hogy egy nagyobb vonós kamarazenekarhoz képest a Steinway-zongora összehasonlíthatatlanul nagyobb hangtömeget képvisel, mint egy 18. századi csembaló az akkori - akár sokkal kisebb - vonósegyütteshez képest. Az előadók különleges zenei érzékenységét mutatja, hogy ez az egyensúlyprobléma ezen az estén teljesen érzékelhetetlen volt - az egészen csak utólag kezdtem el gondolkodni.

A koncert nyitószámát, Beethoven Nagy fúgáját a Concerto Budapest 27 tagú vonós szekciója szólaltatta meg, a szólamokban közel egyenlő számú játékossal, bőgőkkel kiegészített basszussal. Keller, aki ezt a besorolhatatlan tételt bizonyára sokszor adta elő vonósnégyes-primáriusként, kivételesen jól ismeri ezt a zenét, és vezényletével különleges plaszticitással mutatkozott meg a zenét szélsőséges kitöréseivel együtt is szigorú abroncsba szorító forma. Az pedig, hogy a szenvedélyek fokozódó erejét valóságos hangtömegek jelenléte húzta alá, igen szuggesztív pillanatokhoz vezetett. Mindent összevéve úgy gondolom azonban, hogy ez a verzió mégis elvesz valamit a darab lényegéből azáltal, hogy a vonósnégyes-változat az individuális előadó részéről olyan szélsőséges teljesítményt és odaadást feltételez, amelyet vagy amelynek látszatát egy zenekari szólam önhibáján kívül nem lehet képes megvalósítani; s így a zene akarva-akaratlanul jólfésültebben hat.

Semmiféle elvi aggály vagy kivitelezésbeli hiányosság nem árnyékolta be viszont Beethoven másik, diagonálisan ellentétes karakterű művének, a harmonikus 4. szimfóniának az előadását, amely a koncert „apollói" félidejének ideális befejezése volt. A lassú bevezetés sejtelmességéből vulkanikus erővel tört fel a nyitótétel gyors része, s ez még csak ízelítő volt abból az érzelmi (és hangzásbeli) sokszínűségből és intenzitásból, amelyet Keller vezénylése felidézett. A korábban mondottak után talán nem meglepő: az előadás részletek hallatlanul precíz és tudatos kontrollján alapult, s az egész mű meggyőző és szilárdan megformált felrajzolásához vezetett. Nem hagyhatom említés nélkül a zenekar fúvós részlegét, amely tökéletes összjátékával és érzéki színélményeivel a tökély határait ostromolta; de a vonós szólamoktól is sok tömör és összeérlelt megszólalást hallottunk. Az Adagióban pedig a dallamok egyik szólamból a másikba való szökellése olyan simán és zökkenőmentesen zajlott, mintha az egész zenekar egyetlen hangszer lett volna. Karmesterével, s adott esetben a szólistával együtt. Talán ez is a teljesítményük egyik kulcsa.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Vizuál

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Zenés színház

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.
Klasszikus

Ifjú versenygyőztesek hangversenye a Pesti Vigadóban

Június 25-én este a Szent István Filharmonikusok fiatal tehetségei mutatkozhatnak be a Pesti Vigadóban. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 
Vizuál

Wim Wenders-filmhetet tartanak az Art+ Cinemában

Június 28. és július 2. között a német rendező 1984 és 2000 közötti filmográfiájából öt alkotást lehet majd elcsípni mozivásznon szinkronnal, majd ezek után legfrissebb alkotását, immár felirattal.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Ifjú versenygyőztesek hangversenye a Pesti Vigadóban

Június 25-én este a Szent István Filharmonikusok fiatal tehetségei mutatkozhatnak be a Pesti Vigadóban. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 
Klasszikus interjú

„A művek mélyebb megértését tartom a legfontosabbnak” – beszélgetés Szalai Molli zongoraművésszel

Külföldön értük utol a friss Junior Prima-díjas zongoraművészt, aki jövőre már második mesterdiplomáját szerzi. Az MVM Zrt. jóvoltából idén megemelt, hárommillió forinttal járó elismerést ezért felkészülésre, új hangszerre és megszakítás nélküli, folyamatos munkára fordítja majd.
Klasszikus hír

Balogh Máté olasz zeneszerzőversenyen nyert első díjat

A trieszti Friedrich Schiller Kulturális Társaság által kiírt dalversenyen a nagy német költő szövegeit kellett megzenésíteni. A megmérettetést az első alkalommal rendezték meg, Jörg Widmann fővédnöksége alatt.
Klasszikus ajánló

Stradivari, Guadagnini és Guarneri hangszerei varázsolnak el az idén tizenöt éves Kaposfesten

Tizenötödik alkalommal, augusztus 12-18. között rendezik meg idén az ország egyik legjelentősebb komolyzenei eseményét, a Kaposfestet. Most is számos meglepetéssel készülnek a rendezők a kaposvári fesztiválra.
Klasszikus interjú

„Emberi kapcsolat nélkül nem lehet tanítani” – interjú Szecsődi Ferenccel

Kortárs vonóshangszer-kiállítással nyílik meg A magyar hegedű ünnepe június 22-én délelőtt az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. A kétnapos összművészeti esemény idén összekapcsolódik Szecsődi Ferenc hetvenedik születésnapi ünneplésével.