Klasszikus

Kulcsok a zenéhez

2014.01.23. 22:17
Ajánlom
Amikor Jevgenyij Koroljov bő egy évvel ezelőtt a Müpában eljátszotta a Goldberg-variációkat, akkor a felejthetetlen élménnyel szolgáló hangversenyről írva megkockáztattam: Koroljov művészete az evidencia és a véglegesség erejével ható, elementáris erejű és „mindentudó” művészet. A Keller András vezényelte Concerto Budapesttel adott januári koncertje (a három elhangzás közül az utolsón, a 19-én estin voltam jelen) jó alkalommal szolgált arra, hogy egy egészen más kontextusban nyújtott teljesítményét szembesítsem korábbi benyomásaimmal.

A koncert programjában két Beethoven-kompozíció fogta közre az egymástól a szünettel elválasztott, súlyponti helyzetű két zongoraversenyt. Az időrendet megtörve, először ez utóbbiakról szeretnék beszámolni. Koroljov az első félidőben Mozart c-moll koncertjét, a másodikban pedig Bach d-moll (csembaló-)versenyművét adta elő Kellerék partnereként.

Koroljov ezúttal tehát nem csak barokk zenét játszott, és zenekarral lépett fel a Müpáétól lényegesen különböző akusztikai körülmények között. Hogy az utóbbival kezdjem: számomra még mindig tart a visszaszokás a Zeneakadémia akusztikájához, a rácsodálkozás arra a tényre, hogy például egy zongorahang mennyivel melegebb és testesebb jelenség itt, mint a Bartók Béla Hangversenyterem hatalmas terében. Nem beszélve arról a puhasággal ötvözött átütőerőről, ami persze már nem csupán vagy nem elsősorban a terem adottsága, hanem Koroljové is.

A Mozart-koncert előadása igazolta azt a vélekedést, hogy a hamburgi zongorista meghatározó személyes vonása játékának komplex, „áttetsző", a különböző síkokon és szinteken zajló folyamatokat egyidejűleg kontrolláló, azokat egymással „el nem fedő" jellege. Az egyes hangoknak az akkordban, a dallamban, a zenei tagolásban játszott szerepét egészen pontosan kontrolláló artikulációtól a teljes tételek, sőt művek formájának, illetve költői tartalmának hallatlanul szuggesztív megjelenítéséig terjed ez a legnagyobb szigorúsággal megvalósított, mégsem hideg, hanem élő és lélegző zenélésmód - amely, hadd tegyem hozzá sietve, tökéletes harmóniában állt nem csupán a Concerto Budapest hangzásának kiegyensúlyozottságával és teltségével, hanem Keller András zenei irányításával is, amelyhez talán éppen most, Koroljovtól kaptunk egy fontos kulcsot. Hiszen Keller a maga helyén éppen ugyanazt az „élő perfekcionizmust", az egyes hang és a teljes mű szerves összefüggésének elvét képviselte, amelyet a szólistával kapcsolatban jellemezni próbáltam.

Hogy ennyi általánosság után konkrétumokról is szó essék, ez a minden egysíkúságnak hadat üzenő előadás többek között azzal hódította meg a hallgatót, hogy a szélső tételek mozarti mércével szélsőséges drámaisága mellett - különösen a zárótételben - meglátta és hangsúlyozni merte a partitúrában rejlő rugalmas-szökellő, sőt játékos elemeket is; az már az előadás csodája, hogy az egész mégis szervesen és izgalmasan hatott. A lassú tételt elsősorban az első hangtól az utolsóig uralkodó kohézió intenzitása tette emlékezetessé; a finalét pedig mindvégig gumiszalagszerűen rugalmas és hajlékony agogikai játékok jellemezték.

A Bach-versenyműről hadd írjak le itt csupán két gondolatot. Az egyik, hogy a hallottak a hangzás és a zenei folyamat feltartóztathatatlansága révén egyaránt az általam a 60-as években megismert, Richter-féle lemezfelvétel legendává nemesült emlékét idézték fel. Akkoriban azonban - és ez a másik dolog - nemigen gondoltam még arra, hogy ez a mű mégiscsak átirat, és hogy egy nagyobb vonós kamarazenekarhoz képest a Steinway-zongora összehasonlíthatatlanul nagyobb hangtömeget képvisel, mint egy 18. századi csembaló az akkori - akár sokkal kisebb - vonósegyütteshez képest. Az előadók különleges zenei érzékenységét mutatja, hogy ez az egyensúlyprobléma ezen az estén teljesen érzékelhetetlen volt - az egészen csak utólag kezdtem el gondolkodni.

A koncert nyitószámát, Beethoven Nagy fúgáját a Concerto Budapest 27 tagú vonós szekciója szólaltatta meg, a szólamokban közel egyenlő számú játékossal, bőgőkkel kiegészített basszussal. Keller, aki ezt a besorolhatatlan tételt bizonyára sokszor adta elő vonósnégyes-primáriusként, kivételesen jól ismeri ezt a zenét, és vezényletével különleges plaszticitással mutatkozott meg a zenét szélsőséges kitöréseivel együtt is szigorú abroncsba szorító forma. Az pedig, hogy a szenvedélyek fokozódó erejét valóságos hangtömegek jelenléte húzta alá, igen szuggesztív pillanatokhoz vezetett. Mindent összevéve úgy gondolom azonban, hogy ez a verzió mégis elvesz valamit a darab lényegéből azáltal, hogy a vonósnégyes-változat az individuális előadó részéről olyan szélsőséges teljesítményt és odaadást feltételez, amelyet vagy amelynek látszatát egy zenekari szólam önhibáján kívül nem lehet képes megvalósítani; s így a zene akarva-akaratlanul jólfésültebben hat.

Semmiféle elvi aggály vagy kivitelezésbeli hiányosság nem árnyékolta be viszont Beethoven másik, diagonálisan ellentétes karakterű művének, a harmonikus 4. szimfóniának az előadását, amely a koncert „apollói" félidejének ideális befejezése volt. A lassú bevezetés sejtelmességéből vulkanikus erővel tört fel a nyitótétel gyors része, s ez még csak ízelítő volt abból az érzelmi (és hangzásbeli) sokszínűségből és intenzitásból, amelyet Keller vezénylése felidézett. A korábban mondottak után talán nem meglepő: az előadás részletek hallatlanul precíz és tudatos kontrollján alapult, s az egész mű meggyőző és szilárdan megformált felrajzolásához vezetett. Nem hagyhatom említés nélkül a zenekar fúvós részlegét, amely tökéletes összjátékával és érzéki színélményeivel a tökély határait ostromolta; de a vonós szólamoktól is sok tömör és összeérlelt megszólalást hallottunk. Az Adagióban pedig a dallamok egyik szólamból a másikba való szökellése olyan simán és zökkenőmentesen zajlott, mintha az egész zenekar egyetlen hangszer lett volna. Karmesterével, s adott esetben a szólistával együtt. Talán ez is a teljesítményük egyik kulcsa.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Meztelenre vetkőzni még az orvos előtt sem!

Láthatóvá válnak a cselédlányok, szegényebb sorból való asszonyok hétköznapjai, a kor egészségügyi, higiéniai, sőt erkölcsi viszonyai. Szécsi Noémi legutóbbi kötetében dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő rendelési naplói alapján enged bepillantást a 19. század végén és a 20. század elején élő nők életébe.
Klasszikus

Különleges koncertpárral indítja új évadát a Zeneakadémia

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös hangversenyén a Kossuth-díjas Balázs János szólójával hallható Rahmanyinov összes zongoraversenye és a virtuóz Paganini-variációk augusztus 18-án és 19-én a Nagyteremben. A vendégkarmester a kanadai Charles Olivieri-Munroe lesz.
Jazz/World

5,3 milliárd forint a zenészeknek, kluboknak, fesztiváloknak és technikusoknak

Kezdjünk barátkozni a raktárkoncert fogalmával! A kormány a rendezvényszervezők, a klubok és a technikai személyzet támogatását tervezi a most bejelentett csomaggal. Gulyás Gergely az SZFE-t érintő kérdésekre is válaszolt.
Klasszikus

A Balatonon is koncerteznek a BFZ zenészei

Bár az augusztus még nem az aktív koncertszezon hónapja, a Budapesti Fesztiválzenekar több nyári programmal is készül közönségének Budapesten, a Balatonon és a Dunakanyarban.
Könyv

Egy nem várt kudarc története

Vámos Miklós e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni. Még mindig a karanténból, Budapest, Magyarország. Ezúttal Benedek Szabolcs legújabb könyvéről ír.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.
Klasszikus hír

A Balatonon is koncerteznek a BFZ zenészei

Bár az augusztus még nem az aktív koncertszezon hónapja, a Budapesti Fesztiválzenekar több nyári programmal is készül közönségének Budapesten, a Balatonon és a Dunakanyarban.
Klasszikus hír

Különleges koncertpárral indítja új évadát a Zeneakadémia

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös hangversenyén a Kossuth-díjas Balázs János szólójával hallható Rahmanyinov összes zongoraversenye és a virtuóz Paganini-variációk augusztus 18-án és 19-én a Nagyteremben. A vendégkarmester a kanadai Charles Olivieri-Munroe lesz.
Klasszikus ajánló

Fesztivál egy nappali szobában – Kezdődik az Altalena Zenei Fesztivál

Szerdától hamisítatlan szalonhangulattal és a klasszikus zenei élet legkiválóbb előadóival várja közönségét az Altalena Zenei Fesztivál. A kamarazenéé és a szólóhangszereké a főszerep, de a programban néptáncos-népzenés est és zenés beszélgetések is helyet kapnak.
Klasszikus gyász

Elhunyt Leon Fleisher, az évtizedeken át csak bal kezével játszó amerikai zongorista

Elhunyt 92 éves korában Leon Fleisher világhírű amerikai zongorista, aki egy betegség miatt évtizedeken át csupán bal kézzel játszott. A zenész rákbetegségben halt meg vasárnap - írja a bbc.com.