Korábbi műsorai alapján úgy tűnik, Csalog szeret két teljesen különböző stílusú és alkatú zeneszerzőt egymás mellé rakni. Kurtág György zenéje mindig is közel állt hozzá, ráadásul ezekben a hónapokban játssza lemezre a Játékok mind a hét füzetét. Ez körülbelül 4-5 CD-nyi anyagot jelent, amit a következő években jelentet meg a BMC kiadó.

Igazából senki sem mert nekirugaszkodni az egésznek, senki sem játszotta ezt így végig. Mint Csalog Gábor hangsúlyozta, eleve csak a Kurtággal zenei kapcsolatban lévő muzsikusok jöhetnek számításba. S hogy miért fontos ez? Mert Csalog véleménye szerint a személyes kontaktus olyan alaprétegét adja a darab értésének, amit ma, amikor a kortárs zenében nincs mindenki által értett köznyelv, nem spórolhatunk meg. Kötelességének is érzi játszani Kurtág műveit, hisz lassan negyedszázada állnak munkakapcsolatban, ráadásul ő az a szerző, aki erősen igényli is ezt a kapcsolatot. Olyannyira, hogy ha teheti, megakadályozza, hogy „ismeretlenek” játsszák a darabját.

Nem meglepő hát, ha a mostani koncerten Csalog a Játékok-sorozatból játszik olyat is, ami jelenleg még csak kézirat formájában létezik. Illetve a régebbi füzeteiből is igyekezett olyanokat összeválogatni, ami számára új lehet. Kétségkívül néhány közülük most hangzik el először.

–Tapasztalatom szerint Kurtágot például Bachhal jó párosítani, de most éppen Couperinnel foglalkozom – magyarázza Csalog. – A német ECM kért meg, hogy készítsek egy lehetőleg barokk zenét is tartalmazó vegyes lemezt. Végigrágtam magam a barokk szerzőkön, és újra felfedeztem magamnak a „nagy” Francois Couperint. Nagyon más világ, mint Kurtág. Szinte mindenben az ellentéte. Couperin a királyi udvarban működött, oda írta darabjait, zenéje érzéki, elegáns, gazdag, színes, szemben Kurtág redukált univerzumával, ahol a gesztusok igazsága a legfontosabb. Érdekes módon ez az ellentét egy koncert keretein belül nagyon jól működik, a darabok „szeretik” egymás társaságát, és számomra is új megvilágításba kerülnek így.

A május 1-jei koncerten Csalog azonban nemcsak a „nagy” Couperintől játszik, de meglepő módon annak szinte ismeretlen nagybátyjától is elővett egy darabot. Mint mondja, Louis Couperin rejtélyes szerző, homály fedi az életét, fiatalon halt meg, és alkatilag éppen az ellentéte a „nagy” Couperinnek. Furcsa, amorf formájú, disszonáns harmóniákkal teli, melankolikus műveket írt, főként orgonára és csembalóra. A szűk szakma tudja csak, hogy kortársai, Frescobaldi és néhány más szerző mellett ő az egyik legnagyobb – hangsúlyozza Csalog.

Persze őt is mindig több dolog foglalkoztatja, mint amennyi a koncertprogramokba belefér. Az, hogy a sok közül éppen mit ad elő, alapvetően a helyzettől függ. Egy időben rengeteg Chopint játszott. Mostanában Kurtágot meg Lisztet és Ligetit, mert éppen az ő műveiket veszi lemezre. Ha pedig megadatna, hogy se közönség, se koncert, se felvétel, se semmilyen szempont nem számítana, akkor a legszívesebben Gabriel Fauré késői zongoradarabjait játszaná. Csakhogy alig néhány ember van, aki tudná ezt a zenét hová tenni.

S hogy miért áll elő mindig ilyen típusú műsor-összeállítással? – Nem szeretem, ahogy ma a koncertek többsége felépül – válaszolja. – A műsor-összeállítás csak egy része ennek, számomra általában sok a külsőség. A frakk és a meghajlás jól mutatják a kiürült színpadiasság továbbélését, miközben a dolog tartalma egyre inkább elvész. A műsorok pedig általában jól bevált paneleket követnek. A hagyományosan bevált helyszínek, mint például a Zeneakadémia, csábítják az embert a könnyebb és népszerűbb műsorokra. Ezért is szeretem ezeket az alkalmakat, mint ez a mostani a Városi Színházban. Jó tér, különleges akusztikával. Talán itt kell majd a jövőben többet játszanom.