A világhírű zeneszerzőt a nemrég odaítélt díszdoktori címmel, valamint több hangversenyen is ünnepli alma matere, a Zeneakadémia, továbbá a BMC-vel közös szervezésben a Kurtág100 fesztivál február 25-i estje és február 28-i zárókoncertje is az intézményben lesz.
Ugyancsak a jubileumot köszönti a páratlan értékű kézirat. A Kodály Intézet archívuma elsősorban a kodályi életmű kutatóinak és az azt életben tartó alkotó- és előadóművészeknek, oktatóknak a hagyatékát őrzi, így került oda 2021 szeptemberében Eősze László zenetörténészé is az örökösök felajánlásaként. Ebben a gyűjteményben fedezte fel az intézet tudományos kutatója, Dr. Polyák Zsuzsanna a közelmúltban Kurtág György opus 2-es jegyzékszámú, nyolctételes Fúvósötösének kéziratát, amelynek azonosítását a közelmúltban Rajk Judit intézetigazgatóval – aki énekművészként több Kurtág-mű ősbemutatóját is jegyzi – közösen, személyes találkozón végezték el Kurtág Györggyel.
A nagy méretű, kék tollal írt, de ceruzabejegyzésekkel is kiegészített, sok helyen javított 21 oldalas kéziraton precíz átragasztások, lefestések és piros tollas bejegyzések egy makacs és konzekvens alkotó kézjegyei.
Aki ismeri a kurtági notációt, láthatja, hogy a kézirat alig különbözik az 50–60 évvel később született művekétől” – mondta el Rajk Judit, hozzátéve: a találkozón Kurtág György csodálkozva és meghatottsággal vette kezébe a dokumentumot.
Kurtág György: Fúvósötös, op. 2 (Fotó/Forrás: Kodály Intézet)
Az 1959-re datált, a kéziraton Sulyok Ferencnek ajánlott kompozíció megírásának körülményeivel kapcsolatosan Kurtág a megbeszélésen felidézte, hogy az 1958-ban, Párizsban tett fogadalmának teljesítéseként született. Abban az időben ugyanis súlyos alkotói válságban élt: 1957-ben, a forradalom leverése után elhagyta az országot, és a francia fővárosba ment, ahol Olivier Messiaen és Darius Milhaud növendékeként tanult, de nem volt boldog, kételyek gyötörték. Útkeresésében Marianne Stein művészetpszichológus és egy szintén Párizsban élő egykori zeneakadémiai évfolyamtársa, Sulyok Ferenc voltak segítségére. Sulyok – aki jóval korábban, már 1948-ban költözött Párizsba, és ott már a Franz keresztnevet használta – valóban a legközelebbi barátok egyike volt, még a zeneakadémiai évek alatt basszus hangjával annak a kvartettnek is tagja volt (Ligeti György és a Kurtág házaspár mellett), akik szabadidejükben örömzenélésre is összejártak. Amikor Kurtág 1958 nyarán eldöntötte, hogy a tanulmányok befejezte után hazatér Magyarországra, és egy új zenei világot teremt a műveiben,
ígéretet tett Sulyoknak, hogy két művet fog megírni: egy vonósnégyest (ez lett az emblematikus opus 1-es darab) és egy fúvósötöst.
Az opus számok megjelenése azért fontos, mert innentől kezdve hívhatjuk valóban „kurtáginak” az életművet – bár köztudott, hogy Kurtág azóta csak nagyon kevés művét illeti opus számokkal. A Fúvósötös bemutatója egyébként 1963. november 17-én volt Budapesten, Jeney Zoltán kvintettjének előadásában, nyomtatásban pedig először 1964-ben jelent meg.
A kompozíció most a Kurtág100 eseménysorozat alkalmából a Zeneakadémián is elhangzott a február 10-i Doktorandusz koncertek zárószámaként, valamint február 22-én a BMC-ben rendezett konferencián, ahol Antal Mátyás növendékei szólaltatták meg.
Fejléckép: Kurtág György a díszdoktorrá avatáson (fotó/forrás: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)
hírlevél
