Hans Abrahamsen, George Benjamin, Harrison Birtwistle – hazánkban alig ismert nevek szerepelnek a 21. század legjobb műveit felvonultató lista dobogóján.

A Guardian listája a szerkesztőség és a lap kritikusainak bevonásával készült, és tanulságos lehet azoknak, akik kíváncsiak, milyen kortárs zeneműveket helyeznek piedesztálra tőlünk nyugatabbra. A listán – nem meglepő módon – túlsúlyba kerültek a britek. Illetve az operák. S már csak ezért is figyelemre méltó, hogy Kurtág, közép-európai szerzőként, felkerült.

1. Hans Abrahamsen: Let Me Tell You (2013)

A dán zeneszerző, Hans Abrahamsen (1952) műve egy zenekari dalciklus, amely Paul Griffiths hasonló című regénye alapján született, a kortárs zene avatott énekesnője, Barbara Hannigan kezdeményezésére. A szöveg érdekessége, hogy csakis azokat a szavakat használja, amelyek Shakespeare Hamletjében is megtalálhatók, a történetet pedig Ophélia mondja el.

2. George Benjamin: Written on Skin (2012)

Az angol zeneszerző (1960) egész estés operája a Guardian szerint időtlen mestermű, amelyet ráadásul több színházban, sokféle rendezésben bemutattak. „Feszült, pontos és lángolóan gyönyörű zene” – írja a lap.

3. Harrison Birtwistle: The Minotaur (2008)

Szintén brit a lista harmadik helyezettjének alkotója: Harrison Birtwistle (1934) elismert operaszerző a szigetországban, ebben az operában pedig egy, a közönség szimpátiájára érdemes Minótauruszt látunk a színpadon, akinek haldoklási jelenete egyike a kortárs opera legnagyobb pillanatainak. A Guardian szerint legalábbis biztosan.

4. Kurtág György: Fin de Partie (2018)

Kurtág György egyetlen operájáról sokat írtunk a Fidelión is. A zeneszerző több, mint egy évtizeden át dolgozott a művön, amely Samuel Beckett azonos című drámájának adaptációja. „Aszketikus, teljesen hű átdolgozása az eredetinek” – írja a Guardian. – „Vegytisztán az a kompromisszummentes, őszinte zene, amilyet Kurtág egész karrierje során komponált.” (Itt lehet meghallgatni a hangfelvételét.)

Kapcsolódó

„Ez a mi végjátékunk” – Új operájáról beszélt Kurtág György

Hamarosan bemutatják Kurtág György első operáját, a Samuel Beckett-dráma alapján készült Végjátékot. Ebből az alkalomból a New York Times portrét közölt a 92 éves zeneszerzőről.

5. Thomas Adès: The Tempest (2003)

Thomas Adès az a zeneszerző, akinek neve hozzánk is eljutott – sőt, ő maga is, karmesterként. A vihar című operáját a Magyar Állami Operaház is bemutatta. Ez nem csoda: 2004-ben hangzott fel először a brit Királyi Operaházban, azóta pedig folyamatosan játsszák szerte a világban. „A vihar katalizátora annak a zenei nyelvnek, amely egyszerre gazdag, ismerős, és fondorlatosan furcsa.”

6. Kaija Saariaho: L’Amour de Loin (2000)

A finn zeneszerző első operáját Salzburgban mutatták be. A XII. századi Franciaországban játszódik, a cselekmény megenged egyfajta kontemplációt az életről, a sóvárgásról és a halálról. Ahogy a helyszín, úgy a zenei inspiráció is középkori.

7. Louis Andriessen: La Commedia (2009)

A zeneszerző, aki Robert Wilsonnal és Peter Greenaway-jel dolgozott együtt korábbi színpadi műveiben, Hal Hartley filmrendezőhöz fordult, hogy  közösen elkészítsék ezt az epizódokból álló „filmoperát” Dante Isteni színjátéka nyomán.

8. Jonathan Harvey: String Quartet No 4 (2003)

Élő elektronikára és vonósnégyesre készült a brit Harvey (1939-2012) alkotása, amely a műfaj összes lehetséges határvonalát megsérti. Tételek helyett a mű ciklusokra tagolódik, amelyeket újra és újra lehet ismételni, az elektronikával kiegészülő hangzás pedig egészen sajátos. A mű az Arditti Quartet számára készült.

9. Heiner Goebbels: Hashirigaki (2000)

Getrude Stein regénye, a japán népzene és a Beach Boys Pet Sounds című albuma egyaránt forrása Goebbels (1952) operájának, amelynek atmoszférája a mágikus realizmus irányzatára emlékeztet, és létre nem jött volna a hatvanas évek zenéje nélkül.

10. John Luther Adams: Become Ocean (2013)

„Monumentális zenekari palindrom” – így jellemzi a Guardian az amerikai szerző, John Luther Adams (1952) művét, amelynek nyelve egyaránt magában hordja Wagner, Debussy és Sibelius örökségét. A téma A tengerhez hasonlóan – a víz, de nem csak ennyi. Az is benne van, hogy mi történhet élővizeinkkel, hanem vigyázunk rájuk.

A huszonötös listában találunk csellóversenyt (Unsuk Chin műve), David Lynch-film operaváltozatát (Olga Neuwirth: Lost Highway) és egy különleges Orfeusz-adaptációt (Pascal Dusapin: Passion) is. A népszerű David Lang Little Match Girl Passion című oratóriumával szerepel a sorban, amely Hans Christian Andersen gyufaárus lányáról szól. Steve Reich WTC 9/11 című műve a 17., Max Richter Blue Notebooks című ciklusa a 21. John Adams 2009-es operája, a City Noir a 24., ezt pedig egy bátor darab követi, Jennifer Walshe zeneszerző XXX Live Nude Girls című operája. Annyit talán elmondunk róla, hogy Barbie babákról szóló szadisztikus történet a szexualitás sötét oldaláról.

A teljes listát itt lehet böngészni.

A fejlécképen Kurtág György. Fotó: Mudra László / Zeneakadémia.