Szeptember 4-én, a Deutsche Grammophon gondozásában jelenik meg Lang Lang kétlemezes felvétele Bach Goldberg-variációk című billentyűs ciklusából. Azért kétlemezes, mert egy élő és egy stúdiófelvétel hallható rajta. Az egyiket a lipcsei Tamás-templomban vették fel, ahol Bach harminc éven át dolgozott, és ahol a sírhelye is található. A másik felvétel stúdióban készült. Lang Lang a lemezkiadó sajtóközleménye szerint úgy nyilatkozott:

Lang Lang tizenhét éves korában fejből játszotta el a Goldberg-variációkat Christoph Eschenbach karmesternek, karrierje során volt alkalma Nikolaus Harnoncourt régizenei karmesterrel és Andreas Staier csembalistával is konzultálni.

Az új megjelenésről a New York Times is írt. A lap megemlíti, hogy a közönségsikerek ellenére a kritikusok gyakran „a fejüket vakarják” Lang Langot hallva, nem tudják elvitatni technikai felkészültségét, de a zongoraművész ízlése hagy kérdéseket maga után. „Bizonyára megosztja majd a hallgatókat a Goldberg-variációk. A barokk specialisták talán helytelenítik a várakozásokkal nem egybevágó dallamvezetést, bizonyos hangok szokatlan hangsúlyozását és a rubatót.” A cikkből az is kiderül, hogy a záró Aria tétel majdnem hat perc hosszú lesz, miközben ugyanez a legtöbb felvételen nagyjából négy perc.

A kínai zongoraművész a húszas évei közepén a Salzburgi Fesztiválon eljátszotta a művet Nikolaus Harnoncourt-nak is, aki ekképp értékelte az igyekezetét: „Maga fantázia nélkül játszik Bachot!” Azután elénekelt neki néhány dallamot, Langra pedig nagy hatással volt, hogy ilyen romantikusan is lehet Bachot játszani. De hatott rá Glenn Gould is természetesen, aki „nem félt a gyors szakaszokat nagyon gyorsan játszani.”

Szeptember 4-én kiderül, milyen Lang Lang Goldbergje: sikerült-e fantáziát találni a kottában, vagy a kritikusoknak és a szakma jelentős részének lesz igaza, akik a 30 millió dolláros vagyonnal rendelkező művész játékában többnyire a pózokat sokallják, és a valódi érzelmeket hiányolják.