Ha magunk is megismerkedünk Lantos Zoltán legújabb lemezével, Charlie Mariano a borítón olvasható szavait kölcsönözve, méltán helyeselhetjük a világhírű jazz zenész gondolatait. A Tiptoe Ceremony előbbiekben felsorolt erényei közül mégis talán a természetességet érdemes leginkább kiemelni. A zenekar tagjai ugyanis mindnyájan nagy kvalitású muzsikusok, meghatározó egyéniségek, jellegzetes játékstílusuk azonban magától értetődő könnyedséggel egyesül a korong sokszínű, izgalmas zenei világában, mely ezáltal valóban „újabb és újabb felfedezéseket” rejteget számunkra. A magyar népzene, a modern jazz és az indiai klasszikus zene elemeiből építkező felvételen szereplő, dallam- és ritmusvilágukban egyaránt változatos szerzeményekben hol mélységes szellemi áhítatban, hol oldottabb, vidám hangulatban, és mindvégig tartalmas gondolatisággal telve bontakoznak ki az ötletgazdag témák.

Az albumot természetesen a számok többségét egyedül szerző Lantos Zoltán észak-indiai klasszikus zenén érett egyénisége határozza meg leginkább –a keleties légkör a művész öthúros hegedűjének szólamain kívül a tradicionális tarangini és a tibeti éneklő edény hamisítatlan tónusai által válik még hatásosabbá a lemezen–, a hangvétel mégis a muzsikustársak talentuma által teljesedik ki. Az ütemet Európa egyik legkiválóbb ütőhangszeres játékosa és „sought-after” zenésze, a gyakran egyszerűen csak „két lábon járó ritmusszekció”-ként aposztrofált Horváth Kornél diktálja, akinek egyéni percussion-technikájával megszólaltatott, kimondhatatlan nevű instrumentumai mellett nem is érezzük hiányát a felállásban külön basszushangszernek. Juhász Gábor mértéktartó gitározása a háttérben mindenhol magabiztos kifinomultsággal hozza a témák alapját, találékonyan időzített elektromos gitárszólói pedig előtérbe kerülve érdekes részletei az akusztikus hangszerelésnek. A hangzást Dresch Mihály jól ismert, népies szaxofonozása –sokszor a hegedűvel unisonoban énekelve– színezi hazai árnyalatokkal. Külön öröm, hogy a cédén többször is élvezhetjük gyönyörű fuvolajátékát, mely alkalmanként jócskán hozzájárul a tételek –többek között az együttes közös, a cédét záró Sutra című száma– sejtelmes atmoszférájának megteremtéséhez.

Két kompozícióban a magyar jazz-zenei élet számos produkcióból ismert vezető férfi énekesét, Winand Gábort hallhatjuk vendégszerepelni, akinek megszokott énektechnikáját, visszafogott scat-stílusát új környezetbe ölelik a dalok. A korongon rajta kívül másik meghívottként több ízben is feltűnik Szalai Péter, aki szintén hangjával, illetve tabla-játékával gazdagítja az indiai stílusjegyek tárházát.

A Tiptoe Ceremony, a rajta muzsikáló, igényességet és minőséget garantáló művészek nevének kényelmes biztosítéka mellett mindazonáltal minden egzotikuma, szenvedélye, misztikuma által vélhetően elnyeri majd a world jazz, és eme furcsa Tükörvilág rajongóinak tetszését.

Zoltán Lantos’s Mirrorworld: Tiptoe Ceremony.
2002, BMC Records

Egyetemi Élet - 2003/4