Az 1786-ban bemutatott, Beaumarchais-drámát feldolgozó, Da Ponte-szövegkönyvre írt zene az érett Mozart - sokszor bicskanyitogatóan - szellemes arcát mutatja. A mű slágerszerű áriái, igazi buffo jelenetei, pompás együttesei, lendülete jutalomjáték szólisták (Roman Trekel, Miah Persson, Anne-Catherine Gillet, Hanno Müller-Brachmann, Rachel Frenkel, Ann Murray, Curzio-Rodolphe Briand, Robert Lloyd, Matteo Peirone és Norma Nahoun) számára és a Budapesti Fesztiválzenekar számára. A darab először 2009-ben jelent meg a Müpa műsor-naptárában és osztatlan, átütő sikert aratott.

"A Figaro Mozart életteli, s mégis mocsoktalan ünneplését hozta el számunkra. Nem szűnő hálánk érte Fischer Ivánnak" - írta a 2009-es bemutató egyik kritikusa, László Ferenc. "Fischer Iván kotta nélkül vezényelt, ez már önmagában is szokatlan, négyfelvonásos operákat nem szokás fejből tudni. A kottátlanság azonban nemcsak virtuóz elem volt, de szabaddá is tette a karmestert, aki bizonyos értelemben bele tudott kapcsolódni a játékba...." - értékelt Fáy Miklós.