Klasszikus

Lelkesedés, ígéret

2007.10.24. 00:00
Ajánlom
Egyik kedves barátom egy időben előételnek mindig velős pirítóst, desszertnek pedig libamájat rendelt (hogy ügyeljen a koleszterinszintjére). A Telekom Zenekar mostanában könnyebb "előételekkel" kezd – nem így október 19-én, amikor Beethoven Nagy fúgája volt a nyitány. A desszert viszont elmaradt.

A Keller András vezényelte zenekar a szezon legfajsúlyosabb koncertjének első részében vonóskarát mutatta be. Sajnos gyerekkori emlékem jött elő, mikor egy teljes bérletsorozatot a Zeneakadémia második sorának bal széléről hallgathattam végig – megismerve a hazai zenei élet nem épp legelőnyösebb oldalát. Ezúttal az ötödik sor legszélén foglaltam helyet, ahonnan könnyű az esetlegességet kihallani. Beethoven eredetileg vonósnégyes-zárótételnek szánt művének előadása bővelkedett ilyenekben, vélhetőleg máshonnan hallgatva is.

Hogy mégsem lehet az előadást ilyen sommásan elintézni, annak az az oka, ahogy Keller a darabot értelmezte. Fúgáról alig-alig volt szó (a polifonikusabb részeken amúgy is el-eluralkodott a káosz), nagyjából a darab felénél viszont a mű elkezdett épülni. Mintha addig Beethoven (vagy a zenekar?) csak neki-nekifutott volna valaminek, amit nem tudott kimondani, a megtorpanás utáni legatótól kezdve azonban sikerült végigénekelni a hosszú körmondatot. A zenekar itt már egy hangszerként szólt, a belső szólamok játékát is élvezhettük, s végül – a más előadásokból megszokott fáradtságérzet nélkül – el kellett hinnünk, hogy Beethovennek sikerült nagyszerűt alkotnia.

Bartók Divertimentójában ab ovo több a játék. A zenekar is könnyedebben, láthatólag nagyobb kedvvel és átéléssel muzsikált. A mélyvonósok ezúttal is jobban tetszettek (idesorolom a brácsát is!), a szólamarányok a hegedűknél is stimmeltek – csak a magas hangok nem mindig. Az volt az érzésem, még néhány óra otthoni elmélyült, aprólékos gyakorlással, egyéni munkával könnyen jutathattak volna minket maradandó élményhez – így a nehezebb részeknél érezni lehetett, hogy ezek nehezebb részek, a humort viszont nem mindenütt. Meglehet, ez felfogás kérdése, számomra Bartók művének már a címe is több játékot, mosolyt idéz. Ezzel együtt ez a műsorszám tűnt a legvégiggondoltabbnak ezen az estén.

Pedig Schubert Nagy C-dúr szimfóniájának elején mást gondoltam. Na, nem a kásás kürtdallam hallatán, hanem utána, mikor a zenekar piano megismétli a dallamot – az éteri hangzásban ismét a mélyvonósokat illeti a legnagyobb dicséret. Az első tétel, de az előadás egésze is adrenalingazdagnak tűnt – ami elsősorban a tempókat illeti. Sajnos, ahogy haladtunk előre a tételekben, egyre inkább az lett az érzésem, nem jutott elég idő mindent úgy kidolgozni, mint az első harminc ütemet. A második tétel elején bele kellett törődnünk, hogy elmaradnak a szép oboaszólók. A fafúvók közül senkit se tudnék kiemelni. A szólamokat mindenki eljátszotta, de nem hallottam azt a lelkesedést, amely különben látszott az együttes tagjain. A rezek is egy tömbként, árnyalatlanul, a teremhez képest hangosan szóltak, az üstdob pontos volt ugyan, de túl kemény ütője hozzájárult a fortissimók árnyalatlan, masszaszerű üvöltéséhez.

A harmadik tételre minden illúzióm eloszlott: a trióban az osztinátó egyetlen egyszer sem volt pontos, a tétel sodró karaktere elnyomta a többit. A negyedik tételen pedig egyszerűen túlestünk, mint egy múló megfázáson. Schubert persze így is Schubert, de ebben a zenében sokkal több van, mint amit az együttes ezen az estén kihozott belőle.

Nyilvánvalóan értelmetlen volna egyetlen produkció alapján megítélni a zenekar és Keller együttműködésének akár első szakaszát is. Nincs mit kertelni: ez az együttes mély gödörbe került, ahonnan igen nagy munka kimászni. A mostani teljesítmény egyetlen dolgot tanúsít: a lelkesedést, a hitet, hogy tudnak jobbak lenni. Ebben én is hiszek – és abban is, hogy a lelkesedés, a hit ehhez nélkülözhetetlen. Ám a minőségi zenéléshez rengeteg aprómunkára, ehhez pedig még több türelemre van szükség. Nekünk, kritikusoknak is. És akkor eljöhet az idő, mikor nem fekszi meg a gyomrunkat a hangtömeg, hanem úgy távozunk a Telekom Zenekar hangversenyéről, mint egy könnyű (koleszterinmentes) vacsoráról.

(2007. október 19. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) - A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar koncertje; Beethoven: Nagy fúga, op. 133; Bartók: Divertimento; Schubert: VII. C-dúr szimfónia; vez.: Keller András)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

A nomádok földjén - Chloé Zhao történelmet ír

A fiatal kínai-amerikai rendezőnő rekordok sorát dönti meg harmadik játékfilmjével, A nomádok földjével. Április végén az is kiderül, hogy hat jelölésből hányat vált díjra az Oscar versenyében. Bemutatjuk Chloé Zhaót.
Jazz/World

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Színház

Egy olasz művész életre kelti a szobrokat – így nézhetett ki az egyik legismertebb ókori drámaíró

Az ókor nagy költői és énekmondói ma már csak fehér márványszobrokról és stilizált képekről néznek vissza ránk üveges szemmel, és elképzelni is nehéz, hogy egykor ők is homlokráncoló, keményen dolgozó, vagy éppen kocsmákban mulatozó, élvezeteket hajszoló emberek voltak.
Könyv

Egyedülálló vers- és regényadatbázist hoztak létre az ELTE kutatói

A különleges gyűjtemény a szerzői jogi védelem alatt már nem álló, a Magyar Elektronikus Könyvtár állományában megtalálható magyar műveket listázza és elemzi nyelvi jellemzőik alapján.
Vizuál

Dokumentumfilm-sorozat készül Fekete István életéről

A film alkotói az író szülőfalujából indulva mutatják be Fekete István életének legfontosabb színhelyeit, történészek, kutatók és szakértők segítségével elevenítve fel egy kivételes írói pálya legfontosabb és legérdekesebb mozzanatait.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus zongora

Domingo támogatásával jutott mesterzongorához Balázs-Piri Soma

A Virtuózok ifjú tehetsége évek óta gyűjtött egy mesterzongorára, végül Plácido Domingo támogatása révén teljesülhetett a zongorista dédelgetett álma.
Klasszikus nekrológ

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Klasszikus gyász

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Klasszikus Film

Film készült a Szózat regényes történetéről – Nézze meg online, itt!

A Szózat és a zene kapcsolatáról beszélget Juhász Anna irodalmár és Becze Szilvia, a Bartók Rádió szerkesztő-műsorvezetője a Budapesti Filharmóniai Társaság legújabb dokumentumfilmjében.
Klasszikus nekrológ

„Komoly lényét én nem tudtam nem szájtátva csodálni” – búcsú Tallér Zsófiától

Április 6-án, 50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia és az SZFE oktatója. A kivételes művészről M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas filmrendező emlékezett meg a Freeszfe Egyesület oldalán.