Klasszikus

Lencsevég: Budapest Jazz Fesztivál

2004.09.29. 00:00
Ajánlom
Nem csak zenehallgatás, de spontán információáramlás is nagyüzemben zajlott a 2. Budapest Jazz Fesztivál három estéjén. És ez jó, ez nagyon jó – az élet jelei kezdenek mutatkozni azon a műfajon, amely évtizedek óta méltatlanul viseli itthon a megtűrtség billogát.

A szervezők alapos körültekintéséről árulkodik a napok megválasztása. A vasárnap ugyanis – több alkalom igazolta – nem mutatkozik kedvezőnek a koncertre járás szempontjából. Ha már háromnapos a fesztivál, akkor kezdődjön csütörtökön a hétvége – ezt az üzenetet mindenki örömmel vette. Voltak is nagyon sokan már az első napon – dacára a kellemetlen, esőverte estének, megtelt a cirka 800-1000 ülőhelyes nagy sátor. Az állóhelyekre már kicsit kevesebb tér maradt, ebből a szempontból szerencsésebb volt a tavalyi megoldás, a szellősebb folyosók az üléssorok mellett – ennek hiányáért az időközben megépült és működő Buddha Beach komoly italválasztéka és hangulatos, keleti stílusú teázóboxai kárpótoltak az idén. Minden egyéb tekintetben hihetetlen nagypályás a Budapest Jazz Fesztivál: a terjedelmes propaganda telibe találta az érdeklődőkhöz vezető ösvényt, a helyszín és a környezet, a hangtechnika és a kiszolgálás európai színvonalú, az információk 21. századi profizmussal áramlottak (plazmakivetítők a sátorból kinnrekedtek számára stb.). A fesztivál megközelítette a szervezők – feltételezem – egyik legfontosabb célkitűzését: a zenésztársadalom és a jazzkedvelő közönség nagy része egyaránt tiszteletét tette legalább az egyik napon, így már nem csak koncertek színtere a Közraktár, hanem aktív fórum is, ahol a jazz iránt fogékony emberek eszmecseréje zajlik.

A zenei választék is nagyon ígéretesen alakult, a magyar mezőny olyan művészekből állt, akik legtöbbjét már a Fidelio oldalain is többször méltattuk. Világsztár is jutott minden napra, akik sok vendéget csalogattak, de a közönségszervezés sikerének olykor keserű tanulságai is vannak. Arra gondolok, hogy az alkalmi együttműködések magyar és klasszis külföldi zenészek között nem feltétlenül jelentik a minőségi zenei produkció zálogát. A második napon a szárnykürtös Kenny Wheeler egyáltalán nem tudta felvenni a most is remek formában lévő Oláh Kálmán Trió (Oláh Kálmán – zongora, Egri János – bőgő, Németh Ferenc – dob) egyaránt fiatalos és szenvedélyes lendületét. Pedig a dobos Németh Ferencben olyan partnerre találhatott volna, aki szintén a tengerentúlon, a műfaj fellegváraiban szerezte meg fantasztikus tudását, stílusának gazdagságát. Trilok Gurtu a harmadik nap nagy neve volt, akivel a Binder Károly – Borbély Mihály Duó lépett fel közösen. A két magyar zenész láthatóan ünnepi pillanatként élte meg az indiai ütőhangszeressel való közös játékot. Gurtu azonban kevés lelkesedéssel vette a zenei kezdeményezéseket, amelyek közül többet már Binder régi világzenei formációjából, a Pangeából jól ismerhetünk – akkor az olasz Federico Sanesi tablája kísérte a zongorán felcsendülő témákat.

A Budapest Jazz Orchestra Johnny Griffinnel azonban talán mindenkinek a kedvében járt. Rögtön az első nap, az a viharos-esős – ám a zenészeket és a közönséget egyaránt kárpótolta a fantasztikus atmoszféra, amelyet az itthoni és az amerikai jazz óriásai teremtettek. Az idei Szabó Gábor-díjas Berki Tamás és a még mindig észbontó Bontovics Kati. Mindkettejük zenei teljesítménye élmény és kellemes meglepetés. Fellépésük körülményeinek a megteremtése pedig lovagias és szép gesztus a szervezők részéről – főhajtás a magyar jazz hajdani „egyetlenjei” előtt, akik, túlzás nélkül, a mostani nagyobb keretekhez vezető utat kövezték ki. Johnny Griffin álomsoundja pedig úgy dorombolta végig Ellington örökzöldjét, az In A Sentimental Mood-ot, hogy az felejthetetlen.

A Közraktár-sátor további szereplői közül többen nem először léptek fel a pesti közönség előtt – főleg a második nap volt picivel csekélyebb az érdeklődés, hiszen mind a Dresch Quartet, mind pedig a Lantos Zoltán – Horváth Kornél Duó produkcióit nagyon gyakran lehet elkapni a város több helyén is. Persze ez fikarcnyit sem von le érdemeikből, hihetetlen profi zenészekről beszélünk, akik számára nincs megismételhetetlen rutin, stílusuk erejével képesek újra meg újra fellelkesíteni a közönséget. A harmadik napon fellépő Vasvári Pál Group ugyanezekkel a vendégművészekkel (Paco Sery – dob, Bernard Maseli – vibrafon) adott koncertet a közelmúltban a Millenárison. Az első nap nosztalgiahangulatát nem csak a Budapest Jazz Orchestra vendégei okozták. A Magyar Jazz Szövetség napjaként aposztrofált csütörtökön Kőszegi Imre játszott kvartettjével (K. I. – dob, Bacsó Kristóf – alt- és szopránszaxofon, Rozsnyói Péter – zongora, Orbán György – bőgő), és a koncertet kiegészítette a Kolumbiában élő zenészcsaládfő, Dely István vendégszereplése. Dely és Kőszegi a ’70-es években együtt alapították első zenekarukat, a Rhythm and Brasst, és a most újra megszólaló Percussion Workshop Orchestrát. A Dely-klán tagjai közül most hárman (István, László, Dávid) ütőhangszeres szekciót képeztek, Dely Róbert pedig gitáron közreműködött. A „régiek” közül Zsoldos Béla vibrafonon és marimbán játszott. A koncert furcsa, féloldalas hangulata úgy alakult ki, hogy a karibi perka-hangzás és a jazz-négyes egyáltalán nem idomult egymáshoz – persze a tempó közös volt. Egyszerre játszottak, de nem együtt, emiatt aztán megtörtént az a szokatlan helyzet, hogy egy színpadon egyszerre két jó koncertet lehetett hallani. Remek pillanataiban jam session muzsika szokott így alakulni – előre meghirdetett, begyakorolt produkció esetén azonban nem biztos, hogy szerencsés, hiányzott az igazi, a nagyívű kompozíció az egyes számokból.

A Balázs Elemér Group (B. E. – dob, Winand Gábor, Hajdú Klára – ének, Juhász Gábor – gitár, Balázs József – zongora, billentyűk, Glaser Péter – bőgő, Dés András – ütőhangszerek) és Dés László közös, fesztiválzáró koncertjét hallgatva nyilvánvalóvá vált, ami eddig is sejthető volt: a zenekar és a szaxofonos-zeneszerző egymásra találása az itthoni jazz legutóbbi történetének egyik kiemelt epizódja. Nem csak azért, mert külön-külön is nagyon népszerűek – még csak azért sem feltétlenül, mert utánozhatatlanul jó zenét játszanának. Maga a zene nem okoz különösebb meglepetést, dacára annak, hogy a zenekar készülő, harmadik lemezének új szerzeményeiből több is elhangzott. A zenekar most is a populáris és az igényes közötti vékony mezsgyén egyensúlyozik – tegyük hozzá: vállaltan és sikerrel. Nem ez az újdonság, hanem annál inkább az, hogy az együttműködés Désben és a zenekarban egyaránt óriási alkotói és előadói energiákat szabadít fel, és ez az, ami a műfaj egészének nagyon kell.

A fesztivál több másik helyen is kiegészítő programokkal zajlott, a Kultiplexben avantgárd koncertekre került sor, amelyek hihetetlen sikerére jellemző, hogy Szelevényi Ákos és a Dél-alföldi Szaxofonzenekar koncertjére képtelen voltam bejutni. Szellősebb volt a Ráday utcai szabadtéri színpad iránt az érdeklődés – bár a Brezó Quartet és a Jazzpression egyaránt nagyon figyelemre méltó, fiatal formáció, amelynek tagjai a jazz körének legszélső harmóniai és ritmikai lehetőségeit kutatják. A Ráday utcai éjszakai életre hivatkozva éjjel az utca kocsmáiban folytatódott a koncertek sora – ezekről általában a zenészek többet tudnának mesélni, mint a közönség, amely számára a füstben és a hangzavarban az elsőosztályú magyar jazz-zenekarok játéka olykor nem jelentett többet bosszantó háttérzajnál. Ebből a szempontból a fesztivál feladatai nem értek véget az idén, de visszatekintve az idei élményekre, megalapozott a remény, hogy egyszer a csehókban is megtanulják az emberek, hogyan kell zenét hallgatni anélkül, hogy csörömpölnének a pohárral, és az énekes szájába fújnák a füstöt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Klasszikus klassz a parton

Íme, a Klassz a pARTon! fesztivál teljes programja

Ötvenkét ingyenes koncerttel várja látogatóit a Balaton, a Duna és az Adriai-tenger partján Érdi Tamás fesztiválja július 8. és szeptember 22. között. Mutatjuk, hol hallgasson klasszikus zenét, ha nyaral.
Klasszikus hír

Magyar taggal bővült az Európai Zenei Tanács elnöksége

Az európai zenei ernyőszervezet vezetésének Zsoldos Dávid személyében 13 év után újra magyar tagja van.
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Hogyan válhat szemléletformálóvá egy kulturális esemény?

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 16-i adásában vendégünk lesz Fekete Péter, Göttinger Pál, Hamar Zsolt és Pataki András.