Klasszikus

Lencsevég – Sziget fesztivál: Krisna óhajt, Stanko sóhajt

2004.08.09. 00:00
Ajánlom
Két dolgot nem értek. Az egyik, hogy mit keres három dark fiatalember a Krishna-sátor színpadán, és miért üvöltik artikulálatlanul a Hare Krisna-mantrát torzított gitár és dobpuffogás eszelős kíséretében? A másik pedig: miért nem veszi észre a Sziget-lakók egy tetemes része, hogy a raszta és a punk kb. tíz-húsz éve avítt séró. A Szigeten sétálva magamat érzem különcnek, nézd má’: nyírott a haja, meg van mosva neki és ki is van fésülve…

Három kedvenc csomópontja van az életemnek a Szigeten, ezt nem is tagadom, és a részrehajlás vádja nem is kerülhet el ezért: elsőszámú a Jazz-színpad, itt töltöm el a legtöbb időt. Aztán a Világzenei színpad következik, bár elég hosszú gyaloglás árán lehet egyiktől a másikig eljutni. Aztán ha mindenből elegem van, akkor az irodalmi/komolyzenei sátor az örök oázis: amikor idejövök regenerálódni, és hallgatom a lelkes és tehetséges fiatal muzsikusokat, a Múzsa a fülembe súgja, hogy valójában itt történnek a dolgok, csak a szegény fiatalok nem hallják a hangzavartól.

A Jazz-sátortól a Világzenei színpadig jó tízperces séta vezet (a Sziget ápolja a kondidat!!!), és ez az út nem csak a test, hanem a szellem számára is alapos igénybevétel. Útközben azon tűnődöm, hogy kicsit ciki már az a rengeteg rasztás, akiknek a séróját mintha futószalaggal sodorták volna. Ja persze, tudom, mert nekem ilyen az egyéniségem – mondják. Értem én, főleg ha 10 fejből 6 ugyanezt mondja. Aztán vannak a punkok (maradék 3), szintén rengetegen, de ők nem mondják – rendszerint nem mondanak semmi olyat, amit értelmezni tudnék. Csak arra gondolok, hogy ez a két viselet kb. 20 éve jelent meg először, aztán 15 éve ki is ment a divatból. Nálunk azért az ódivatú arcok egész nyájakban készülnek a Szigetre a régi-új séróval, és nem tudják, hogy van egy új divat, amit még alig hord néhány különc fazon: úgy kell csinálni, hogy megmosod, aztán jól kifésülöd, esetleg egy kis fixálóval belövöd… Sirály!

Aztán itt van a Krisna-szerzetesek sugárzó, megdicsőült mosolya, amivel nyugtázzák, hogy metálos fiatalok sokasága járul hozzájuk egy kis death-dark hardcore zenét hallgatni. Mert lassan már az egész Sziget tudja, hogy a legbrutálabb, legagresszívebb zenét épp Krisna óhajából élvezheti a közönség, és milyen jó, hogy még ingyen kaját is kap, aki idejön. Nekem a Birkaiskola jut erről eszembe, de inkább nem fejtem ki részletesen – elég annyi, hogy eddig sem osztottam a Krishna-tudatúak nézeteit, súlyos hangszennyezéssel egybekötve meg pláne nem kérek belőlük.

De nézzük az izgalmasabb dolgokat, mert azért igazság szerint nem múlik el nap a Szigeten valódi csodák nélkül. Itt van például Tomasz Stanko. A lengyel jazz egyik legfontosabb figurája és elsőszámú trombitása olyan koncertet adott kvartettjével a Jazz-sátorban, amelynek már az első leütött hangjánál lehetett tudni, hogy ez valami egészen más. Stanko a ’60-as évek avantgárd pódiumán tűnt fel, hamarosan a lengyel jazz nemzetközi hírű nagykövetévé emelkedett. A jazz kultúrája nagyon magas szintre fejlődött a hatvanas évek óta Lengyelországban, Miles Davis Varsóban koncertezett legelőször a keleti blokk városai közül, és állítólag királynak kijáró fogadtatásban részesítették a szervezők és a közönség egyaránt.

Stanko a free jazz fontos amerikai figuráival, Chico Freemannel, Jack DeJohnette-tel, Cecil Taylorral játszott együtt. A müncheni ECM kiadónál megjelent lemezei remek eladásoknak örvendenek. Az idén hatvankét éves művész repertoárját ismerve mindenre elszánt, teltházas közönség gyűlt össze a Jazz-sátorban. Stanko legutóbbi kvartettje két ECM-kiadású lemezen van már túl, összeszokottságra lehetett tehát számítani, de arra a fajta selyemfinomságú zenei szövetre nem, amely rögtön a ritmusszekció legelső hangjából felcsendült. Főleg azokat ért meglepetés, akik a karcosabb hangvételre számítottak, és ehelyett egy dinamikus, fiatalos, de erősen esztétizáló zenekar állt a színpadra. Őszintén szólva sosem gondoltam eddig, hogy négy zenész elég lehet ilyen gazdag textúra megalkotására.

Oroszlánrész jutott a mindössze 29 éves zongorista, Marcin Wasilewski számára. Ez a fiatalember egyszerűen eget-földet megmozgatott a játékával. Az a fajta stílus az övé, amely melódiában és harmonikusan nagyon gazdag, technikailag eminens, a pillanatnyi zenei mozzanatokra hihetetlen érzékeny, a közönség felé pedig kifogyhatatlanul informatív. Bámulatra méltó az egybefonódás, amely a bőgős Slawomir Kurkiewicz hangszere körül lezajlott: a zongora szinte körülölelte a basszus-szólamot, és az egészhez nagyon pontos, kifinomult, de nem túl hivalkodó ritmusgerincet biztosított a dob (Michal Miskiewicz). Mindez olyan alkímia, amelynek zenei elemzésébe bocsátkozni teljesen értelmetlen – a három fiatal művész elképesztő teljesítményére nem találok szavakat.

Talán furcsa is, hogy nem a zenekarvezetővel kezdem, de igazság szerint az ő zsenije ezúttal abban mutatkozott meg, ahogy ezt a felállást összerakta és irányította. Stanko hangszeresen kissé enerváltan, piszkos hangokkal kezdett, de végül nem volt más dolga, mint otthon érezni magát, és megülni a hangszerével ezt a nagyon tartalmas harmóniai vázat. Érdekes, hogy dallamformálása annyira kacskaringós és szerteágazó, hogy a szűz fül sokszor nem tudja elválasztani egymástól a témát és a rögtönzést. Szinte az egész produkcióra a szenvedélyes izzás, a kitörési vágy a jellemző, amelyhez a négy művész bevetett minden zenei eszközt. A koncert zárásakor felhangzó, fürgén és könnyeden ereszkedő moll-hármasok melankóliája pedig szívszaggató, katartikus ellenpontként oldotta fel a koncert feszültségét.

(2004. augusztus 6. 21:30 Hajógyári-sziget, Jazz Színpad; A Tomasz Stanko Quintet koncertje)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ilyen volt: Baráti Kristóffal zenélt a Kodály Filharmonikusok a reptéren

A négy őselem, a tűz, a víz, a föld és a levegő szolgált mottóként a debreceni Kodály Filharmonikusok nagyszerű koncertjének műsorában. Kritika.
Könyv

Pakold meg magad könyvekkel a Líra raktárában pár száz forintért!

Mi már tudjuk az igazi könyvmolyok szombati programját. Raktárvásár lesz a Lírában.
Könyv

Családi találkozót rendeznek Petőfi rokonai Kiskunfélegyházán

Igen, jól olvasta a címet! Míg egyesek a költő sírjának felkutatásával vannak elfoglalva, mások az élőkre koncentrálnak és családi találkozót hirdettek, amelyen eddig állítólag 66 utód jelezte a részvételét.
Vizuál

Elhunyt I. M. Pei, a Louvre üvegpiramisának tervezője

A kínai-amerikai építész 102 éves volt. Ő tervezte a Louvre üvegpiramisát és a washingtoni National Gallery of Art épületét is.
Tánc

Száz éve született Margot Fonteyn, aki Nurejevvel karöltve forradalmasította a balettet

1919. május 18-án született Margot Fonteyn, a brit Royal Ballet prímabalerinája, akit egy Nurejevvel közös előadása után 89-szer tapsolt vissza a közönség, és aki börtönben is ült.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Hat orosz zeneszerzőt mutat be Szabó Marcell fesztiválja

Budapesten és Debrecenben rendezik meg október 7. és 13. között az Orosz Zenei Fesztivált, amelyen minden koncert egy-egy zeneszerzőt állít a középpontba.
Klasszikus virtuózok

Öt éves lett a Virtuózok, így ünnepelnek

Jubileumi ünnepi hangversenyen lépnek fel a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató műsor elmúlt öt évének legtehetségesebb résztvevői december 30-án a Müpában.
Klasszikus interjú

Mikołaj Górecki: „Nem vagyok zeneszerző, csak egy fickó, aki komponál”

Egy ismert komponista gyermekének lenni nem mindig kiváltság, különösen ha a gyermek a szülői pályát kívánja követni. Mikołaj Górecki egyik művét a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában hallhatja majd a közönség május 25-én. Ennek kapcsán tettünk fel néhány kérdést az Amerikában élő lengyel komponistának.
Klasszikus kritika

Ilyen volt: Baráti Kristóffal zenélt a Kodály Filharmonikusok a reptéren

A négy őselem, a tűz, a víz, a föld és a levegő szolgált mottóként a debreceni Kodály Filharmonikusok nagyszerű koncertjének műsorában. Kritika.
Klasszikus ajánló

Fassang László templomépítésért koncertezik

A Liszt Ferenc-díjas művész jótékonysági orgonaestjét május 19-én tartják a Deák téri evangélikus templomban. A befolyt összeggel a budakeszi evangélikus templom építését támogatják.