A legendás páros május 25-i budapesti estjét Mozart egyetlen moll hangnemű hegedűszonátája nyitja meg. A mű a szerző életének viszontagságos utazásokkal és édesanyja váratlan halálával terhelt időszakának lenyomata, Mozart legszemélyesebb vallomásainak egyike. A műsor ezután Sosztakovics kései, drámai erejű G-dúr szonátájával folytatódik, amelynek születése egy különös anekdotához kötődik:
a szerző ugyanis a valós időnél egy évvel korábban köszöntötte fel barátját, a legendás hegedűművészt, David Ojsztrahot 60. születésnapja alkalmából, így e műfaji remekmű tulajdonképpen zenei bocsánatkérés a feledékeny barát részéről.
A sötét tónusokat sziporkázó virtuozitás váltja fel a szünet után: Schubert h-moll rondója a fiatalon elhunyt cseh virtuóz, Josef Slavík számára készült. Olyan technikai tűzijáték ez, amely saját korában még túlságosan különösnek hatott, ma viszont a repertoár egyik legizgalmasabb kihívása. A koncertet Sztravinszkij varázslatos Divertimentója zárja, mellyel a szerző saját, A tündér csókja című balettzenéjét mentette meg a bukástól. A hegedűre és zongorára átkomponált zenei anyag modern, urbánus tündérmese, mely egyben tisztelgés a majdnem elfeledett régi orosz motívumok és Csajkovszkij dallamai előtt.
Enrico Pace (Fotó/Forrás: Marco Borggreve / Cziffra Fesztivál)
Négy szerző, négy külön világ – és két zseni, akik mindezt életre keltik. Leonidasz Kavakosz egy kis athéni lakásból indult, és már ötévesen úgy bánt a hegedűvel, mintha az a teste meghosszabbítása lenne. Karrierje akkor vált legendássá, amikor
24 évesen vette a bátorságot, hogy elsőként rögzítse Sibelius Hegedűversenyének eredeti, 1903-as kéziratát, amelyet lejátszhatatlan nehézségei miatt maga a szerző vont vissza a premier után.
A darabot Kavakosz végül nemcsak eljátszotta, de egy Gramophone-díjat is elnyert vele. Játékában ott lüktet a bizánci templomi énekek misztériuma és a mediterrán temperamentum egyaránt, amit az amerikai mestereknél szerzett hajszálpontos kontroll szelídít meg.
Amikor a Grammy-jelölt Leonidasz Kavakosz és Enrico Pace a színpadra lép, megszűnik a külvilág: a két világsztár évtizedes szimbiózisa elemi erejű, amelyet a nemzetközi kritika csak a kamarazenélés „Mount Everestjeként” emleget. Ebbe az összetartozásba kóstolhat bele a Cziffra Fesztivál Világsztárok sorozatának következő alkalmán a közönség.
Világsztárok a Cziffra Fesztiválon – Leonidas Kavakos és Enrico Pace estje
május 25. hétfő, 19.30, Zeneakadémia, Nagyterem
Műsor:
Mozart: e-moll hegedű-zongora szonáta, no. 21, K. 304
Sosztakovics: G-dúr hegedű-zongora szonáta, op. 134
Schubert: h-moll rondo, D.895
Sztravinszkij: Divertimento
A koncertről további információ itt érhető el. >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Leonidasz Kavakosz (fotó/forrás: Gregor Hohenberg / Cziffra Fesztivál)
hírlevél
