Klasszikus

Levegőt!

2004.02.04. 00:00
Ajánlom
Egyszer azt hallottam valahol, hogy Bartók kompozíciói három csoportba sorolhatóak (hiszen Murphytől tudjuk, hogy amit egyáltalán fel lehet osztani, azt feltétlenül háromfelé kell): az elsőbe a konkrét népzenei anyagot feldolgozó művek tartoznak, a másodikba azok, melyek népdalra emlékeztető, de nem „valódi” dallamra születtek, a harmadikba pedig azok, melyekben sem valódi, sem ál-népdal nincs, hanem maga a mű árasztja a folklór levegőjét. Így, szépen, akkurátusan.

A Bartók Vonósnégyes és a Muzsikás együttes február 2-i koncertje azon ritka alkalmak egyike volt, amikor az ilyen – olykor szükséges, de mindenképp egyszerűsítő – papírízű axiómák némileg értelmet nyernek, jelen esetben főleg ennek a levegő-ügynek a szempontjából.

A Zeneakadémia közönségén végigtekintve ránézésre is elég jól meg lehetett állapítani, ki melyik együttes kedvéért jött elsősorban. Kosztümök, öltönyök, retikülök, nyakkendőtűk – batikolt blúzok, fehér vászoningek, tarisznyák, tűzzománc ékszerek. Átvittebb értelemben a hangverseny programja pontosan ennek a két világnak a kölcsönhatására épült: a Bartók Vonósnégyes felkérésére a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta olyan népi dallamokat válogatott az immár klasszikusnak számító Bartók és Kodály darabokhoz, amelyek azok forrásai voltak, s melyek akár a gyűjtőmunkának köszönhetően, akár élő alakban az eltelt évtizedek alatt is megmaradtak.

A meghívó fél javára írandó, hogy maximálisan engedte érvényesülni vendégeit – sőt, a Muzsikás nagybőgőse, Hamar Dániel konferálása, a művek közötti összefüggésekre rávilágító magyarázatai s a népzenészek felszabadult, minden póztól mentes viselkedése révén néha úgy tűnt, mintha inkább a Bartók Vonósnégyes csöppent volna valahogy egy táncház forgatagába.

A műsor gerincét öt, a Bartók Vonósnégyes által előadott klasszikus kompozíció (esetenként átirat) adta: Bartók 4. és Kodály 2. vonósnégyese (utóbbiból csak a 2. tétel), Bartók Sonatinájából két tétel, a 44 hegedűduóból három darab, valamint a Román népi táncok. Ezek köré csoportosítva, sőt, a tételek közé beszúrva jelentek meg a valamilyen szempontból hozzájuk tartozó hangszeres vagy énekelt népi dallamok. E kettő közt átmenetet képezett Sebestyén Márta virtuóz dudautánzó szólószáma, mely a Sonatinát vezette be és óriási sikert aratott.

Nagyon tetszett az az ötlet, ahogy a két együttes egymáshoz képesti elhelyezkedésével is kifejezésre juttatta: közvetlen átvételről vagy arról a bizonyos levegő-hatásról van-e szó éppen. Így Bartók 4. kvartettjének előadása során a Vonósnégyes a színpad közepén, a megszokott módon foglalt helyet, míg a Muzsikás tagjai és Sebestyén Márta kissé hátrébb, oldalt ültek. Az egyes tételek között a népzenészek (szólóban vagy többen) olyan zenét játszottak vagy énekeltek, melyek „ugyanazt fejezik ki” (Hamar Dániel), mint az elhangzott bartóki muzsika. A koncertet záró Román népi táncok előadásakor azonban, amelyben eredeti népi dallamokkal dolgozott a zeneszerző, valamennyi zenész egy nagy félkörben helyezkedett el a pódiumon, s adták-vették a motívumokat – ilyen volt, ilyen lett. Az utolsó táncnál végül egyesült a két félkar, a két játékstílus.

Ha egy szóban kellene megfogalmaznom, mi volt a kulcsa ennek az estének, azt mondanám: a kommunikáció. Ez természetesen és szükségszerűen az egymást már félhangokból is értő Vonósnégyesnél is él, de a gyönyörűen éneklő és időnként táncra perdülő Sebestyén Márta és a Muzsikás számára mintha egyenesen a többiekkel való állandó kapcsolattartásból születne a zene. Ahogy Sipos Mihály (hegedű) egy-egy Bartók által feldolgozott dallamhoz érve, hátrafordulva ránevetett a hamarosan ugyanazt húzó Komlós Péterre, a kvartett primáriusára; ahogy a Vonósnégyes másik hegedűsével, Hargitai Gézával Bartók duóit játszva rá sem nézett az előtte lévő kottára, csak partnerét figyelte; az a csodálatos érzékenység és finomság, ahogy a 4. vonósnégyes harmadik tételéből átvette vagy a Román népi táncokhoz átadta a szót: ezek a pillanatok biztosították, hogy a műsor koncepciójából nem puszta illusztrációk egymás mellé sorakoztatása, hanem élő, sodró folyamat lett.

„Hogy a mai magyar magasabb műzenének sajátos stílusjegyei vannak, ezt többek között a kelet parasztzenéjének köszönheti. S éppen ez a sajátossága irányította rá a külföld figyelmét" – írta Bartók. A külföld figyelme a kakasülőn helyet foglaló nagyszámú nem magyar zeneakadémistát látva is realizálható volt. Biztos vagyok benne, hogy egy Bartókkal foglalkozó külföldi muzsikus számára minden tanári magyarázatnál többet ér egy ilyen koncert élménye, zenei nyelvleckéje. Csak tiszta forrásból.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Klasszikus

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.
Vizuál

Elfajzott művészet a javából – Vaszilij Kandinszkij

Olyan művészetet akart teremteni, amely megszabadul a tárgyi ábrázolásból. A szovjetek elől Németországba menekült, a nácik elől Franciaországba. 75 éve hunyt el Vaszilij Kandinszkij.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.
Klasszikus konferencia

Mi a helyzet a nőkkel a zenében?

Január 8-án és 9-én, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében szimpóziumot rendeznek a fenti kérdés megvitatására.