Klasszikus

Levél Fertődről

2003.07.29. 00:00
Ajánlom
Kedves Olvasó, kéretik nem megijedni: kritikusunkat nem a skizofrénia kerülgeti, csupán egy meglehetősen rendhagyó formát választott legutóbbi koncertélményének megörökítésére... "Kedves Barátném! Múlt levelemben arról számoltam be, hogy az idei nyár kevés örömöt tartogat számomra. Válaszodban vígasztalni próbáltál, hát most hadd osszam meg Veled azt az élményt, mely szombaton ért...

Barátaimmal, Dórával és Beátával kikocsikáztunk, s egy hirtelen ötlettől vezéreltetve az Esterházyak fertődi kastélya felé vettük utunkat, élve állandó meghívásukkal. Arra készültünk, hogy vendéglátóinkkal kellemesen elcsevegünk, s időben visszatérünk szállásunkra. Aztán a Sors másképp akarta. A háziakat nagy sürgésben találtuk – alig győztünk szabadkozni alkalmatlankodásunk miatt. Estére ugyanis hangversenyt rendeztek (nem árulták el, mi lenne a műsor), s ennek előkészületei annyira lekötötték őket, hogy egy kellemes ebéd után a kastély kertjében heverészve-napfürdőzve nélkülük töltöttük a délutánt, ám elhatároztuk, megtekintjük a hangversenyt. Jómagam ugyan igencsak fáradt voltam, s kevés híján el is aludtam – a hangversenyt is csaknem lekéstük, s bár természetesen, mint mindig, volt nálam az alkalomhoz illő ruha, nem jutott idő átöltöznöm, így kissé zaklatott lélekkel estünk be a tükrökkel díszített terembe, ahol a hangversenyt tartották.

Meglepődtem, mert a terem láttán csak arra gondolhattam, aligha vonósnégyest, szonátát vagy – ó, irgalom – dalestet nem hallunk majd, és előre fájt a fejem. Ám nem így lett: mintegy tucatnyi zenész vonult be hangszereivel, teljes zenekart alkotva, s bár talán kevesled a létszámot, mondhatom: a hangverseny hallatán eszedbe nem jutott volna, hogy csak ennyien vannak. A karmester, mondhatom, szép szál legény, Vashegyi György, és zenészei feltűnően fiatalok, mosolygósak és lelkesek voltak. Joseph Haydn négy szimfóniáját adták elő, s bár tudod rólam, hogy a Mester nagy tisztelője vagyok, számos kotta van birtokomban éppen szimfóniáiból, be kell vallanom: a négy közül mindössze egyet ismertem. Ne a nagy hangversenytermekre írott művekre gondolj, inkább azokra, melyeket általában lenéznek, korai kísérletként tartanak számon. Hogy mennyire nincs igazuk, az szombat este derült ki igazán.

Négy ennyire különböző és mégis hasonló művet ritkán hallhatunk. A zenemester a műsorválasztásnál nagyon ügyelt arra, hogy az alkalmatlan hangnemi váltások ne terheljék fölöslegesen lelkünket, így két F-dúr szimfónia ölelt körül két d-mollt. Volt itt váratlan befejezés – egyik esetben csak a zenészek meghajlásából jöttünk rá, hiába vártuk a menüett után a zárótételt. Máskor a nyitótétel adagiója után vártuk hiába a gyors részt, már kezdődött is a második tétel. Hol a vonósok tréfálkoztak-incselkedtek egymással, kánonszerűen kergetőzve, majd be-bevárva egymást, hol az édes oboa idézte meg Egyházunk egyik-másik dallamát, magasabb régióba emelve a többiek pajkos játékát, hol egyszerű, ám tetszetős fúgával ért véget a szimfónia. Ez volt egyúttal a műsor vége is, ám nem engedtük el a zenészeket olyan könnyen, ismétlére késztetve őket, melyet jó lélekkel meg is tettek.

Nehéz elmondani, mekkora tiszteletet ébresztett bennem ez a tucatnyi zenész. Nemcsak azért, mert sokuk egyedül játszotta szólamát, hanem azért is, ahogy játszotta: a zenei erényeken túl meg kell említenem az emberieket. Ennyi mosolygást, örömöt ritkán látni – a zenélés nehéz munka, rajtuk mégis csak az öröm és élvezet látszott, s talán önzőnek találsz, ha azt állítom: mintha ezt az örömöt akarták volna átadni elsősorban. Négy Haydn-szimfónia más körülmények közt akár meg is feküdhetné a gyomrot. Mégis pihenten, erőre kapva álltam fel a koncert végén, s siettem gratulálni ezeknek a derék embereknek. A vacsorán ők is részt vettek, ott volt alkalmam megtudni: nem egyszeri összejövés az övék, hanem a teljes nyarukat Haydnnak szentelik immár harmadik éve, és ha tehetik, ezt a szokásukat abba se hagyják. Együtt élnek itt, a kastélyban, s nincs is semmi más számukra, csak Haydn. S bár a zenésznek nem könnyű a sorsa, mondhatom: boldog emberek. Csak avval kell törődniök, ami számukra a legfontosabb, a vonófogás vagy a kürt megfújásának mikéntje mellett elenyésznek azok a külsődleges dolgok, melyek miatt mindnyájunknak rossza kedve, s melyekről annyit panaszkodtam előző levelemben. Irigylem őket, szívből mondom.

Mint említettem: a Tükörterem a hangversenyek helyszíne. És talán nem lehet véletlen, van benne valami sorsszerű. Mert miközben az egyszeri és megismételhetetlen muzsika hangjai elszállnak, a tükörben nemcsak a tizenhárom zenészből lesz kétszer, kétszer-kétszer és megannyiszor tizenhárom, hanem az is eszünkbe juthat: mindaz, amit látunk, csalóka és múlandó, de vannak láthatatlan és örök dolgok – talán többet kellene ezekkel foglalkoznunk, talán ezek számát, az erre szánt időt kellene megsokszoroznunk, valamint a tükör a belenézőt.

Legközelebb – mert lesz legközelebb! – kérlek, tarts velünk Te is, hogy belásd végre: Haydn muzsikája e láthatatlan, ám örök szférákbóltükröződik le hozzánk – s ha a tükröt olyanok tartják, mint Vashegyi mester és zenekara, az Orfeo Kamarazenekar, torzítás nélkül tekinthetünk fel, egészen az Égig.

Ölel: Barátnéd

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egy világrend utolsó pillanata – szubjektív gondolatok a Gurre-dalok kapcsán

Habár a Magyar Állami Operaház kommunikációja mindvégig az optimizmus hangját ütötte meg az Erkel Színháztól vett búcsú alkalmából, szimbolikus jelentőséget kapott a tény, hogy épp Arnold Schönberg monumentális opuszát, a Gurre-dalokat adták elő.
Klasszikus

Tág keretek között mozog a Zeneakadémia rektori pályázati kiírása

Az intézmény vezetésére március 17-ig lehet jelentkezni, a pályázatokat május 15-ig bírálják el. Sajtóértesülések két főbb jelöltet prognosztizálnak.
Vizuál

„Jót tesz nekünk, ha rácsodálkozunk a világra” – elstartolt a jubileumi Berlinale

Több mint egy héten keresztül Berlinre figyel a nemzetközi filmélet: a világ egyik legrangosabb A-kategóriás szemléje a hétvégén startolt el, a fesztivált Tom Tykwer új rendezése nyitotta meg, de bemutatták Burhan Qurbani új alkotását is, amelyben a III. Richárd történetét ültette át a jelenbe.
Színház

Bejelentés: Novák János támogatja Zalán János művészi koncepcióját

A Kolibri Színház oldalán jelent meg Zalán János és Novák János február 17-én kelt levele, amelyben az intézményt március elsejétől vezető új igazgató arról ír, nem változik a Kolibri profilja, amire az alapító támogatása a garancia. Zalán február 19-én találkozik a társulattal.
Vizuál

Presser Gábor és Parti Nagy Lajos nyitja meg a Godot Intézet új kiállítását

A Godot Intézet különleges megnyitóestre készül: február 28-án Presser Gábor játszik zongorán, és Parti Nagy Lajos gondolatai kísérik végig a látogatókat Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet megindító festészeti világán.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Tág keretek között mozog a Zeneakadémia rektori pályázati kiírása

Az intézmény vezetésére március 17-ig lehet jelentkezni, a pályázatokat május 15-ig bírálják el. Sajtóértesülések két főbb jelöltet prognosztizálnak.
Klasszikus beszámoló

Egy világrend utolsó pillanata – szubjektív gondolatok a Gurre-dalok kapcsán

Habár a Magyar Állami Operaház kommunikációja mindvégig az optimizmus hangját ütötte meg az Erkel Színháztól vett búcsú alkalmából, szimbolikus jelentőséget kapott a tény, hogy épp Arnold Schönberg monumentális opuszát, a Gurre-dalokat adták elő.
Klasszikus hír

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Klasszikus gyász

Elhunyt Zimán János hegedűművész

Fájdalmas veszteség érte a Szegedi Szimfonikus Zenekart: február 11-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Zimán János, a zenekar második hegedű szólamának szólamvezetője – adta hírül az együttes. A művész hatvanhat évet élt.
Klasszikus ajánló

Szenvedélyes olasz melódiákkal tér vissza Budapestre Vittorio Grigolo

Olasz dalesttel készül operaházi bemutatkozására Vittorio Grigolo. A világhírű olasz tenor partnere a Sztárestek zongorával című sorozat február 16-i estjén Cristiano Manzoni zongoraművész lesz.