Levelei bizonyíthatják Chopin homoszexualitását

Chopin levelezéséből kiderül, hogy szenvedélyes és részben erotikus viszony fűzte több férfihoz, írja a SRF svájci rádió internetes magazinjában Moritz Weber zongoraművész, zenei író. Noha a lengyel zeneszerző homoszexualitása nem új téma, eddig kevesen hívták fel a figyelmet arra, hogy a levelezés erről tanúskodó részleteit eddig elrejtették vagy félrefordították.

Valószínűleg élete legnagyobb szerelme volt Tytus Woyciechowski politikai aktivista, agrártudós és patrónus, akinek opus 2-es Variációkat, az op. 70-es sorozat Desz-dúr keringőjét ajánlotta. Neki írta a következő sorokat is:

Woyciechowski Chopinnek írott levelei azonban nem maradtak fenn, vagy szándékosan hagyták ki őket az archívumból. Pedig létezniük kell, hiszen a zeneszerző válaszolt rájuk. Egy 1829-es levélben például így ír: „Megkaptam a levelet, amelyben azt írod, szeretnéd, ha megcsókolnálak.”

Chopinnek valószínűleg romantikus viszonya volt Jan Matuszyński orvossal, amatőr fuvolistával is, akivel Párizs Chaussé d'Antin városnegyedében, 1834-36 között lakott együtt. „Jó okom van, hogy vele maradjak – ő jelent számomra mindent. A színházban töltjük az estéket, vagy látogatóba megyünk – vagy otthon maradunk, és csendben együtt múlatjuk az időt.”

Később, 1836-38 között Julian Fontana zongoraművészhez és kottamásolóhoz fűzte közelebbi viszony. Fontana sokat segített a zeneszerzőnek, és szenvedélyes érzelmekkel viseltetett iránta, amiként az leveleiből kiderül. A sor Antoni Wodziński szabadságharcossal és Wojciech Albert Grzymała diplomatával és bankárral folytatódik.

Weber azt is megemlíti, hogy Chopin kínosan figyelt arra, hogyan mutatja magát a szélesebb nyilvánosság előtt. Sok zenetudós egyre inkább úgy tartja, a férfiruhákban járó, szivarozó George Sanddal való kapcsolata inkább volt plátói szerelem, mint erotikus viszony.

Chopin (Fotó/Forrás: Hadi Karimi)

A zeneszerző és Tytus Woyciechowski kapcsolatáról néhány oldalnyi szó esik Alan Walker monográfiájában is – a Rózsavölgyi kiadásában a 163-167. oldalon –, sőt a szerző még a homoszexuális viszonyt is felveti. Az efféle szemelvények után nem is alaptalanul: „Nem szereted, ha csókollak. Ma engedd meg nekem” – írja a fiatal Chopin. – „Nem akarok a hírekről írni, csak téged simogatni.” – „Úgy teszem félre a leveleidet, mint a szeretőm szalagját.”

Walker „kényelmetlenül érzékinek” minősíti a fenti sorokat, és a lengyel nyelv költőiségének tulajdonítja őket. Ugyanakkor mintha nem lenne biztos a dolog felől, elismeri, hogy az alábbi, Chopin által írt levélrészletet nehéz máshogy magyarázni, mint az erotikus vonzódással:

„Megyek mosakodni, ne csókolj most, mert még nem mosakodtam. – Te? Ha bizánci olajokkal kenekednék, akkor sem csókolnál meg, ha delejes hatásommal rá nem kényszerítenélek. Van valamiféle erő a természetben. Ma velem fogsz álmodni, azt, hogy csókolsz. Meg kell fizetnem Neked azért a mocskos álomért, amelyet ma éjjel küldtél rám.”

A monográfia egyik lábjegyzetében (166. oldal) szerepel, hogy  Arthur Hedley Chopin válogatott leveleinek angol kiadásában javarészt kihagyta az ilyen és ehhez hasonló részleteket, és a lengyel nyelv túlfűtöttségének tulajdonította őket. Pierre Azoury zenetudós viszont joggal vetette fel, hogy ha Chopin csak azért írt így Titusnak, mert a szláv nyelvek így fejezik ki a barátságot két férfi között, vajon miért nem írt hasonló stílusban más barátainak a zeneszerző.

Moritz Weber szerint Chopin szexuális irányultsága kényelmetlen lehet a Varsói Chopin Intézet és a hivatalos lengyel kultúrpolitika számára. Egy férfiakhoz vonzódó zeneszerzőre ugyanis nem lehet keresztény-nemzeti kulturális identitást építeni.