Klasszikus

Liszt és Ligeti dialógusa

2004.05.07. 00:00
Ajánlom
„A művészetben egy legyőzött nehézség, már szépség” – ez a régi mondás lehetne a mottója Csalog Gábor új lemezének, melyen felváltva játszik Liszt- és Ligeti-etűdöket, a 19. századi és 20. századi zongorairodalom hírhedten nehéz műveit, olyan műveket, melyek egyetlen zeneszerzői ötletből kiindulva jutnak el a kifejezés és az eljátszhatóság határáig. Olykor azon is túl.

Kompozíciós etűdök is tehát, a legnemesebb értelemben vett zeneszerzői gyakorlatok, két, a zenéhez alapvetően másképp közelítő zeneszerző tollából. Ahogy Csalog Gábor kitűnő mini-esszéjében írja a kísérőfüzetben, míg Ligeti – saját bevallása szerint – tökéletlen zongoratechnikáját kívánta e darabokkal „professzionizmussá transzformálni”, Liszt épp az ellenkező utat járta be: először volt zongoravirtuóz, s később vált jelentős zeneszerzővé. Természetesen Ligeti számára sem idegen terep a zongora, s a hangszerrel való fizikai kontaktus alapvető szerepet játszott a komponálás során.

„A billentyűzetre teszem a tíz ujjamat, és zenét képzelek el – írja Ligeti. – A billentyűk lenyomásával ujjaim lemásolják ezt a mentális képzetet, ám ez a másolat rendkívül pontatlan: visszacsatolás jön létre az ötlet és a mozgató izmok által végrehajtott kivitelezés között. Ez a visszacsatolási hurok sokszor ismétli önmagát, s közben ideiglenes vázlatokkal gazdagodik: egy malomkerék kezd el forogni a belső hallásom, az ujjaim, és a lejegyzés között. Az eredmény végül teljesen másképp hangzik, mint a kezdeti elgondolás: kezem anatómiai valósága és a zongora billentyűzetének felépítése átalakítja a képzeletemben lévő konstrukciókat.”

Ugyanakkor a zongorázásáról híres Liszt sok egyéb művéhez hasonlóan az etűdöket is akkor dolgozta át, s amennyire ez nála elképzelhető, öntötte végleges formába, amikor visszavonult a koncertélettől, s a zongora „csupán” mint a zeneszerzés segédeszköze játszott szerepet az életében. Ezekben az etűdökben a 40 éves Liszt emlékezik az etűdök első verzióját komponáló 13 éves Lisztre, a virtuózok fejedelme a csodagyerekre. Arra a csodagyerekre, majd ifjú titánra, akinek Paganini hegedűjátéka által megbokrosodott zongorázása életre hívta ezeket a kor számára megdöbbentően nehéz darabokat, melyekről Schumann a következőt írja lapja hasábjain: „Igazi vihar- és rettenet-etűdök, az egész világon legfeljebb ha tíz-tizenkét zongorista tudja őket eljátszani”.

S ha valami összekapcsolja Liszt etűdjeit a Ligeti-etűdökkel, akkor az ebben a Schumann-mondatban található: a vihar, a rettenet és a lejátszhatatlanság. Alan Walker írja nagyszerű Liszt-monográfiájában, hogy „a Transzcendens etűdök legnagyobb ellensége paradox módon nem az a zongorista, akinek olyan rossz a technikája, hogy el se tudja játszani őket, hanem az, akinek a technikája éppen csak elég arra, hogy eljátssza őket. Az előbbi nyomban szembesül a valósággal: képtelen rá. Az utóbbi ellenben bátran megharcol velük, de szörnyű csatateret hagy maga után, melyen zongora és zongorista egyaránt elvérzett a kézitusában. Az ilyen zongorista rossz hírbe hozza a Transzcendens etűdöket. Azt a benyomást kelti, mintha Liszt túlságosan sokat követelne a zongorától, mikor pedig csak a zongoristától kíván túlságosan sokat.” Pusztán azt kívánja Liszt – ahogy később Ligeti is –, hogy a zongorista önmagán lépjen túl: itt már nem virtuozitásról van szó, hanem a határok átlépéséről, belépésről abba a világba, ahol nincsenek anatómiai kötöttségek és gravitációs törvények, ahol zongora és zongorista eggyé válik, és együtt oldódnak fel egy új, addig nem hallott minőségben. És ez kelt valódi rettenetet a hallgatóban, nem pedig a 2. Transzcendens etűd vagy az Ördöglétra címet viselő Ligeti-darab karaktere.

Noha hosszan lehetne sorolni a válogatás erényeit, a két etűd-sorozat egymással való megfeleléseit, a lenyűgözően végiggondolt koncepció által megvilágított kapcsolódási pontokat, a lemez mégsem ettől lesz az utóbbi idők egyik legizgalmasabb és legfelkavaróbb lemeze, hanem a zenében való tökéletes feloldódás nyújtotta élménytől. A felvételt hallgatva két látszólag különböző, mégis hasonlóan gondolkodó zeneszerző transzcendens dialógusába tekinthetünk bele, s ebben a dialógusban Csalog Gábor nem vesz részt. Az ő szerepe arra szorítkozott, hogy összehozzon két embert, akikről nem gondoltuk volna, hogy megférnek egymással. Megszervezte a találkozót, és a háttérbe húzódott, hogy arra figyelhessünk, amire valójában érdemes: a beszélgetésükre.

(Transzcendens etűdök – Liszt, Ligeti; Csalog Gábor (zongora); 2004 BMC CD 095)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Emilia Pérez – megnéztük a 13 Oscarra jelölt botrányfilmet

Összességében érthetőnek tűnik, miért jutott el Jacques Audiard új rendezése tizenhárom Oscar-jelölésig, azt azonban már túlzásnak tartanánk, ha a legfontosabb kategóriákban diadalmaskodna is – ezt ugyanis több más produkció is jobban megérdemelné.
Könyv

Közös sorozattal jelentkezik Nyáry Krisztián és Bősze Ádám

A magyar széppróza napján, Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulóján mutatják be az Óbudai Társaskör második jubileumi produkcióját Jókai sétány 200 címmel. Nyáry Krisztián irodalomtörténész és Bősze Ádám zenetörténész új sorozata február 18-án debütál.
Plusz

Hegyet hágék, lőtőt lépék – tíz éve hunyt el Erdélyi Zsuzsanna

Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudós, a nemzet művésze tíz évvel ezelőtt, 2015. február 13-án hunyt el Budapesten. Tanítványai, szellemi örökösei nem felejtik.
Könyv

„Világos volt számomra, hogy haldoklom” – támadója tárgyalásán szólalt fel Salman Rushdie

A hetvenhét éves, világhírű író megrázó vallomást tett annak a férfinak a tárgyalásán, aki 2022-ben egy nyilvános beszélgetésen késsel támadt rá, és tizenöt késszúrással sebesítette meg.
Vizuál

Vasárnap zár a Magyar Nemzeti Galéria biedermeier-kiállítása

Február 16-ig láthatja a közönség a Biedermeier mindennapok. Művészet és polgárosodás a 19. századi Magyarországon (1815-1867) című tárlatot a Magyar Nemzeti Galériában. A kiállítás egyedülálló módon ad átfogó képet a biedermeier nevével fémjelzett korszak művészetéről, mely Valentin-napon páros kedvezménnyel tekinthető meg.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Klasszikus gyász

Elhunyt Zimán János hegedűművész

Fájdalmas veszteség érte a Szegedi Szimfonikus Zenekart: február 11-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Zimán János, a zenekar második hegedű szólamának szólamvezetője – adta hírül az együttes. A művész hatvanhat évet élt.
Klasszikus ajánló

Szenvedélyes olasz melódiákkal tér vissza Budapestre Vittorio Grigolo

Olasz dalesttel készül operaházi bemutatkozására Vittorio Grigolo. A világhírű olasz tenor partnere a Sztárestek zongorával című sorozat február 16-i estjén Cristiano Manzoni zongoraművész lesz.
Klasszikus ajánló

Lunchtime koncertek indulnak az ELTE Bölcsészettudományi Karán

Az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézetének művészeti instruktor mesterképzési szakos hallgatói 2025 februárjától egyedülálló koncertsorozatot indítanak: zeneművészeti egyetemek hallgatói kapnak fellépési lehetőséget a Trefort-kertben.
Klasszikus ajánló

Az élő zenei hagyomány megünneplésével jubilál a Cziffra Fesztivál

Fazil Say estjével, hazai sztárokkal, tudományos előadással és határátlépő zenei programokkal várja a közönséget a 10. Cziffra Fesztivál, amelyet idén február 13. és 23. között rendeznek meg.