Klasszikus

„Liszt Ferenc zenei fantáziája határtalan volt”

2019.10.05. 10:20
Ajánlom
Lisztnek már „a 19. század első felében minden lehetséges az eszébe jutott, és ki is próbálta" – állítja Ránki Dezső. A zongoraművésszel Klukon Edittel való közös, gödi Liszt-koncertjük kapcsán beszélgetett Wagner Sára.

„Liszt with a twist” – írta Hamilton Az aranykor után című könyvéről szóló cikkének alcímében az Independent, amelynek magyar kiadásáról a Fidelio hasábjain is olvashattunk. Útjára engedve az asszociációt: Twist and shout, The Beatles, stúdióba menekülés, Glenn Gould, sztárság, őrület és rajongás. Valóban Liszt az első rocksztár? És baj lesz abból, hogy olyan cikket írok, ami utóbbi kérdést direkt formában nem is fejti ki?

Dübörögnek a fények, a klasszikus zenei koncerteken a sztárzenészek és közönségük, de hol van „a zene” helye a koncerttörténetben?

Hamilton könyve a hangfelvétel kezdetéig határozza meg a zongoraművészet aranykorát. Glenn Gould abbahagyta a koncertezést, mert úgy vélte, hogy „felvételei őrzik legjobb gondolatait”. A rock műfaját, és a kapitalista zeneipar szabályait nagyban befolyásoló Beatles pedig közönsége elől menekült a stúdióba, és olyan lehetőségek felé, melyekkel a zene és az „albumformátum” más rétegét ismerhette és teremthette meg.

FLiszt-102229.jpg

Liszt Ferenc

Ahogy a halláshoz, úgy az értéshez is csendre van szükség, és az egyre hangosabb koncertek, az egyre vadabb technikai effektek mögött és előtt a szünetnek is meg kell találnia új(ra) helyét és értelmét. Adná magát a kérdés, hogy az őrület mögött mi áll lesben, most mégis az a „vitaindító”, hogy a hangfelvétel előtti korban élő „romantikus virtuóz előadóművész” két művének négykezes átirata, az Amit a hegyen hallani és a Via Crucis eljátszása és hallgatása után milyen kérdések merültek fel a vacsoraasztalnál.

Liszt Ferenc, a csöndes kivonulás prófétája – szól a címe Veres Bálint Liszt kései műveit feltáró írásának. A történelemből vonult ki? Ránki Dezső anélkül válaszolt e kérdésre, hogy fel kellett volna tennem. „Mindennek a csírája már a virtuóz műveiben is benne van. Hihetetlen, egész korán, az 1830-as években szerezte a Malédictiont – nem ő adta a címét, franciául egyébként azt jelenti, hogy átok –, amiről az első hangok hallatán azt hihetnénk, hogy a huszadik század első felében íródott.

Lisztnek határtalan volt a zenei fantáziája, már akkor, a 19. század első felében minden lehetséges az eszébe jutott és ki is próbálta.”

(És ehhez nem volt szüksége technológiára.)

KlukonE-RankiDP5195941s4-095852.jpg

Klukon Edit és Ránki Dezső (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea)

A házaspár eldöntötte, hogy Liszt összes szimfonikus költeményének átiratát megtanulja. „A tizenharmadikat Liszt nem számozta be, mert babonás volt” – meséli Ránki Dezső. – „Az első tizenkettő az 1850-es években készült, az utolsó majdnem 30 évvel később. Az első tizenkettőnek Liszt egyidőben írta meg a zenekari és a kétzongorás változatát. Később az összes darabból készített négykezes változatot is, jónéhányat csak két évtized múltán. Ez azt jelenti, hogy a szimfonikus költeményekből ezek a legkésőbbi, legérettebb változatok. Liszt olyan fantasztikusan értett a zongorához, hogy a zenekari művek zongoraátirataiban igazi zongoradarabok születtek, megjelenítve az eredeti művek esszenciáját.

Gyakran írt egy műből több, néha egymástól igen különböző változatot; kísérletezett, próbálkozott, kereste zenei gondolatai legtökéletesebb megjelenési formáját,

ahogy az az Amit a hegyen hallani és a Via Crucis esetében is történt.”

Klukon Edit és Ránki Dezső alsógödi Liszt-koncertjére, ahol az utóbbi két mű hangzott el, még New Yorkból is érkeztek, köztük egy amerikai Ránki-rajongó fia, aki büszkén fogadta az édesapjának szánt magyar nyelvű programfüzet aláírt példányát, amelyet egyébként a házaspár készített és nyomtatott ki kemény papírra. Nem zörög, mint tomboló zenekar a nagycsarnokban az ordító kavalkád felé, és nem is hajlik oly könnyen, mint az egyszer használatos műanyag. Szerencsés a gödi közönség, hiszen a házaspár harmadik éve lép fel a városban a belépés családostul szervezésében, és fiukat is már két alkalommal hallhatta.

„Liszt Ferenc kétféle értelemben is »a jövő zenésze« – egyrészt mert még életében úttörője volt a Zukunftsmusik névvel (eredetileg gúnynévvel) illetett 19. századi modernség irányzatának […], másrészt azonban szomorú módon azért is, mert Liszt, bizonyos szempontból, úgy tetszik, máig megmaradt olyan zeneszerzőnek, aki felfedezésre vár. Mert mit is játszanak ma Liszttől a hangversenytermekben? A virtuóz szólózongora-repertoárt, a versenyműveket, és örülhetünk, ha egy-két igényesebb előadó olykor válogat a Zarándokévek sorozataiból.” Csengery Kristóf: Liszt Ferenc, a jövő zenésze, Mozgó Világ, 2010

Portraitfoto_Franz_Liszt_c_1886-103809.jpg

Az idős Liszt 1886-ban (Fotó/Forrás: Wiki)

A Via Crucis kapcsán Liszt 1884-ben a regensburgi Pustet egyházzenei kiadónak címzett levelében írta, hogy számára „a honorárium kérdése teljesen mellékes.

Ilyen kompozíciókat nem azért írok, hogy pénzt keressek velük, hanem belső katolikus szívbéli szükségletből.”

Ez annyira nem is rocksztáros. Persze az, hogy valakit sztárként ünnepelnek, sokszor nem is magáról a személyről mond el valamit, inkább az adott korról és annak társadalmáról. A levél három kéziratot említ, ebből az egyik a Via Crucis, amit végül majdnem ötven évvel később, csak 1929-ben mutattak be. A darabnak fontos magyar vonatkozása is van, ugyanis a hangjegyfüzetben, amelyet Sayn-Wittgenstein hercegnő a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárának ajándékozott, e darab kottája található. „A nemzeti múzeumi eredeti kézirat tulajdonképpen a Via Crucis három példánya egybekötve […] A harmadik példány zongorára négy kézre van írva s e formájában egyetlen ismert kézirat” – írja 1933-ban A Zene című folyóiratban Isoz Kálmán.

KlukonE-RankiDP5195935s2-095853.jpg

Klukon Edit és Ránki Dezső (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea)

A Ránki–Klukon házaspár 2005-ben rögzítette a Via Crucist Satie Socrate című művével együtt. Liszt és Satie „visszanyúlnak a középkor zenéjéhez, és ezt az időbeli visszalépést szellemi előrelépésként leplezik le” – fogalmaz Dolinszky a lemez kísérő szövegében. Talán az időn kívüliség ragadja meg leginkább a befelé fordulást. A fájdalom és az öröm kettősége, mely életünket átszövi, és ellentmondásként tűnik fel, feloldódik, ahogy hangról hangra végig kísérjük a szenvedéstörténetet – „áttételmentes igazság”, ahogy Ránki Dezső fogalmazott, „Alázattal jelen-lenni, szeretettel elfogadni, szelíd-csendben elengedni”, ahogy Klukon Edit verse szól.

Felmerült a kérdés, hogy Ránki Dezső miért nem játssza a Transzcendens etűdöket. „Jobb huszonéves korban megtanulni a fizikai készségek miatt, amelyeket megkíván. Akkor nem érdekelt, most egy kicsit késő lenne, de nagyon sokan játsszák nagyon jól, például Fülöp is, úgyhogy minek is.” Diskurzusunk érdekes fordulatot vett e ponton, ahol az asztalnál ülő sebész-főorvos, Kisida Elek az életpálya fel- és lefelé ívelését hozta szóba, amely szerinte meghatározza, hogy az ember az életét sikeresnek érzi-e vagy sem. „Az igényszint és a kudarctűrőképesség egyensúlyán áll vagy bukik a kérdés.”

„A zongorairodalom olyan óriási, hogy nyolcvan éves korban ugyanúgy ki tudjuk választani azt a területet, amiben ugyanolyan sikerélményünk van, mint húszévesen, csak más az irány.” Ugyanakkor a zenész például Bartók III. zongoraversenyét 45 év alatt több mint százhatvanszor játszotta.

„Nincs bennem olyan érzés, hogy már ne lenne kedvem eljátszani.

Minden alkalommal újraéli az ember, új dolgok derülnek ki, másképpen hat rám, mást és máshogyan érzek benne fontosnak. Persze az alapok maradnak, de az csak egy csontváz – mint ahogy a kotta is az. Mint egy antropológus, aki képes egy ásatáskor talált koponyából felidézni az arcvonásokat, úgy fedezzük fel a műveket mi is a leírt kottából. Mindig lehet – és kell is – tanulni, ha mást nem, akkor azt, hogy mit nem szabad. Az évek során magunk is változunk, a műveket másképp fedezzük fel, játsszuk el. A kérdés, hogy mindent kívülről, fejből kell-e játszani, összetett. A szólót általában tényleg jobb úgy. Egy híres karmester mondta, hogy jobb, ha a kotta van a fejben, mintha a fej a kottában!

Mégis, a kotta látványa sokszor inspirál, hirtelen eddig nem észrevett összefüggésekre jöhetünk rá.

Koncerten ez különösen igaz, az ember felfokozott koncentrációs állapotban van, minden másképp zajlik egy kicsit. Érdekes módon, amikor először játszunk valamit koncerten, számunkra is újnak, ismeretlennek hat.”

Ranki-Klukonphoto-HusztiIstvan-095912.jpg

Klukon Edit és Ránki Dezső (Fotó/Forrás: Huszti István)

Nyolcévesen kezdett el zongorázni, nem gondolkozott azon, hogy vajon erre a pályára kell-e lépnie, ahogy asztaltársaságunk orvos tagja sem tett így:

„Az embernek tudnia kell, hogy az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk.

Így is lehet, úgy is lehet, de a cél az, hogy amit ki tudsz magadból hozni, azt hozd ki.” A zongorista frappáns fordulattal ragadta meg a két hivatás közti különbséget: „Az orvosokkal ellentétben, ha mi hibázunk, abba senki nem hal bele, ez a mi nagy vigaszunk.” Majd, mint két tétel közti szünet után hozzáfűzte: „Csak mi magunk halunk bele néha, persze csak képletesen.”

Badarság tovább fűzni a töredékekből összeálló írást a tökéletes végszót követően, mégis visszatérnék a sztárság kérdéséhez: vajon felismerjük-e a helyét az elmélyülésnek, legyen szó bármilyen foglalkozásról, és az akár hamis hangokat követő „lábdobogásnak”, amikor a siker fogalmát szeretnénk meghatározni? A szerencse az, hogy a Ránki-család a zongorához ülve helyére teszi e problémát is.

 

álmodtam a hegyen, és néztem egyre csak 
a mély örvénybe le; a hullám eltakarta; 

aztán a végtelen örvénybe: önmagamba. 
És kérdeztem: vajon az ember mire jut, 
vajon hol itt a cél, vajon hol itt az út,
a lélek mit tegyen, s mi jobb: tenyészni? élni? 
s mért vegyíti az Úr, ki könyvét maga érti, 
ebben a végzetes nászban örökkön át 
az emberi sikolyt s a természet dalát?

f(részlet Victor Hugo Amit a hegyen hallani című költeményéből, Nemes Nagy Ágnes fordításában)

FÜGGELÉK • Liszt szimfonikus költeményei • Amit a hegyen hallani (Ce qu'on entend sur la montagne) S 95; négykezes átirat S 589 • Tasso, panasz és diadal (Tasso, Lamento e Trionfo) S 96; négykezes átirat S 590 • Prelúdiumok (Les Préludes) S 97; négykezes átirat S 591 • Orpheus S 98; négykezes átirat S 592 • Prometheus S 99; négykezes átirat S 593 • Mazeppa S 100; négykezes átirat S 594 • Ünnepi hangok (Festklänge) S 101; négykezes átirat S 595 • Hősi sirató (Héroïde funèbre) S 102; négykezes átirat S 569a • Hungaria S 103; négykezes átirat S 596 • Hamlet S 104; négykezes átirat S 597 • Hunok csatája (Hunnenschlacht) S 105; négykezes átirat S 596b • Az ideálok (Die Ideale) S 106; négykezes átirat S 596c • A bölcsőtől a sírig (Von der Wiege bis zum Grabe) S 107; négykezes átirat S 598

Ezért nem lesz soha még egy olyan, mint Liszt Ferenc

Kapcsolódó

Ezért nem lesz soha még egy olyan, mint Liszt Ferenc

A mai koncertlátogató alighanem nagyon meglepődne, ha meghallgatná a zongoraművészet aranykorának legkarakteresebb előadóját, Liszt Ferencet.

Programkereső

Legnépszerűbb

Fidelio Tours

8 kirándulóhely a Balaton körül, ahová elmehetsz idén nyáron

A hazai turizmus idén késve ébredezik. Miközben a legnépszerűbb célpontokat ellepik a látogatók, érdemes a kevésbé ismert helyszíneket is felkeresni. Összegyűjtöttünk néhány balatoni kirándulóhelyet, hogy legyen miből válogatni.
Plusz

„Legyetek jók, ha egyáltalán tudtok” – Néri Fülöp, a humoros szent

Alakját itthon szobor őrzi, életéből népszerű olasz film készült. A 425 éve elhunyt Néri Szent Fülöp azt vallotta, hogy könnyebb a vidám embert Isten útjára téríteni, mint a szomorút.
Klasszikus

Kocsis Zoltán születésnapján indul a Nemzeti Filharmonikus Zenekar bérleteinek értékesítése

Hét bérletet kínál a következő évadra a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, az online értékesítés május 30-án indul.
Vizuál

Elhunyt Jerger Krisztina művészettörténész

Életének 72. évében, kedden hunyt el a varsói Magyar Kulturális Intézet egykori vezetője, aki sokat tett a lengyel-magyar művészeti kapcsolatokért.
Vizuál

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

A budapestieknek szerenádozik a Fesztiválzenekar

Több mint 200 lakóházba látogatnak el a Budapesti Fesztiválzenekar kamaraformációi júniusban Budapesten. Ingyenes szerenáddal készülnek a fővárosiaknak, mert hisznek benne, hogy a járvány idején is szükség van zenére. Nyissák ki az ajtókat, ablakokat, és engedjék be otthonaikba az élő muzsikát!
Klasszikus interjú

Ajtony Csaba: Ezt az „időn kívüliséget” meg kellett tanulni

Az évek óta többnyire külföldön dolgozó karmester és zeneszerző, Ajtony Csaba szerint a digitális tér új kihívás elé állítja az előadó-művészetet. Kérdéseinkre írásban válaszolt: „Mint ahogy a csigalépcső csavarodása sem jó vagy rossz, a vírus törésvonala mentén történő változást is lehet nagyon sok jóra használni.”
Klasszikus hír

Kocsis Zoltán születésnapján indul a Nemzeti Filharmonikus Zenekar bérleteinek értékesítése

Hét bérletet kínál a következő évadra a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, az online értékesítés május 30-án indul.
Klasszikus Film

Milyen anya a zsenimama? Online nézhető lányának dokumentumfilmje Martha Argerichről

Az EuroArts Channel YouTube-csatornáján, angol nyelven látható a 'Bloody Daughter' című dokumentumfilm, amely Martha Argerich hétköznapi arcát mutatja meg.
Klasszikus fidelio matiné

Fidelio Matiné: Kakaókoncert a Fesztiválzenekarral

A legkisebbeket célzó vasárnapi sorozatunk mai részében a Budapesti Fesztiválzenekar Kakaókoncertjeinek tegnapi adását ajánljuk, amely most online elérhető.