A program a Louvre egyik etruszk vázája által ihletett Orfeusz szimfonikus költemény szongorástrió-átiratával indul, melyet a Lisztet csodáló Saint-Saëns készített. Hogy a Liszt által is nagyra tartott francia zeneszerző - „Az ember lehet olyan zenész, mint Saint-Saëns, de nem lehet több nála." - méltatta Liszt a kollégáját - saját műveire is hatással volt a mester, azonnal nyilvánvalóvá válik c-moll cselló-zongora szonátáját hallgatva, melyben - különösen a zongoratechnikát, a gondolkodást és a harmóniavilágot tekintve - liszti hatásokat fedezhetünk fel. A két Saint-Saëns-kompozíció között Liszt és Debussy zenéjének kapcsolódásait villantja fel a műsor.
Az impresszionizmus hangját előlegező, s utóbb a zenei vízesések mintájává váló zongoraművet, A Villa d'Este szökőkútjait két Debussy-opus követi: az 1915-ös gordonka-zongora, valamint az életmű legvégén, 1917-ben befejezett hegedű-zongora szonáta. Liszt kevésbé ismert dalköltői terméséből francia nyelvűek hangzanak fel a szünet után. A hangvereseny - és a négynapos Liszt és Európa kamarazenei fesztivál - zárószámaként Liszt legnépszerűbb szimfonikus költeménye, a Lamartine-től származó francia nyelvű programmal ismertté vált Les Préludes kétzongorás változata hangzik fel. Az előadók: Arvid Engegard (hegedű), Steven Isserlis, Rohmann Ditta (gordonka), Megyesi Schwartz Lúcia (ének), Simon Izabella és Várjon Dénes (zongora). A koncertre három olvasónk másodmagával vendégünk lehet, amennyiben a helyes választ jelöli meg az alábbi kérdésre:
Hol hallotta Debussy Liszt előadásában az Au borde d'une source című zongoradarabot, melyet a francia szerző "vízi zenéinek" másik forrásaként tartanak számon?
Liszt és Európa - kamarazenei fesztivál
2011. október 2., 19:30
Budapest, MTA Díszterem
hírlevél
