Az 'antikvárium' szóról mindenkinek régi könyvekkel foglalkozó üzlet jut eszébe először. A zenei antikvárium kissé különbözik a hagyományos régi könyveket áruló boltoktól, hiszen kínálatában rengeteg kotta is található, de nagy hangsúllyal szerepelnek zenei könyvek is a kínálatban. Mivel a magyar zenei könyvkiadás jelenleg tetszhalott állapotban van, az elmúlt időben néhány fontos szakkönyv értéke meglepően megnőtt. Gondoljunk csak a maga korában mindennapinak számító, a "Barokk zene előadásmódja" című Donington-műre, vagy az Harnoncourt által írt "Beszédszerű zene" című kiadványra. Ma már szinte beszerezhetetlenek, pedig nem régiek a szó régi könyves értelmében.
A magyar zenei könyvkiadás története a 19. század legelején kezdődött, ekkor jelent meg ugyanis az első zongoraiskola (ha ezt könyvnek mondhatjuk egyáltalán), s csak néhány tíz év múlva követte ezt az első magyar zeneelmélet-tankönyv. A 20. század kezdetétől fogva viszont nem lehet okunk panaszra, fontos kiadványok láttak napvilágot. Ilyen az itt bemutatott alapvető forrásmunka, a Liszt Ferenc születésének 100. évfordulójára kiadott levelezésgyűjtemény is. A napjainkra komoly ritkaságnak számító forrásmunkában a zeneszerzőnek Augusz Antalhoz címzett 117 levele olvasható a szerkesztő, Csapó Vilmos jegyzeteivel. Nemcsak nagy jelentőségű közreadásról van szó, hanem - Csapó szerint - az első magyar kiadású Liszt-könyvről, amelyben eredeti nyelven olvashatók a zeneszerző levelei: "Örömmel tölt el ily módon - írja - e magyarnak született Géniuszról tudtommal az első magyar kiadású könyvet nyújthatni híveinek, kik bizonyára helyeselni fogják, hogy az idegen, de nemzetközi nyelven írt levelek irodalmi becsét nem merészeltem a lefordítás gyengítésével érinteni."
hírlevél
