Itt aratta első kimagasló sikereit hangszerelésének meglepő hatásaival, harmóniáinak újszerű fordulataival és a drámai temperamentum szokatlan, sodró erejével. A zeneszerző a történelemnek ezekben a gyorsan változó, viharos éveiben is zavartalanul élvezte a társadalom megbecsülését: Napóleon a schönbrunni zenés parádék irányítását bízta rá, a Becsületrend lovagjává avatták, a francia Akadémia tagjának hívták meg, XVIII. Lajos pedig udvari zeneszerzővé nevezte ki. 1822-től 1842-ben bekövetkezett haláláig igazgatta a Conservatoire-t.