Klasszikus

Maazli

2008.12.21. 00:00
Ajánlom
Az élettapasztalat és gyakorlat valamint a fiatalos lendület és energikusság mindig jó párosítás. A sikerhez azonban kell tehetség, kitartás és egy kis szerencse is…

Igazságtalan az élet. Egy hangszeres vagy énekes művésznek egy bizonyos kor után vissza kell(ene) vonulnia a színpadtól, míg egy karmester akkor is fényes sikereket arathat, ha már bőven elmúlt 70. Ez nem azt jelenti, hogy az idősebb dirigenseknek nincs helyük a színpadon – sőt! Mint azt Maazel esetében is láthatjuk, nagyon fontos, hogy azt a mérhetetlen tudást, amit felhalmoztak, átadják a fiatalabb kollégáknak és nagyszerű koncertekkel örvendeztessék meg a közönséget, de tény, hogy a karmesterek a hangokat nem saját erőből keltik életre: a pálca nem szólal meg magától – valakinek meg is kell valósítania a levegőbe rajzolt mozdulatokat. A 78. évében járó Lorin Maazel és a többnyire fiatal olasz muzsikusokból álló Symphonica Toscanini épp azon a színpadon aratott fényes sikert, ahol közel egy éve az akkor 71 éves Pauk György hegedűművész adta búcsúkoncertjét, és ahol pár hónapja a 76 éves Alfred Brendeltől hallhattuk utoljára élőben Mozart c-moll zongoraversenyét.

Maazel az utazó világpolgár, a New York-i Filharmonikusok zeneigazgatója (akin azért mégiscsak fog az idő, hiszen szeptemberben utolsó évadát kezdte meg a zenekarnál) a tőle megszokott eleganciával lépett a karmesteri pulpitusra, hogy megadja az auftaktot az óriási zenekarnak, amelynek méretét jól jelzi, hogy – nem viccelek – 8 bőgős állt a színpadon. És nemcsak álltak, hanem valódi és erős alapot adtak a zenekari hangzásnak, amire aztán fel lehetett építeni Beethoven VII. szimfóniáját. Merthogy műsorváltozás történt: eredetileg az V. „Sors” és a VI. „Pastorale” szimfónia hangzott volna el, csak pár hete derült ki, hogy a VII. és Brahms II. szimfóniája csendül majd fel – szerencsére. Hiszen karácsony előtt ki szeretné, ha bekopogtatna hozzá ama bizonyos „Sors”, és mivel Brahms II. és Beethoven VI. szimfóniája pastorale jellege, és derűsebb hangulata miatt rokonítható, a közönség csak nyert ezzel a cserével.

A VII. szimfónia lassú, halk bevezetője utáni, felfelé ívelő, bőgőben majd hegedűben megjelenő forte skálameneteknél az utolsó három hangot, vonóirányt tekintve mind háromszor lefelé játszották, és ezzel hihetetlen energiatöbbletet kapott ez a rész. Az előadás koncentráltságára és a teltházas nézőtéren ülők feszült figyelmére jellemző, hogy a toll percegése is hangosnak hatott, valamint a tételszünetekben rázendítő köhögőkórus is azt jelezte, az ámulattól megpisszeni sem mert senki előadás közben.

A második tételben Maazel nem hangsúlyozta a gyászinduló-jelleget, hiszen bár sokan kötik egy temetési menet képét ehhez a tételhez, valójában az nem más, mint Allegretto tempójelzésű variációsorozat. Éppen ezért Maazel inkább táncosabb tempót adott (Wagner nem véletlenül hívta a VII. szimfóniát a tánc apóteózisának), a dallamot jobban összefoglalva ezzel. A harmadik tételben a maestro olyan lassításokkal élt, amit ő már megengedhet magának – más „pálcájából” biztosan mesterkéltnek és hatásvadásznak hatott volna. A negyedik tételre már nem maradt annyi erő, de a mű így is felépült, kész lett – szemünk láttára, fülünk hallatára nyerte el teljes pompáját.

Brahms II. szimfóniájában koncertmester-csere következett, és egy jóval inaktívabb, szerényebb hegedűs váltotta fel az első félidő izgő-mozgó, nagyokat intő, jól irányító olasz muzsikusát. A német zeneszerző egyetlen dúr hangnemű szimfóniájához talán ez a temperamentum illett jobban. A 2006-os alapítású Symphonica Toscanini rendhagyó együttes, hiszen tagjai produkcióról produkcióra cserélődnek, de akik részt vesznek egy-egy megmozdulásban, azok hosszabb időt töltenek együtt. A műhelymunka, az összeszokottság, az egymásra utaltság, a fiatalos erő és a mester iránti tisztelet és szeretet egyaránt sugárzott róluk. A Brahms-művet átható derű és nyugalom után felszabadult, vidám, örömtől ragyogó arcok köszönték meg a tapsot és hívták vissza lábdobogással a maestrot, aki Rossini A sevillai borbély-nyitányt intette be. Zenei tréfák tömkelege: vicces vonások, különleges lassítások, humoros mozdulatok, a forte és piano két külön jellemként való megjelenítése következett, amelyek egy pár pillanat alatt a bécsi Musikverein virággal gazdagon díszített termébe varázsolták a hallgatókat. Hirtelen megérezhettük a könnyedséget, az eleganciát, a bájt – a hangulatot, ami az újévi koncerteket jellemzi. Brahms I. magyar tánca záró ráadásként szép gesztus volt – akik ott lehettünk úgy érezhettük: igazi Maazlisták vagyunk.

(2008. december 19. 19:30 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Lorin Maazel és a Symphonica Toscanini Beethoven-estje; vez.: Lorin Maazel; Beethoven: VII., A-dúr szimfónia, op. 92; Brahms: II., D-dúr szimfónia, op. 73)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Psotás fények és árnyak

Öt évvel ezelőtt, 2016. február 25-én, 86 éves korában hunyt el a magyar színházművészet egyik legegyedibb és utánozhatatlan alakja, Psota Irén, akinek neve már életében fogalommá vált. Utolsó éveiben visszavonultan élt, elzárkózott a nyilvánosság elől, emiatt is különleges ez a 2009-ben készült beszélgetés, amelyben bepillanthatunk egy nagy művész hétköznapjaiba. Egy valódi, megismételhetetlen legendára emlékezünk ezzel az írással.
Klasszikus

Virtuóz fiatalokkal ad koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Online koncertet ad a Liszt Ferenc Kamarazenekar február 26-án. A szólisták közül a legfiatalabb 11 éves, mindannyiukat számos díjjal ismerték már el, és van köztük, aki a világhírű Carnegie Hallban is fellépett.
Könyv

Dragomán György Máglya című regényét méltatja a New York Times

Elbűvölőnek nevezi a rangos amerikai napilap kritikusa Dragomán György regényét. Ottilie Mulzet fordításában angolul is megjelent a Máglya, és máris dicsérő recenziót kapott.
Könyv

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.
Zenés színház

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Időkapszulát helyeztek el a Magyar Zene Házában

Befejező szakaszához ért a Liget Budapest projektben épülő Magyar Zene Háza kivitelezése, ebből az alkalomból pénteken az utókornak szánt üzenetekkel teli időkapszulát helyeztek el a decemberben megnyíló épület padlóburkolata alá.
Klasszikus hír

Szomorú nóta kíséretében hagyta el VII. kerületi próbahelyét a 100 Tagú Cigányzenekar

A zenekar tizenkét év után költözött ki az erzsébetvárosi próbahelyről, miután nem fogadták el a kerület vezetése által kínált megoldást – írta meg a Telex.hu.
Klasszikus ajánló

Virtuóz fiatalokkal ad koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Online koncertet ad a Liszt Ferenc Kamarazenekar február 26-án. A szólisták közül a legfiatalabb 11 éves, mindannyiukat számos díjjal ismerték már el, és van köztük, aki a világhírű Carnegie Hallban is fellépett.
Klasszikus ajánló

Feltörekvő magyar karmester a Müpa színpadán

A közelmúltban rangos karmesterversenyt nyert Hontvári Gábor, aki most a Nemzeti Filharmonikusokat vezényli február 25-én a Müpában. Az online esemény igazi zenei csemegének ígérkezik.
Klasszikus gyász

Elhunyt Magyar Gábor gordonkaművész

Életének 60. évében, 2021. február 23-án súlyos betegség után elhunyt Magyar Gábor, az Opera Zenekar gordonkaművésze.