A Magnificat az adventi várakozás egyik legnépszerűbb zenei témája, a Bibliából származó szöveg az elsők között vált egyházi szertartáson énekelt himnusszá. Címét a latin változat első sorából kapta: „Magnificat anima mea Dominum” (Magasztalja lelkem az Urat).
A hálaadó ének eredetileg Lukács evangéliumában hangzik el, mikor Mária meglátogatja idős rokonát, Erzsébetet, aki isteni sugallat hatására felismeri, hogy az Üdvözítő anyjával áll szemben. Köszöntésére válaszolul Mária a Magnificat szavaival fejezi ki, milyen hatalmas megtiszteltetésben részesítette őt Isten.
Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: Íme ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.
Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta,
hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti, a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.
Gondjába vette gyermekét, Izraelt: megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért, Ábrahámnak és utódainak mindörökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen
A szöveg számos ószövetségi idézetet tartalmaz, és szerkezetében is követi a hálaadó zsoltárok felépítését. Az utolsó két sor természetesen nem szerepel a Bibliában, azt a későbbi egyházi alkalmazás során illesztették hozzá lezárásként.
A himnusz egyaránt fontos szerepet tölt be római, az ortodox, az anglikán, de még az evangélikus liturgiában is,
témája miatt elsősorban az adventi időszakban szokták énekelni.
A zeneszerzők mindig bőségesen merítettek az egyházi szövegekből, így a Magnificat is jelentős karriert futott be a zenetörténet során. Az egyik legismertebb feldolgozás Bach 1733-ban írt műve. Már tíz évvel korábban is foglalkozott a szöveggel, a karácsonyi szertartásra négy himnuszszöveget zenésített meg, később azonban átdolgozta a darabot, módosított a hangnemen, a hangszerelésen.
A darab tizenkét tételből áll, mindegyiknek egy-egy sorpár alkotja a szövegét, a karakteresen elkülönülő zenei anyagok az adott versrészlet érzésvilágából építkeznek.
A nyitótétel ünnepélyes örvendezését a trombiták hangja is megerősíti, később sokkal személyesebb, lírai hangvételű részek is következnek.
Az ortodox egyház virrasztási szertartásához komponált Szergej Rahmanyinov 1915-ben zeneművet, a magyarul Éjszakai áhítat címen számontartott, tizenöt tételes darab a klasszikus vecsernyei és hajnali énekekből építkezik. Így a tizenegyedik tételben felcsendül a Magnificat is, orosz szöveggel. A darab több ponton követi az ortodox egyházi zene hagyományát, hangszeres kíséret nélkül szólal meg, dallamvezetése pedig a tradicionális orosz liturgikus énekeket követi.
Sok szerző olyan módon is hangsúlyozni akarta, hogy a Magnificat Szűz Mária szájából hangzik el, hogy kizárólag női hangokra komponálta a saját feldolgozását. Ralph Vaughan Williams az anglikán szokásoknak megfelelően párba állította a himnuszt Lukács evangéliumának egy másik szöveghelyével, Simeon imájával. Az agg Simeon azt az ígéretet kapta Istentől, hogy addig nem hal meg, amíg nem találkozik a Megváltóval. Mikor meglátja a gyermek Jézust, ezekkel a szavakkal kezd imádkozni:
Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.
A két szöveg együttesen fejezi ki a legnagyobb dicsőséget, amiben csak ember részesülhet.
A magyar szerzők közül például Lajtha László írt nagy számban egyházi témájú műveket, így maga is elkészítette a női karra és orgonára írt Magnificatját. Megközelítése azonban erősen eltér a korábbi szerzőkétől, mivel nem közösségi hálaadó énekként tekint a szövegre, hanem Mária személyes imájaként. Levelében így írt a kompozícióról: „Nem szerettem már régen Bach és a többi mesterek Magnificatjainak harsogó, trombitáló, barokkan-majesztuózus fortéit. Mert hát mi is ez a Magnificat? Mária hála-éneke… Hol van itt kiabálás, hol van itt hangos szó? Miért kell ide fortissimo énekkar s zenekar?
Ez nem zsoltár, amelyben ’hangos szóval dicsérjük az Urat’, ez egy, a genezáreti tó partján alig-asszony elénekelte, félig leányhangon dalolt himnusz.
Elképzelésemet nem is a zenészektől tanultam, hanem a festőktől.”
Fejléckép: MS mester: Vizitáció (forrás: Magyar Nemzeti Galéria)
hírlevél
