Klasszikus

Magyar Szimfonikus Körkép – Miskolc

2006.02.16. 00:00
Ajánlom
Nem mindennapos esemény, hogy a Miskolci Szimfonikus Zenekart Budapesten lehet meghallgatni. Ez a vendégszereplésük annak a seregszemlének volt az egyik epizódja, mely a Magyar Szimfonikus Körkép nevet kapta, és amely arra szolgál, hogy a Nemzeti Filharmonikusok mellett nem kevesebb, mint tizenkét fővárosi és vidéki zenekar lépjen fel a Nemzeti Hangversenyteremben.

A miskolci együttes Kovács László vezényletével két Beethoven-kompozíciót játszott a koncert első felében. Felelősségteljes műsorválasztás. Az Egmont-nyitány és a II. szimfónia a zenekari alaprepertoár része, gyakran szólaltatják meg, magára valamit is adó hallgatónak van róla előzetes elképzelése. Ezért minden egyes előadás szembesül a kihívással: mi újat tud mondani? Akár híven követi a kompozíciókhoz rögzült előadási hagyományokat, akár megpróbál merészen eltérni ezektől, egy jó interpretációnak mindenképpen meg kell teremtenie azt a légkört, amelyben a Beethoven-művek hősies monumentalitása kellőképpen érvényesülhet. Nem könnyű feladat. Az Egmont-nyitány szép reményekre feljogosító lassú bevezetése után Kovács László meglepő módon visszafogottan, precízen taktírozta a drámai karakterű főtémát. Célirányos, minden teátrális ripacskodástól mentes, diszkrét mozdulatok, korrekt tempók – eleinte mindez érdekesnek tűnt. Aztán a kidolgozási szakaszban egyre inkább eluralkodott a szenvtelenség. A nyitány befejezésénél megszólaló fugatóban az egymás után belépő szólamok nem olvadtak össze egységes zenekari hangzássá, az ujjongó-jubiláló lezárás pedig meggyőző erő hiányában kissé jellegtelenre sikeredett.

Kínosan indult a II. szimfónia, ahol bizony az első tutti nem volt együtt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez azért elszigetelt incidens maradt: Kovács László a koncert folyamán mégiscsak kézben tartotta a zenekari együtt-játékot. A Beethoven-szimfónia nyitótételében minden igyekezet és néhány valóban szép részlet ellenére a csúcspontok többnyire halványak, jelzésszerűek voltak. Arra jók, hogy a hallgató eszébe jutassák korábbi hangverseny- vagy hangfelvétel-élményeit. Ennek ellenére a közönség szép számú része közbetapsolt a nyitótétel után, szerencsére voltak olyanok is, akik méltatlankodtak a melléfogás miatt. A lassú tételben a halk, visszafogottabb részek valahogy sokkal élőbbnek hatottak, mint a kontrasztnak szánt forte-közbeszúrások. Ez utóbbiak – talán szándékosan – visszafogva-tompítva szólaltak meg. Persze itt nem a hangerőszintek elkülönítése a központi kérdés: a visszafogottságnak a Beethoven-muzsika gesztus-szerűsége látta kárát, a drámai kontrasztokkal együtt az izgalom is kimaradt a tételből. A Scherzo lomha mozgású volt, gyermeteg játékosság jellemezte. A hármas lüktetésű motívumok az esti mese kísérőzenéjének könnyedségével gyöngyöztek, a beethoveni scherzo őserejétől meglehetősen távolra kalandozva. Ez a fajta játékosság a zárótételben inkább helyén valónak tűnt – legalábbis a tétel elején, később aztán biedermeier poénkodásnak adta át a helyét.

A szünet után egy Debussy- és egy Ravel-kompozíció révén a Miskolci Szimfonikusok egy egészen más fajta zenekari stílus kihívása előtt álltak. És ez alkalommal derekasan helyt is álltak. A francia impresszionizmus zenekari szövetének ködös pasztellszínei a jelek szerint sokkal közelebb állnak az együttes habitusához. Debussy műve, az Egy faun délutánja nyilvánvalóan inspirálta az előadókat: tetszetős és élvezhető produkció született, amely az előzményeknél nagyságrendekkel közelebb került az ideális előadáshoz.

A következő szám idegen testként hatott a műsor szerkezetében. A hangversenysorozat, a Magyar Szimfonikus Körkép egyetlen tematikus megkötöttsége, hogy minden koncerten hangozzék el egy 20. vagy 21. századi magyar zenemű is. Ezt a felhívást értelmezték szabadon a miskolciak Jereb Ervin Trombitaversenyének műsorra tűzésével. Jereb Ervin darabja amolyan Lajtán inneni, vérbő dzsessz-zene. A populáris könnyűzene alapállásából közelít a magyar népzene jellegzetességeihez, mégpedig úgy, hogy kvart-melodikájával, aszimmetrikus ütemjelzőivel lépten-nyomon bartóki áthallásokkal él. Sőt, bartókosnak mondható még a befejezés előtti egyértelmű Stravinsky-idézetet is. A trombitaszólót Horváth Bence játszotta bravúros muzikalitással és fölényes technikával, amelyet már legelső megszólalásánál, a szabad ritmusú cadenza-nál is hatásosan megcsillogtatott.

Az utolsó kompozíció, Ravel Daphnis és Chloé című táncjátékából szerkesztett II. zenekari szvitje az adottságoknak megfelelően választott és imponálóan megszólaltatott muzsika örömével töltötte el a zenekart, a karmestert és – a reakciókból ítélve – a Művészetek Palotájába ellátogató közönséget is.

(2006. február 9. Művészetek Palotája - Nemzeti Hangversenyterem 19:30; Magyar Szimfonikus Körkép - a Miskolci Szimfonikus Zenekar koncertje; Beethoven: Egmont-nyitány; II. D-dúr szimfónia; Debussy: Egy faun délutánja; Jereb Ervin: Trombitaverseny; Ravel: Daphnis és Chloé – II. szvit; km.: Horváth Bence (trombita); vez.: Kovács László)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Jazz/World

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Társaskör kertje, ahol július 4. és augusztus 5. között tizenhét estén át klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenés színház, opera és színházi előadás közül válogathatnak az érdeklődők.
Klasszikus magazin

A minimalista zene már 1797-ben létezett

Ismerősen cseng Anton Reicha neve? Ugye, hogy nem. Épp ezért döntött úgy Ivan Ilić zongoraművész, hogy a videósorozatban mutatja be ennek a cseh-francia zeneszerzőnek az életét.
Klasszikus magazin

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.