Magyar zeneszerzők nemzetközi körforgásban – Vajda Gergely és Horváth Balázs az UMZE Zeneszerzői köréről

Melyek voltak az elmúlt időszak legfontosabb koncertjei?

Vajda Gergely: A Kurtág100 Fesztiválon több szereplésünk is volt, Peter Rundel vezényelte az együttest, illetve a Stuttgarti Rádió Kórusával is fellépett az UMZE. Azután Thomas Adès az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány meghívására érkezett Budapestre, a mesterkurzusához kapcsolódó koncerteken is az UMZE működött közre. Fontos, amikor ilyen elsővonalbeli művészek vendégeskednek nálunk, mert jelzik, hogy milyen szinten mozog az együttes – miközben a neves előadók természetesen a hazai kortárs zenei életet is színesítik.

Gergő, te vagy az alapítvány programigazgatója is, hogyan sikerült Thomas Adèst meghívni?

VG: Adès nagy Kurtág-rajongó, így az évforduló kapcsán tudtuk felkérni a kurzusra. A mustMEET Composers-beszélgetéssorozat szokásos minikoncertjén elhangzott a Növények című kompozíciója, amely ráadásul magyar nyelvű szövegre készült. Azt mondta egyébként, hogy mindenképpen szeretné A boldogult R. V. Truszova üzenetei című Kurtág-darabot vezényelni, így az is felkerült a zárókoncert műsorára.

Horváth Balázs: A Truszovát az UMZE Eötvös Péterrel is játszotta, így mondhatjuk, hogy autentikusan szólaltatja meg az együttes.

Mi mindennel foglalkozik pontosan az UMZE Kamaraegyüttes?

VG: Van egy saját sorozatunk a BMC-ben, ahol egyrészt magyar szerzők műveit szólaltatjuk meg – főleg ősbemutatókat, bár

Emellett vannak nagy külföldi nevek, akiket muszáj játszani, de tőlük nem feltétlenül azt adjuk elő, amit mindenki ismer. Egy ideje igyekszem beszélgetősebbre venni a koncertformátumot, hogy lazább és könnyebben befogadható legyen. Nyitottak vagyunk a partnerségre is, ilyen volt a Kurtág100, de Eötvös-koncertet is rendeztünk a Magyar Zene Házával együttműködve, illetve pár éve a Müpában Jörg Widmann operájának Magyarországi bemutatóján is mi működtünk közre.

Vajda Gergely (Fotó/Forrás: UMZE Kamaraegyüttes)

Milyen külföldi szerepléseitek voltak az utóbbi időben?

VG: Ha egy kicsit régebbre is visszamegyünk, a Carnegie Hallban mi játszottunk Kurtág Ahmatova-dalainak ősbemutatóján, még Eötvös Péter vezényelt, abból a koncertből lemez is készült. A nemzetközi kapcsolatrendszerünk kifejezetten szerteágazó, csak persze egészen más a tevékenységi körünk, mint például a Fesztiválzenekarnak. Három éve Dél-Afrikában is felléptünk, az International Society for Contemporary Music éves fesztiválján. Abból több lengyel kapcsolat is következett, illetve a Megújuló zene című nemzetközi projekt, amelynek keretében két éve a Magyar Zene Háza szabadtéri színpadán játszottunk. Minden darab a környezetvédelem témájával kapcsolódott, a Visegrádi Négyek országaiból egy-egy szerző foglalkozott a kérdéskörrel, aztán helyi együttesek adták elő a műveket az egyes országokban. Megyünk majd júniusban Milánóba, ott is egy Kurtág-műsort játszunk.

Milyen jövőbeli tervekről, koncertekről tudnátok beszámolni?

VG: Két koncertünk lesz a szokásos sorozatunk keretében a BMC-ben. A szeptemberin a fagott áll majd a középpontban, Lakatos György játszik versenyműszerű darabokat, és ilyenkor mindig a központi téma köré rendezem a többi elhangzó művet. Az a jó, ha szerepel a programban fiatal szerző, akitől még nem játszottunk, illetve a zeneszerzőkör tagjának kompozíciója is.

HB: Ezen a szeptemberi esten Olga Neuwirthtől is előadunk majd egy darabot, aki szintén fontos szereplője a nemzetközi újzenei világnak.

VG: És Balázsnak is elhangzik egy műve, amivel az idén húsz éve elhunyt Ligetire fogunk emlékezni. A decemberi műsorban pedig az elektronika áll majd a középpontban, eljátsszuk Laczkó Bálint Norvégiában működő magyar zeneszerző egy alkotását.

HB: A hangszeres zene és az elektronika összekapcsolása ma abszolút up to date-nek számít, miközben Magyarországon a Zeneakadémia elektronikus tanszakának körein kívül nem nagyon van jelen. Az elektronikus zeneszerzőknek sokkal nehezebb a hangszeres komponálás, bele kell tanulniuk, ezért is jött az ötlet, hogy a koncert kifejezetten erre a stílusra helyezze a fókuszt. Laczkó Bálint pedig képes ötvözni a két irányt.

VG: Ő a Zeneakadémia után már nem zeneszerzést tanult, hanem Oslóban, a PhD-képzésben hangelemzéssel foglalkozott, tehát a tudomány és a zene között létezik. Ugyanezen a koncerten elhangzik még egy Saariaho-darab és Persányi Zsófia új műve. A BMC-s szereplések mellett Tihanyi László születésnapja alkalmából is lesz a Müpában egy koncertünk, októberben.

HB: Nagyon megtisztelő és fontos szakmai visszajelzés az UMZE-nak, hogy

Ebben része lehet a korábban igen sikeres Satie100 müpabeli koncertünknek.

Horváth Balázs (Fotó/Forrás: UMZE Kamaraegyüttes)

A megújult honlapotok egy új kezdeményezésről is beszámol. Mi a célotok a Zeneszerzők körével?

VG: Elkezdjük promotálni azokat a zeneszerzőket, akiknek játsszuk a darabjait. A honlapon már elérhető róluk egy rövid életrajz, bele lehet hallgatni a darabjaikba, és megtalálható lesz velük kapcsolatban egy linkgyűjtemény is.

Kiket akartok elérni ezzel a kezdeményezéssel?

VG: Európai színtéren igyekszünk mozogni, már amennyire a támogatásunk ezt lehetővé teszi, és arra építeni, hogy az UMZE-nak a jelenleginél sokkal aktívabb helye legyen a nemzetközi körforgásban. Egy kicsit olyan ez, mint a magyar irodalom, van két Nobel-díjasunk, de rajtuk kívül még ezer másik alkotó, akik között vannak nagyon jók és érdekesek. A párhuzam azért is lehet sokatmondó, mert amióta Erdélyben is működöm, olvastam arról, hogy Romániában már Kertész Imre Nobel-díja óta vannak törekvések, hogyan tudnának ők is felépíteni, pozícionálni egy Nobel-esélyes írót. Ehhez megfelelő lobbitevékenység szükséges: színvonalasan lefordítani a műveket, és a megfelelő helyen elhelyezni, például a Frankfurti Könyvvásáron.

A világkarriert befutó szerzőink – Ligeti, Kurtág, Eötvös – egyike sem itthonról lett híres. Ők kerestek maguknak egy olyan terepet, ahol érvényesülni tudott a tehetségük, miközben ennek nem feltétlenül így kellene történnie.

HB: Eötvös azért is fontos kérdés ebből a szempontból, mert ő utána létrehozta az alapítványát, hogy fiatal zeneszerzőket és karmestereket mentoráljon, és segítette őket fontos pozíciókba kerülni. Mostanában látom, hogy ezek a művészek mennyi helyen felbukkannak. Én kifejezetten örülök annak, hogy az UMZE most ott tart, hogy remélhetőleg felkarolhat fiatal magyar szerzőket. A kezdeményezés a Zeneszerzői körrel már az UMZE Egyesülethez tartozik. Ebben a szerepben is lépni akartunk, és a jelenlegi kultúrpolitikai helyzet talán kedvezhet is az ezirányú gondolkodásunknak. Merthogy így mégiscsak a magyar zene legfrissebb és különlegesebb irányzatait promotáljuk és támogatjuk. De hogy visszakanyarodjak az Együtteshez: akár fiatal előadókat is tudunk támogatni, mert

Be tudunk ültetni huszonéves fiatalokat az UMZE-ba, akik ugyanazon a szinten játsszák a darabokat, mint a bejáratott régi tagjaink.

Kik szerepelnek a Zeneszerzői körben?

HB: Tizenhárom alkotó, egyrészt olyan, az idősebb generációhoz tartozó szerzők, mint Tihanyi László, Csapó Gyula és Serei Zsolt, aztán következik egy tíz-tizenöt éves rés, ami szerintem a magyar zeneszerzést is jellemzi. Utána jövünk mi, a középgeneráció: Varga Judit, Illés Márton, Gryllus Samu, Dargay Marcell, Gergő, én, és már miutánunk is aktív egy újabb korosztály. A legfiatalabb közülük az 1990-es születésű Szőcs Márton, de ott van még Tornyai Péter, Balogh Máté, Bella Máté. Igazából ők az első olyan nemzedék, amelyik már igazán jól tud érvényesülni. Eleve úgy válogattuk őket, hogy kik azok, akikkel érdemes elmenni külföldre, mert már játszották őket itt-ott, van portfóliójuk, tudnak kommunikálni.

Egyszerűbb úgy boldogulni egy zeneszerzőnek, ha különböző területeken, például a színházi világban is jelen van?

HB: Igen, és erre jó példa Dargay Marcell, aki mind a színházi, mind a filmes világba jól belelát, és ez hatással van a zenei gondolkodására is. De amikor nekünk ír, ettől szándékosan eltávolodik, és absztrakt zenét alkot. Tornyai Péter is inkább intellektuális típusú zeneszerző, míg Balogh Máténak kissé színpadias darabjai vannak. Ő magát bohócszerű figurának állítja be, gyakran szerepel is a darabjaiban, recitálja a szöveget. Bella Máté pedig popzeneszerzőként is aktív, amikor ő ír, a populáris világ és a klasszikus zene összekapcsolódik.

VG: Olyan módon is lehetne csoportosítani a szerzőket, hogy néhányaknak élő kapcsolata van a nyugati világgal: Illés Márton, Varga Judit külföldön élnek, van bejáratott közönségük. Csapó Gyula sok évet töltött Kanadában.

HB: Te pedig részben Amerikában működsz.

Ha valaki a nyugati világban aktív, könnyebben bekerül a nemzetközi vérkeringésbe?

VG: Arrafelé egészségesebben működik a hálózat, ha egyszer megismernek, utána jobban jönnek a lehetőségek.

HB: Az európai vezető együttesek abszolút nemzetközi programot vonultatnak fel. A Klangforum Wien műsorán nem szerepel 20 százaléknál több osztrák darab. Bár például Angliában vagy Amerikában a zenekarok eleve több kortárs zenét játszanak, mint nálunk.

VG: A New York-i Filharmonikusoknál nemrég Magnus Lindberg volt rezidens zeneszerző.

HB: Mi oda nem fogunk betörni, de egy német rádiózenekar vagy valamelyik európai ország állami együttese teljesen reális célkitűzés. A menedzserünk, Simon Béla az általa képviselt előadó-művészeken keresztül kapcsolatban áll ezekkel a helyekkel, és a csatornáin keresztül a zeneszerzői körünk darabjait is el lehetne juttatni hozzájuk. Akkor pedig már az UMZE is el tud menni ezekre a koncerttermekbe, és továbbgyűrűzik a kapcsolatrendszer. Illetve el tudna, mert az ilyen kezdeményezéseknek sokszor az anyagi lehetőségek vetnek gátat.

UMZE Kamaraegyüttes (Fotó/Forrás: 4K Media Studio)

Már többször említettétek az anyagi korlátokat. Milyen most az UMZE helyzete a finanszírozás szempontjából?

VG: Mint mindenki másnak, nekünk is gondot okozott, hogy a korábbi TAO bevételpótlására létrejött támogatás nagyon kiszámíthatatlanul működik, nem tudjuk, mikor és mennyi pénzből tudunk gazdálkodni. Sokszor csak az utolsó pillanatban derül ki, mire van pénz és mennyi.

Ebben van egy jó adag hazardírozás, amit én nem szeretek, sokkal jobb lenne, ha előre lehetne tervezni több évre, és akkor komolyabb eredményeket tudnánk elérni.

HB: Olyan értelemben nem panaszkodhatunk, hogy kaptunk állami támogatást az elmúlt években, de nominálisan most kevesebbet, mint húsz évvel ezelőtt. Tehát praktikusan ez a támogatás a töredékét éri az akkorinak.

VG: És teljesen rossz ütemezéssel: megérkezik a pénz áprilisban, és decemberig el kell költeni. De csak a szeptember és december közötti időszakra tudsz vele tervezni, hiszen a futó évad már készen van.

HB: Sajnos nem is egyszer fordult elő olyan, hogy műsort kellett változtatnunk, mert kiderült, nincs elég pénzünk kikölcsönözni egy bizonyos kottát. Nyilván máshonnan is szükséges forrásokat szerezni, de jó volna, ha közben bízhatnánk az állami támogatásban:

Hogy végre tisztességesen meg tudjunk tervezni egy művészi folyamatot, fel lehessen építeni, honnan hova akarunk eljutni.

Támogatott tartalom.

A cikk létrejöttéhez az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) programját használtuk.

Fejléckép: Vajda Gergely (fotó: Oláh Gergely Máté) és Horváth Balázs (fotó: Hrotkó Bálint)