Klasszikus

Magyarok közt egy európai

2014.08.09. 06:58
Ajánlom
Száz éve, 1914. augusztus 9-én született Fricsay Ferenc, a "nagy" magyar karmester-generáció egyik legnagyobbika. Már annak is 51 éve, hogy hosszú betegség után 1963. február 20-án meghalt. Mit tett e két dátum között, és ebből mi bizonyult maradandónak? MAGAZIN

Fricsay Ferenc zenész családból származott. Apja, Fricsay Richárd (1888-1961) volt talán a leghíresebb katonakarmester, nevét ma is társaság őrzi. Fricsay Ferenc zongorát, hegedűt, harsonát, klarinétot, ütőhangszereket, zeneszerzést és vezénylést tanult, a Zeneakadémián Bartók, Kodály és Weiner is tanította, majd Szegeden belőle is katonakarmester lett, 1933-43 között pedig a Szegedi Filharmonikus Zenekar vezető karmestere. A háború alatt a Gestapo elől menekülnie kellett családjával. A háború után az Operaház vezető karmestere és a Székesfővárosi Zenekar társvezetője lett Somogyi László mellett. Fricsay a negyvenes években többször vezényelt a bécsi Volksoperben és a Salzburgi Ünnepi Játékokon (1947-ben Otto Klemperer helyett ugrott be Gottfried von Einem Danton halála című művében, egy évre rá egy Frank Martin-operát vezényelt). Így adódott lehetősége, hogy elhagyja az egyre inkább sztálini Magyarországot, a nyugat-berlini RIAS (Radio in American Sector) zenekaráért. Ott is maradt korai haláláig, közben rövidebb-hosszabb látogatásokat tett Nyugat-Európába, illetve az Egyesült Államokba, Izraelbe és Buenos Airesbe. Houstonban fél évig, a Bajor Állami Operaházban két szezonon át volt zeneigazgató. Utolsó hangversenyét - Beethoven Hetedikjét - Londonban adta 1961. december 7-én, 1962-ben jelent meg könyve Mozartról és Bartókról, 1963. február 20-án halt meg leukémiában (más feljegyzések szerint gyomorrákban).

E rövid élet rövid rajza természetesen nem sokat árul el Fricsay személyiségéről, még kevésbé művészetéről. Minthogy sem személyes ismerőse, sem pedig életrajzírója nem vagyok, nem tudom, milyen volt Fricsay Ferenc, az ember. A visszaemlékezésekből nagyon pozitív, kedves, egyszersmind határozott ember rajzolódik ki, az emigráns magyar karmesterek közül tehát alighanem ő volt a legkevésbé problémás személyiség - már amennyiben támaszkodhatunk a (jobbára utólagos) visszaemlékezésekre. Az azonban bizonyos, hogy Yehudi Menuhin vagy Dietrich Fischer-Dieskau egyaránt kiemelte, mennyit tanult tőle zeneileg, és milyen sokan tisztelték olyanok is, akikkel viszonylag keveset volt alkalma együtt muzsikálni.

 

Fricsayról, a zenészről viszont elsősorban nem a visszaemlékezések, sokkal inkább a hangfelvételek alapján alkothatunk képet, noha teljeset két okból sem: egyrészt felvételei messze nem tükrözik munkásságának egészét, repertoárját, vagyis igencsak esetleges, mi került stúdióba mindabból, amit vezényelt. Másrészt be kell vallanom, hogy bár van körülbelül 60-70 lemezem tőle, ez messze nem minden, még repertoárban sem. A "mindent" ráadásul nem is ismerem, vagyis nem tudok teljes Fricsay-diszkográfiáról, tehát azt se tudom, mi hiányzik, de eddig elkerült Orfeo és Euridikéje, Bartók 3. zongoraversenyének az a felvétele, melyben Monique Haas a szólista, vagy az Anda Géza-féle Brahms B-dúr. Fricsay-lemezeim jelentős része ráadásul stúdiófelvétel (szemben mondjuk Furtwängler- vagy mondjuk Schuricht-lemezeimmel), noha a ritkaságok leggyakrabban épp a koncerteken születnek. S mivel Fricsay egy rádióállomás saját zenekarának volt a vezetője, jó eséllyel kerülhetnek még elő eddig ki nem adott előadások, talán épp az évfordulóra.

 

Ezzel együtt elmondható, hogy az ismert felvételek is elég széles repertoárt ölelnek fel, egynémely barokk művektől (pl. egy Händel-orgonaverseny) a kortársakig, s ha itt-ott vannak is "hiányok", figyelembe kell vennünk, hogy ez mindössze 12 év (1949-61) termése, melynek második felében - már a betegség következtében - nagyobb kihagyások voltak. A repertoáron belül viszonylag kevés a "klasszikus" német romantika (Schubert, Schumann, Brahms), és alig van olasz opera (egy Lammermoori Luciáról és egy Rigolettóról tudok, noha ezeket a koncertfelvételeket nem ismerem). Viszonylag magas a kortárs szerzők aránya, és meglepően sok a "kis" mű. Hogy egy példát említsek: Richard Strausstól a Don Juan és a Till mellett nem ismerek felvételt "nagyobb" műről, van viszont egy Duett-Concertino és egy Burlesque. Vagy vegyük Mendelssohnt, akitől felvette a Hegedűversenyt és a Szentivánéji-kísérőzenét, de egyetlen szimfóniát sem. Aligha rajta múlott. Berlinben élve, a város talán második legjobb zenekarát, a saját nevelésű RIAS-át vezényelve a Deutsche Grammophon "hatósugarába" tartozott, ahol viszont az ötvenes években volt elég aspiráns. Ezzel együtt 1958-61 közt elkezdi lemezre játszani a Beethoven-szimfóniákat (a páratlanokat, ezúttal már a Berlini Filharmonikusokkal), itt valóban a halál akadályozta meg a folytatást (és adta át a Beethoven-stafétát Herbert von Karajannak). Fricsay így maradt Mozart-, Bartók- (és valamivel kevésbé Csajkovszkij-) karmester, aki nem mellesleg Haydnból is többet mutatott meg, mint kortársai. De ez a korlátozás valószínűleg inkább a DG döntése, mint Fricsayé.

 

Egy rövid portré-cikkben nincs lehetőség felsorolni, melyik felvétel milyen, az efféle kérdés ráadásul roppant szubjektív. Mégis hadd ajánljak pár olyan felvételt, amelyet mindig szívesen hallgatok. Itt vannak mindenekelőtt Bartók zenekari és versenyművei (beleértve a hosszú idő óta elérhetetlen Táncszvitet és Divertimentót is), a Mozart-szimfóniák, versenyművek és a c-moll mise, de Csajkovszkij-, Dvořák- és Smetana-felvételeivel sem lehet melléfogni. A Richard Strauss- és Stravinsky-lemezek pedig sokkal izgalmasabbak, mint amennyire ismertek. Tegyünk ezekhez olyan közismert darabokat, mint a Les Préludes vagy Verdi Requiemje (ebből kettő is van, a rövidebbik a jobb), a közismert Beethoven Hármas / Brahms Kettősverseny, bármelyik Kodály. Ha Egket vagy van Einemet szottyan kedvünk hallgatni, Fricsay előadása alapján elhisszük, hogy ők is jelentős szerzők. Talán ez az elemző, okos, egyszersmind humanista, a szépségre érzékeny zenei gondolkodásmód az, ami miatt a - számára még szinte kortárs - Bartókot ugyanolyan természetességgel interpretálja, mint Mozartot - vagy bármit, ami a kettő közt van. Ha tehát olyan lemezzel találkozunk, melyen Fricsay Ferenc neve szerepel, nagyon nem foghatunk mellé, ha megvesszük.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

A tudattalan titkos tempója - interjú Enyedi Ildikóval

Az Ezeregyéjszaka-szerűen dús, titokzatos szerelmi történet álarcában, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története – Füst Milán regényéhez hűen – az élet összetettségéről, titokzatosságáról, uralhatatlan jellegéről mesél. A vetítés után kérdeztük a rendezőt.
Színház

„Csodálatos ez a bohóc-létezés” – Beszélgetés Mertz Tiborral

Szeptember 18-án mutatta be Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját a Budaörsi Latinovits Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Mertz Tiborral, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk kíváncsiságról, társulati létezésről és véleménynyilvánításról.
Vizuál

Szabó Eszter nyerte el a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat 

Hatodik alkalommal adták át a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat, amit az alapító ír házaspár azzal a céllal hozott létre, hogy támogassa a kortárs magyar képzőművészeket, és jelenlétüket erősítse a nemzetközi művészeti világban.
Színház

Spiró György „sötét kalandregénye” és Garaczi László karanténdrámája nyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat

A Radnóti Zsuzsa alapította kuratórium 2019 óta díjjal jutalmazza a legkiemelkedőbb drámaírókat, hagyományosan február 24-én. Az apropót Örkény István Tóték című drámájának bemutatója adja, amely 1964. február 24-én volt. Idén Spiró György és Garaczi László vehette át az elismerést a Rózsavölgyi Szalonban, ezúttal a magyar dráma napján, szeptember 21-én.
Jazz/World

„Fúvom az énekem” - a Hajdu Klára Quartet új lemezre készül

A következő év elején jelenik meg a Hajdu Klára jazz díva legújabb lemeze, amelynek zenei világa az énekesnő gyerekkori zenei élményeiből és a magyar népdalkincsből építkezik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

A zene fölszabadít – jótékonysági koncert neves fellépőkkel a Zeneakadémián

Október 3-án délután neves zenészek adnak jótékonysági koncertet a Zeneakadémia Nagytermében. Olyan muzsikusok, mint Vásáry Tamás, Sümegi Eszter, Rajk Judit, Rolla János és a művésszé érett „csodagyerek”, Gertler Teo. A jegybevételt az EKC Szent János Kórház I. Belgyógyászati-Gasztroenterológiai osztálya kapja. Az eseményről, valamint a zene és a gyógyítás kapcsolatáról az osztályvezető főorvossal, egyben a rendezvény házigazdájával, dr. Székely Györggyel beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Csodagyerekeket hív új évadjába a Pannon Filharmonikusok

Az élet sója mesei motívuma kíséri végig a zenekar 2021/22-es évadát, amely során a fiatalok nem csupán a közönség soraiban, de a színpadon is helyet foglalnak. A Varga Tibor hegedűművész és tanár emlékének szentelt koncerten versenygyőztes ifjú szólisták lépnek fel.
Klasszikus ajánló

Hátrányos helyzetű fiatalok a Zeneakadémia színpadán

Szeptember 23-án debütál az Óbudai Danubia Zenekar és Hámori Máté új kezdeményezése, a Közös Hang projekt, amelynek célja, hogy elősegítse a nehezebb sorsú zenét tanuló gyerekek integrációját.
Klasszikus gyász

68 éves korában elhunyt Ligeti András

A Kossuth-díjas karmester, hegedűművész súlyos betegség következtében, váratlanul hunyt el, tudatta családja.
Klasszikus interjú

„Szeretnék ajtóstul rontani a házba” – beszélgetés Rajna Martinnal

Mindössze huszonöt évesen lett a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestere, az évadnyitó koncerten Kodály és Bartók művei mellett Balogh Máté új kompozícióját is vezényli, amelyet a zeneszerző számukra írt. Rajna Martinnal győri tervei mellett a modern zene fontosságáról is beszélgettünk.