Solymosi Ferenc és Czár Attila színes felvételekkel illusztrált kötete megismertet a magyarországi orgonakultúrával, az orgonaépítőkkel, mintegy százötven különböző orgona történetével és sípsoraival, és rövid ismertetőt tartalmaz az adott helységekről és templomokról is.

Az orgona története kétezer éves múltra tekint vissza. Kezdetben profán hangszer volt, a szórakoztatást, reprezentációt szolgálta előkelő udvarokban, majd színházakban és arénákban is megszólaltatták. A keresztény liturgiában való alkalmazását valószínűleg Vitalianus pápa engedélyezte a 7. században.

Az ókori hangszer fejlettebb formáját jelenti az aquincumi orgona, az Aquincumi Múzeum híres hangszerleletét a világ legrégibb orgonájának tartják.

Magyarország legrégibb, máig fennmaradt orgonája a soproni Szent György-templomban található, a hangszer 1633-ban készült. Legnagyobb orgonánk 1931-ben épült fel és a szegedi dómban látható.