Az új zene – Neue Musik – kialakulását el nem hanyagolható mennyiségű és fontosságú szakmai írások kísérték a 20. század első három évtizedében. A Rózsavölgyi és Társa Írások az új zenéről című kötete ezt az időszakot elsősorban Arnold Schönberg elméleti írásain keresztül igyekszik bemutatni, de a többi zeneszerző írásaival együtt az 1910-es évek két esztétikai vitáját is bemutatja. Ahogy a fülszöveg fogalmaz:
Írások az új zenéről (Fotó/Forrás: Rózsavölgyi és Társa Kiadó)
A válogatás során ugyanakkor tartalmi szempontok is érvényesültek: arra törekedtünk, hogy az itt egymás mellé-mögé állított dokumentumok azt a rendetlenséget érzékeltessék, amely az új zenét kísérő kommentárokat és vitákat eleinte jellemezte. A tízes évek időszaka sokkal inkább szólt tervezgetésről és küzdelmekről, mintsem látványos eredményekről és kiérlelt koncepciókról, és mindennaposnak számított, hogy a legradikálisabb, jövőorientált esztétikák szerzői az általuk támadott hagyományba tökéletesen illeszkedő zeneműveket alkottak, vagy épp fordítva: azok, akik kompozícióikkal a legmesszebbre távolodtak a klasszikus-romantikus örökségtől, esztétikai nézeteikben, illetve művészi önreprezentációjukban még nem tudtak a (romantikus) hagyományokkal teljesen leszámolni.
Az Írások az új zenéről mindezek mellett a címében szereplő fogalom kialakulásáról és korabeli értelmezéseiről is némi információval szolgál, és a zenetudományitól eltérő perspektívából mutathatja meg, hogy a zeneszerzők a 20. század első évtizedeiben mit is értettek ,,új zenén", illetve ,,újdonságon" és ,,újszerűségen" általában.
Reményeink szerint az itt közölt vitairatok, előadások és esszék egytől-egyig értékes források lehetnek mindazok számára, akik szeretnék megismerni a 20. század eleji német zene történetét, illetve a korszak zenei-esztétikai gondolkodását.
A könyvet itt lehet megrendelni.
hírlevél
