Klasszikus

Mahler, a megkerülhetetlen

2012.09.08. 11:04
Ajánlom
Mahler művészete sok éve meghatározó szellemi élménye minden koncertlátogatónak, aki rendszeresen részt vesz a budapesti hangversenyszerzon nyitányaként hagyománnyá érett Mahler-ünnepen.

Az idén ráadásul inspirációs forrásként, illetve - kevésbé direkten fogalmazva - gondolatébresztő párhuzamként is szerepet kapott a nagy bécsi komponista a Művészetek Palotájában szeptember 6-án rendezett koncert műsorán. A Budapesti Fesztiválzenekar ugyanis egy új alkotást mutatott be a program első számaként, Gyöngyösi Leventének az együttes felkérésére komponált harmadik szimfóniáját, amely a "Születés" alcímet viseli. Az új mű bemutatója sikert aratott, és a hangverseny egészéhez is szépen illeszkedett. Alcímének fogalmi-hangulati meghatározottsága és a szimfónia négytételes szerkezetét (a 19. század szellemében) valamiféle talányos, ugyanakkor sokat sejtető útjelzőkkel ellátott vándorút narratívájaként felidéző formai reminiszcenciái egyaránt ügyesen simultak Mahler ötödik szimfóniájának lassan kibontakozó koncepciójához, okosan - és mértéktartó becsvággyal - parafrazeálva a száz évvel korábbi zenei ízlés jelentőségteljes elemeit. 

Jóllehet a kompozíció forradalmian friss intellektuális élményt nem jelentett, szerzőjének nyilvánvalóan nem is állt szándékában, hogy közönségét a progresszív törekvések befogadási technikáinak elsajátítása felé terelje. Sokkal inkább arra törekedett, hogy olyan alkotást hozzon létre, amelynek ellenőrzött és egyszerű, áttekinthető rendben tartott formai nosztalgiája, nyílt stilisztikai idézetei ökonomikus egységbe simulhatnak anélkül, hogy a hallgatók mindenáron az eredetiség kérdését kívánnák firtatni. A célját lényegében el is érte, amennyiben a szellemi-emocionális hatás és a teljes szerkezet léptékének arányait sikerült mindvégig megőriznie, anélkül, hogy bármelyik túlnőtt volna a másikon. Az előző századforduló szimfóniáiról alkotott elképzeléseivel való játékba az utolsó tételbe beleszőtt József Attila-vers megzenésítése is kényelmesen belefért, így valójában egyetlen pont akadt csak, ami kissé megbolygatta az alkotás békés rendjét, mégpedig az egyes tételek címei: 1. Fogantatás, 2. Belül, 3. Születés, 4. Kívül. Ezek esetében kétségkívül szerencsésebb lett volna, ha a szerző kevésbé hisz a forgatókönyv, és erősebben a klasszikus szerkezeti rend erejében. Általában nem célszerű a zenei absztrakciót túlságosan szigorúan meghatározott asszociációkkal gúzsba kötni, különösen nem egy olyan esetben, amikor a forma saját statikai rendje amellett, hogy hagyományosan épp elég zárt és következetes a mű egységének megteremtéséhez, ráadásul az alkotás értelmezési tartományának is alapvető tájékozódási pontja. Jóllehet alighanem sok barokk szerző vitatkozott volna a 19. század híres teoretikusának és esztétájának, Eduard Hanslicknak azzal a kijelentésével, amely szerint "meghatározott érzések vagy affektusok ábrázolása egyáltalán nem sajátos képessége a zeneművészetnek", kétségtelen, hogy a klasszikus formák szervezőereje, amennyiben speciális rendjüket nem bontja meg rajtuk kívül álló elem, változatos képzettársításokra ad ugyan lehetőséget, de nem igényli a kézivezérlést. Az ilyesmi indokolatlan disszonanciát idéz elő, amelyet a mű elhangzása nem old fel, mivel a forma (szerencsére) nem támasztja alá a címek által sugallt kísérőzenei jelleggel kapcsolatos feltevéseket. Ettől eltekintve azonban a professzionális előadásban megszólaló kompozíció jó arány- és stílusérzékkel megválasztott bevezetésként készítette elő a közönséget a hangverseny bő órás második felére tartalékolt Mahler-szimfóniára, amelynek esetében a szerző és az előadók közti erőviszonyok óhatatlanul felcserélődtek valamelyest. 

Míg Gyöngyösi művének a Budapesti Fesztiválzenekar játéka könnyedén kölcsönzött változatos színeket, Mahlert nem sikerült minden tekintetben utolérnie az együttesnek. A lassan és csapongva formálódó alkotás részletgazdagságának, organikusan fejlődő kapcsolatrendszerének ragyogó egységét Fischer Iván nem tudta tökéletesen megmutatni ezen az estén: a nyitótétel gyászindulójának kíméletlenül leküzdhetetlen újrafelbukkanásai, a ländlerek és keringők oldottságát furcsán egyenletessé merevítő, gépiessé torzító részletek, a szépség és a fájdalom állandó, groteszk szenvedéssé transzformálódó ütközései kissé darabosan sorakoztak egymás után. A táncmozdulatok kiszámítottan törékeny kecsessége, az adagietto lélegzetelállító mozdulatlansága, a letaglózóan tragikus tuttik brutalitása gyönyörű maradt, épp csak nem volt egészen összefüggő, kilátszottak a kisebb-nagyobb gikszerek, koncentráció-lankadások következtében elváló részletek illesztései. 

Persze így is különleges élményt jelentett a szimfónia előadása, ugyanakkor azt, hogy milyen érzéseket keltett, aligha lehetne értelmesen elmondani, mert Hanslicknak abban feltétlenül igaza volt, hogy a hangzó jelenségeket sosem lehet maradéktalanul szavakra fordítani. A zenei benyomás és az érzelmi hatás sosem fedi egymást teljesen, és a kettő egymásra vonatkoztatásával sem rögzíteni, sem meghatározni nem lehet a szerzői szándékot, mivel azzal megkerülnénk magát a zenét. Márpedig ki akarna megkerülni egy Mahler-szimfóniát?

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Színes, szélesvásznú életműdíjak a magyar film ünnepén

Megszámlálhatatlan filmben és televíziós alkotásban játszottak az 5. Magyar Filmhét életműdíjasai: Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera. A díjátadóval megkezdődött a filmhét, hét kategóriában összesen 203 filmet vetítenek a Corvin moziban.
Klasszikus

Megújul a Virtuózok, május elejétől már nézheti a tévében

Idén kamaraegyüttesek versenyeznek a Virtuózok 5. évadában, május 3-án lesz a széria első adása. Mutatjuk, kik versenyeznek!
Színház

Udvaros Dorottya: „Mintha az élet direkt adná nekem ezeket a szerepeket”

Világhírű román rendező, Silviu Purcărete állította színpadra a Nemzeti Színházban Csehov utolsó, összegző főművét, a Meggyeskertet. A román és az orosz színházi iskoláról, Csehovról és a tavaszról is beszélt a női főszerepet alakító Udvaros Dorottya.
Klasszikus

A Kodály-módszer hírnöke: Szőnyi Erzsébet 95 éves

A kilencvenöt éves Szőnyi Erzsébet rengeteget tett a Kodály-módszer megőrzéséért, de saját jogán is kiváló zeneszerző. Születésnapján köszöntjük.
Jazz/World

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Tőlünk nyugatabbra most mindenki ezt az albumot hallgatja

Mi is meghallgattuk az Attacca Quartet lemezét, amelyen Caroline Shaw műveit adják elő. Az Orange egy műfaji határokat nem ismerő klasszikus zeneszerző alkotása, ezért (is) izgalmas.
Klasszikus hír

Évadot hirdetett a Nemzeti Filharmonikusok

Hét bérletet hirdet meg A zene kaland! mottójú 2019/20-as évadára a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar. Az évad rezidens művésze Rost Andrea lesz.
Klasszikus magazin

A Kodály-módszer hírnöke: Szőnyi Erzsébet 95 éves

A kilencvenöt éves Szőnyi Erzsébet rengeteget tett a Kodály-módszer megőrzéséért, de saját jogán is kiváló zeneszerző. Születésnapján köszöntjük.
Klasszikus virtuózok

Megújul a Virtuózok, május elejétől már nézheti a tévében

Idén kamaraegyüttesek versenyeznek a Virtuózok 5. évadában, május 3-án lesz a széria első adása. Mutatjuk, kik versenyeznek!
Klasszikus hír

Miniszteri biztos segíti a zeneiskolák hangszercsere-programját

A megalakult a hangszercsere bizottság a Hangszercsere program gördülékenységét biztosítja.