Klasszikus

Mahler hallgatása közben

2014.12.14. 06:58
Ajánlom
Sok koncerten vannak szép zenei pillanatok, vannak, amelyek precíz kimunkáltságukkal ejtenek ámulatba, máskor a hangszínek ragyogása kápráztat el. És időnként akad, olyan este, amelyet egyszerűen a zene ünnepének hívhatunk. A december 7-én a Müpában vendégeskedő Bécsi Filharmonikusok és dirigensük, Michael Tilson Thomas hívott bennünket, hogy legyünk részesei egy ilyen ünnepnek. KRITIKA

A teltházas koncerten a műsor sem ígérkezett akármilyennek, első számként Johann Baptist Vanhal: D-dúr nagybőgőversenyét hallhattuk, Rácz Ödön tolmácsolásában, aki már hosszú évek óta a bécsi zenekar gordonszólamának primáriusa. A Csehországban született szerző rengeteget művet alkotott a 18-19 század fordulója körüli évtizedekben, ám mára ezek közül csak egy-kettő csendül fel. A háromtételes versenyműben a szólista egészen elképesztő dolgokat művelt a hangszerrel, amelyről nem lehetett gondolni, hogy ilyen hangok is lakhatnak benne. A gordonka és a brácsa, sőt néha a hegedű hangszínén megszólaló nagybőgő üveghangjai - keverve a balkéz pizzicatóival -, valamint Rácznak a robusztus hangvételt bársonyos hajlékonysággal ötvöző játéka sűrű csendet teremtett a nézőtéren. Vanhal az egészen kisméretű zenekarral csak még inkább ki akarta emelni, fókuszba állítani a szólistát, akinek nem annyira a folyton zakatoló villámsebes figurációk, mint inkább a nagybőgő hangterjedelmének, dallamvivő képességének megcsillogtatása volt a feladata.

Tartok tőle egyébiránt, hogy ennél nehezebb feladat kevés akad egy bőgőjátékos számára. A nyitótétel markánsabb világában is puha tudott maradni a szólista karaktere, a második tétel fájdalmas-melodikus kadenciája pedig egyenesen egy másik világba emelt bennünket. Azt gondolom, kevesen hallottunk még hasonlóan ezerszínű és expresszív játékot ezzel a hangszerrel, amelyet túlságosan is egyfajta szerepkörben látunk-hallunk mozogni a zenekarban. A professzionálisan kísérő Tilson Thomas pedig az utolsó akkord elhangzásának pillanatában egy hangos bravó!-ra ragadtatta magát, amelyet soktucatnyi követett a nézőtérről.

A második részben pedig még emeltek a téten: annak a Gustav Mahlernek V.(cisz-moll) szimfóniáját játszották nekünk, akinek reneszánszáról, a két várost összekötő kulturális tevékenységéről e helyt teljesen felesleges írni. Főleg, ha ez az interpretáció azok közé tartozott, amelyben egy idő után nem is a zenére figyel a hallgató, hanem a szó legteljesebb értelmében befogadóvá válik, és inkább már csak azon képed el, amilyen gondolatokat ez a muzsika előhív benne. Nagy utazás, félelmetesen nagy utazás volt ez, nyolcvan percig tartó lenyűgöző építkezés; a zenei folyamatok logikus és kristálytiszta rajzai vettek körül, amelyből tényleg csak néhányat érdemes kiragadni. A trombita fátyolos triolái szinte látható színeket hagytak maguk után a Trauermarschban, amelyben a kopogások és dobbanások is belsővé tudtak válni, tudniillik a dirigens gondosan vigyázott arra, hogy a zene egyetlen pillanatra se legyen színpadias a szó rosszabbik értelmében. Éreztem a tartalékot a rezekben, amelyek szinte utánozhatatlan kultúrával fújtak: életemben nem hallottam hat kürtöt ilyen egységben mozdulni tempóban, dinamikában és karakterben egyaránt.

Arra sem számítottam, hogy egyszer majd pont az Ötödik kapcsán fogok hazafelé félóráig azon a banalitáson merengeni, hogy a csend ugyanolyan alkotóeleme a zenének, mint a hangok jelenléte. Az előadásban azt is szerettem, hogy mindig volt idő mindenre: a Mahler-interpretálások egyik rákfenéje ugyanis, hogy a sok forte és rezes üvöltés után nem marad hely azok értelmezésére, az egészben való elhelyezésére, ezért utólag a hallgatónak a hatalmas csúcspontok maradnak meg az előadásból. Ezen az estén azonban minden pontosan olyan hosszú volt, és annyira szólt, amennyire kellett: a gyorstétel száguldása közben egy pillanatra sem tudtam levenni a szemem az ellenpontot játszó szekundszólamról, a fafúvók közbevijjogásairól. A keringődallamok ahányfélék, annyi artikulációt, személyre szabott ízvilágot kaptak, Tilson Thomas nem játszatta túl az apró gesztusokat, rászaladásokat, hagyta lélegezni a muzsikát. A Mahler-zene talán legismertebb tíz perce, az Adagietto csodálatosan tömör hangon szólalt meg, és rácsodálkoztam ismét a hárfaszólam fontosságára: az akkordtriolák és -felbontások szokatlan határozottsággal adtak a hosszan elnyúlt dallamíveknek levegőt, belső mozgást.

A Finale közben pedig tényleg bécsieknek kellett lenniük ahhoz, hogy megmutassák, hogyan nőtt ki ez a szilaj örömzene Brahms I. és II. szimfóniájának zárótételéből - és még az is eszembe jutott, hogy ez a tétel mennyi közös szálon fut Bartók 41 évvel később keletkezett Concertójának fináléjával. Igen, igen, a felszabadult örömzene, amely hallatlanul fegyelmezett és míves kidolgozásban állt elénk. Michael Tilson Thomas teljesen meggyőzően, hibátlan koncepcióval dirigált. Nyolcvan perc alatt a tiszta zene körül, egyetlen szimfónia segítségével. Ritka szép este volt, köszönet érte. 

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

Pazar Vaszary-válogatás a Kieselbach Galéria nyári tárlatán

Vaszary Jánostól nyolc kiváló olajfestmény és több jelentős grafika is látható a Kieselbach Galéria A legnagyobbak - Főművek és fontos képek Munkácsytól Kondorig címmel nyílt reprezentatív nyári tárlatán.
Klasszikus

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.
Könyv

A Nobel-díjas Kazuo Ishiguro is esélyes a Booker-díjra

Július 27-én kihirdették az egyik legjelentősebb irodalmi díj, a Booker jelöltjeit. A 13 döntős művet 158 könyv közül választotta ki a szakmai zsűri.
Színház

Kihirdették a színikritikusok a legjobb színészi alakítás díjazottját

A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazatai alapján Béres Márta kapja a legjobb színészi alakítás díját, az Anna Karenina című előadás címszerepéért.
Vizuál

Liszt Ferenc miniszobra díszíti Szöul főutcáját

Új miniszobrot készített Kolodko Mihály, aki ezúttal egészen Ázsiáig repült, hogy leleplezze legújabb alkotását.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Összművészeti esttel emlékeznek a legendás bűvészre

Rodolfo születésének 110. évfordulója alkalmából, augusztus 8-án Zene+Bűvölet címmel rendeznek összművészeti estet a Várkert Bazárban, ahol fellép a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Junior Prima Díjas zongoraművész, Vida Monika Ruth.
Klasszikus interjú

A szaxofon ismeretlen hangja – interjú Szepesi Bencével

A Budapest Saxophone Quartet alapítója úgy véli, van a szaxofonnak egy klasszikus hangja, amelyet alig ismerünk, de szépséggel kecsegtet. Beszélgetésünkben annak eredetéről és komolyzenei szerepéről mesélt, aztán kiderült, hogy még a szaxofonnál is jobban szereti másik hangszerét.
Klasszikus hír

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.
Klasszikus klassz a parton

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.
Klasszikus ajánló

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.