Klasszikus

Mahlerrel együtt szemléljük az ürességet

2018.12.20. 14:30
Ajánlom
Német táncok, sláger-versenymű és egy grandiózus Mahler-szimfónia. Megállt a levegő is a Concerto Budapest előadása végén, és belehallgattunk a halálba. De tapsolni tudunk-e neki?

Mozart, Mendelssohn és Mahler – három különböző világot rejtő zeneszerzőt fűzött egybe a Concerto Budapest december 16-i koncertje, amelyen a dél-koreai származású, német születésű hegedűművésznő, Clara-Jumi Kang (*1987) lépett fel.

A kicsi felől közelítünk tehát a nagyhoz, az út hatalmas: Mendelssohn idejében az európai zenekultúra fénykorát élte, még alig tapasztalt bármit is a spengleri tünetekből. Ettől a ragyogó formavilágú, arányos, esztétikus csillogású versenyműtől kell eljutni a személyes és kollektív halálokat megéneklő, a némaságot is zenévé emelő monumentális IX. szimfóniáig, Mahler utolsó befejezett művéig.

Persze Mozart Három német tánca (K605) sem jelentéktelen „aprófa” a zenetörténet erdejében. Érdekes megcsodálni az első tánc finom fanfárját, a hangszerelésbeli gazdagságot, és azt a nem hivalkodó módot, ahogy a Concerto Budapest a kottát életre kelti. A harmadik táncban csengőkkel lépnek színpadra a zenészek – kedves gesztus a zenekar részéről, hogy hagy időt a koncertre hangolódni.

concerto_PJ034-140155.jpg

Clara-Jumi Kang a Concerto Budapest december 16-i koncertjén a Müpában (Fotó/Forrás: Posztós János / Concerto Budapest)

Clara-Jumi Kang hegedűművésznőt csodagyerekként ismerte meg a nagyvilág, kilencévesen már lemezt készített és rangos versenyeket nyer, és feltétezhetjük róla, hogy minden idők talán legnépszerűbb hegedűversenyével, Mendelssohn e-moll hegedűversenyével sem tegnap találkozott. Épp ezért voltam rá kíváncsi, hogy hogyan interpretálja ezt a favorit opuszt, amelyet én Joshua Belltől hallottam utoljára. Máshogy játssza, mint amiket eddig hallottam: az első tétel szinte zaklatottan, szinte agitato kezdődik, és finoman fokozódik egészen a második témáig. A molto appassionato egészen újszerű, radikális definíciója ez a Mendelssohn-concerto esetében, igaz, a teltebb, kielégítőbb hegedűtónus áldozatul esik neki, de én nem bánom. Főleg, hogy innen hallgatva a második, Andante tétel is hatásosabb, nyugtatóbb. Clara-Jumi Kang dallamvezetése vágyat kelt, lélegzik, de helyenként a pontosabban megfogott vibratót hiányoltam. A harmadik tételben jól hallható volt, ahogy a szólista és a zenekar figyel egymásra, az előbbinek nem okoztak gondok a virtuóz futamok sem.

concerto_PJ047-140154.jpg

A Concerto Budapest december 16-án a Müpában. (Fotó/Forrás: Posztós János / Concerto Budapest)

A hangverseny elefántja Mahler IX. szimfóniája volt, amelyre ritkán vállalkozik zenekar (illetve közönség).

Mondhatjuk akár, hogy a vállalkozásban már feltételezhetjük a kiválóságot. Mahler Kilencedikje a szerző életművének különös darabja: trip a kozmoszba, a végtelenbe, a személytelenbe. Schönberg írta a műről, hogy mintha Mahlert csak szócsőként használta volna egy rejtelmes kilétű szerző. Szokás ezt az alkotást a halál tragikuma felől értelmezni, s legalább olyan érvénye van a halandóság himnuszát hallani a szimfóniában. A lemezgyűjtők számára igazi kincsek különböző interpretációk: mindenképpen érdemes meghallgatni, hogy Claudio Abbado élő felvételén több percnyi csend követi az utolsó pianissimo hangokat. Bernstein fél óra alatt játssza az utolsó tételt, Bruno Walter referenciapontként emlegetett 1938-as felvételén ez mintegy 18 perc. De nem is eszmei-filozófiai értelmezést kerestem most Keller András és a Concerto Budapest interpretációjában. Mahler Kilencedikje lehet felőlem a tonalitás halála, a lánya halála felett érzett fájdalom, saját halálának vagy a négy évvel később kitörő világháborúnak az előérzete, ahogy sokan gondolni vélik – vagy lehet mindez együttvéve.

Az érdekelt inkább, hogy mennyire tud a Concerto Budapest belevonni az előadásba – engem, illetve a teremben ülő mintegy 2-3 ezer hallgatót.

concerto_PJ048-140153.jpg

Keller András Mahler 9. szimfóniáját vezényli a Concerto Budapest élén. Müpa, 2018. december 16. (Fotó/Forrás: Posztós János / Concerto Budapest)

Az első tétel a búcsú: a földi lét moll, az elrugaszkodás dúr, s a túlvilág látomását a piccolo, a fuvola, az oboa és a szólóhegedű madárhangjai kísérik. Nem mintha programzenéről beszélnénk, bár az egyik felirat megenged hasonlót: Wie ein Kondukt – „mint egy gyászmenet”. Keller András és a Concerto Budapest szeszélyes, szenvedélyes, és jól érzik azt a szabálytalan „szívritmust”, amely a tételt jellemzi.

A szimfónia érdekessége, hogy két scherzo-szerű tételt szerepeltet egymás után. A C-dúr Ländler-tétel karakteres, lendületes hangvétele sokkal inkább tetszett, mint a túl ironikus, lassabb interpretációk. A magyar zenekaroknak amúgy is erőssége a markáns, karakteres hang, és a Concerto Budapest a burleszk rondóban (III.) egészen belevont ebbe a furcsa, groteszk karneválba, fájlaltam is, hogy nem szabad tapsolni a végén. (Tudom, hogy nem illik, de a tételszünetig visszatartott köhögések hadserege jobban hangzik?)

A záró Adagio szívbemarkoló, telt vonósokkal szólalt meg. Valahogy sohasem fért a fejemben ennek a tételnek a felirata: „zurückhaltend” – visszafogottan, tartózkodóan. Persze tudni vélem, mire vonatkozik a megjegyzés. A halál nem eksztázis, nem egy felfokozott állapot. Hátradőlünk, szemléljük a feledést, a múlást, a semmit. Varázslatos, ahogy az egymásba kapaszkodó, egymásból kibomló dallamok a lehető legnemesebb egyszerűségben szólalnak meg a Concerto Budapest zenészeinek hangszerein. Az utolsó hangok után – itt is van egy érdekes utasítás: ersterbend, elhalóan –

azért imádkoztam, hogy Keller András tartsa fenn a kezét, amíg csak az izmai bírják, várjunk még a tenyerek csapkodásával. Valahogy lehetetlen ilyenkor ovációban kitörni, olyan ez a zene, hogy nem engedi, hogy kívülről tapsolják.

Mahlert hallgatni tanulni kell, tanulni érdemes, csendben lenni létszükséglet.

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

Így búcsúztak a pályatársak Edita Gruberovától

A hetvennégy éves korában elhunyt, világhírű koloratúrszoprán, Edita Gruberová elvesztése nemcsak a közönséget sújtotta le, kollégái is fájó szívvel emlékeztek meg róla.
Színház

Venczel Vera az MMA kitüntetettjei között

Október 18-án átadták a Magyar Művészeti Akadémia tagozati díjait. A kitüntetéseket minden kategóriában két-két főnek ítélik oda, a Színházművészeti tagozat elismerésében Venczel Vera és Dobos Imre részesült.
Színház

5 ígéretes független színházi előadás

Az ősz hagyományosan hemzseg az új bemutatóktól, csak kapkodjuk a fejünket a sokszínű a kínálat láttán, mi viszont most olyan előadásokat ajánlunk, amelyek talán kevesebb figyelmet kapnak a kőszínházak műsorával szemben. Szubjektív válogatásunkban szerepelnek klasszikus művek, izgalmas életutak és kortárs dráma is.
Plusz

„Hogy mi a humor? Túlélés” – emléktáblát avattak Antal Imre tiszteletére

Az Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség emlékét mától tábla őrzi egykori otthona, a Damjanich utca 40. alatti ház falán.
Zenés színház

„Körül szeretnék nézni a világban” – Interjú Fürjes Anna Csengével

Egyetlen magyarként került a IV. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny döntőjébe Fürjes Anna Csenge, aki fiatal kora ellenére több kisebb-nagyobb szerepet énekelt már a Magyar Állami Operaház produkcióiban is. A mindössze huszonöt éves mezzoszopránnal beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Olyan ez, mint új partnerrel táncolni” – interjú Vadim Gluzmannal

A világszerte ismert hegedűművész a Liszt Ferenc Kamarazenekar meghívására jött hozzánk, és október 25-én a Zeneakadémia színpadán a koncertmesteri széket is elfoglalja. Csupán rövid időre, mert az est második felében már kettősversenyt játszik Várdai Istvánnal. Az első próba után beszélgettünk vele.
Klasszikus hír

Kezdődik a Bartók Világverseny

Október 25. és 31. között rendezik meg a Zeneakadémián a Bartók Világversenyt. Az idei évben vonósnégyesek mérkőznek meg, a fordulókat élőben és online is követheti a közönség.
Klasszikus gyász

Elhunyt Bernard Haitink

A világhírű holland karmestert kilencvenkét évesen érte a halál londoni otthonában, október 21-én – tudatta ügynöksége, az Askonas Holt.
Klasszikus ajánló

Magyar Kincsek-koncertsorozat a nemzeti ünnep alkalmából

Október 23-án egész napos eseménysorozatot szentel a magyar zenének a Concerto Budapest, a Zeneakadémián tartott koncerteken a legnagyobb zeneszerzők művei mellett népzenei darabokat is meghallgathat a közönség.
Klasszikus beszámoló

Az ember nélküli hang és a hang nélküli ember

Vidovszky László korai műveiből tartottak összművészeti estet és ismertető előadást a Zeneakadémia Solti Termében.