Klasszikus

Mahlerrel együtt szemléljük az ürességet

2018.12.20. 14:30
Ajánlom
Német táncok, sláger-versenymű és egy grandiózus Mahler-szimfónia. Megállt a levegő is a Concerto Budapest előadása végén, és belehallgattunk a halálba. De tapsolni tudunk-e neki?

Mozart, Mendelssohn és Mahler – három különböző világot rejtő zeneszerzőt fűzött egybe a Concerto Budapest december 16-i koncertje, amelyen a dél-koreai származású, német születésű hegedűművésznő, Clara-Jumi Kang (*1987) lépett fel.

A kicsi felől közelítünk tehát a nagyhoz, az út hatalmas: Mendelssohn idejében az európai zenekultúra fénykorát élte, még alig tapasztalt bármit is a spengleri tünetekből. Ettől a ragyogó formavilágú, arányos, esztétikus csillogású versenyműtől kell eljutni a személyes és kollektív halálokat megéneklő, a némaságot is zenévé emelő monumentális IX. szimfóniáig, Mahler utolsó befejezett művéig.

Persze Mozart Három német tánca (K605) sem jelentéktelen „aprófa” a zenetörténet erdejében. Érdekes megcsodálni az első tánc finom fanfárját, a hangszerelésbeli gazdagságot, és azt a nem hivalkodó módot, ahogy a Concerto Budapest a kottát életre kelti. A harmadik táncban csengőkkel lépnek színpadra a zenészek – kedves gesztus a zenekar részéről, hogy hagy időt a koncertre hangolódni.

concerto_PJ034-140155.jpg

Clara-Jumi Kang a Concerto Budapest december 16-i koncertjén a Müpában (Fotó/Forrás: Posztós János / Concerto Budapest)

Clara-Jumi Kang hegedűművésznőt csodagyerekként ismerte meg a nagyvilág, kilencévesen már lemezt készített és rangos versenyeket nyer, és feltétezhetjük róla, hogy minden idők talán legnépszerűbb hegedűversenyével, Mendelssohn e-moll hegedűversenyével sem tegnap találkozott. Épp ezért voltam rá kíváncsi, hogy hogyan interpretálja ezt a favorit opuszt, amelyet én Joshua Belltől hallottam utoljára. Máshogy játssza, mint amiket eddig hallottam: az első tétel szinte zaklatottan, szinte agitato kezdődik, és finoman fokozódik egészen a második témáig. A molto appassionato egészen újszerű, radikális definíciója ez a Mendelssohn-concerto esetében, igaz, a teltebb, kielégítőbb hegedűtónus áldozatul esik neki, de én nem bánom. Főleg, hogy innen hallgatva a második, Andante tétel is hatásosabb, nyugtatóbb. Clara-Jumi Kang dallamvezetése vágyat kelt, lélegzik, de helyenként a pontosabban megfogott vibratót hiányoltam. A harmadik tételben jól hallható volt, ahogy a szólista és a zenekar figyel egymásra, az előbbinek nem okoztak gondok a virtuóz futamok sem.

concerto_PJ047-140154.jpg

A Concerto Budapest december 16-án a Müpában. (Fotó/Forrás: Posztós János / Concerto Budapest)

A hangverseny elefántja Mahler IX. szimfóniája volt, amelyre ritkán vállalkozik zenekar (illetve közönség).

Mondhatjuk akár, hogy a vállalkozásban már feltételezhetjük a kiválóságot. Mahler Kilencedikje a szerző életművének különös darabja: trip a kozmoszba, a végtelenbe, a személytelenbe. Schönberg írta a műről, hogy mintha Mahlert csak szócsőként használta volna egy rejtelmes kilétű szerző. Szokás ezt az alkotást a halál tragikuma felől értelmezni, s legalább olyan érvénye van a halandóság himnuszát hallani a szimfóniában. A lemezgyűjtők számára igazi kincsek különböző interpretációk: mindenképpen érdemes meghallgatni, hogy Claudio Abbado élő felvételén több percnyi csend követi az utolsó pianissimo hangokat. Bernstein fél óra alatt játssza az utolsó tételt, Bruno Walter referenciapontként emlegetett 1938-as felvételén ez mintegy 18 perc. De nem is eszmei-filozófiai értelmezést kerestem most Keller András és a Concerto Budapest interpretációjában. Mahler Kilencedikje lehet felőlem a tonalitás halála, a lánya halála felett érzett fájdalom, saját halálának vagy a négy évvel később kitörő világháborúnak az előérzete, ahogy sokan gondolni vélik – vagy lehet mindez együttvéve.

Az érdekelt inkább, hogy mennyire tud a Concerto Budapest belevonni az előadásba – engem, illetve a teremben ülő mintegy 2-3 ezer hallgatót.

concerto_PJ048-140153.jpg

Keller András Mahler 9. szimfóniáját vezényli a Concerto Budapest élén. Müpa, 2018. december 16. (Fotó/Forrás: Posztós János / Concerto Budapest)

Az első tétel a búcsú: a földi lét moll, az elrugaszkodás dúr, s a túlvilág látomását a piccolo, a fuvola, az oboa és a szólóhegedű madárhangjai kísérik. Nem mintha programzenéről beszélnénk, bár az egyik felirat megenged hasonlót: Wie ein Kondukt – „mint egy gyászmenet”. Keller András és a Concerto Budapest szeszélyes, szenvedélyes, és jól érzik azt a szabálytalan „szívritmust”, amely a tételt jellemzi.

A szimfónia érdekessége, hogy két scherzo-szerű tételt szerepeltet egymás után. A C-dúr Ländler-tétel karakteres, lendületes hangvétele sokkal inkább tetszett, mint a túl ironikus, lassabb interpretációk. A magyar zenekaroknak amúgy is erőssége a markáns, karakteres hang, és a Concerto Budapest a burleszk rondóban (III.) egészen belevont ebbe a furcsa, groteszk karneválba, fájlaltam is, hogy nem szabad tapsolni a végén. (Tudom, hogy nem illik, de a tételszünetig visszatartott köhögések hadserege jobban hangzik?)

A záró Adagio szívbemarkoló, telt vonósokkal szólalt meg. Valahogy sohasem fért a fejemben ennek a tételnek a felirata: „zurückhaltend” – visszafogottan, tartózkodóan. Persze tudni vélem, mire vonatkozik a megjegyzés. A halál nem eksztázis, nem egy felfokozott állapot. Hátradőlünk, szemléljük a feledést, a múlást, a semmit. Varázslatos, ahogy az egymásba kapaszkodó, egymásból kibomló dallamok a lehető legnemesebb egyszerűségben szólalnak meg a Concerto Budapest zenészeinek hangszerein. Az utolsó hangok után – itt is van egy érdekes utasítás: ersterbend, elhalóan –

azért imádkoztam, hogy Keller András tartsa fenn a kezét, amíg csak az izmai bírják, várjunk még a tenyerek csapkodásával. Valahogy lehetetlen ilyenkor ovációban kitörni, olyan ez a zene, hogy nem engedi, hogy kívülről tapsolják.

Mahlert hallgatni tanulni kell, tanulni érdemes, csendben lenni létszükséglet.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Modigliani napi száz rajzot is készített, de ugyanilyen tempóban meg is semmisítette műveit

1920. január 24-én, alig 36 évesen hunyt el Amedeo Modigliani olasz festő, szobrász. A szegénységben élő művész jellegzetes elnyújtott alakjai ma már csillagászati összegekért kelnek el az árveréseken.
Vizuál

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Klasszikus

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.
Klasszikus

Generációk csellista példaképe: 75 éves lenne Jacqueline du Pré

Tragikusan fiatalon hunyt el, de egyetlen évtized alatt beírta nevét a legfontosabb modern előadóművészek közé. Jacqueline du Pré inspiráció sokak számára ma is, egykori hangszerén pedig magyar művész játszik.
Könyv

A Tüskevár írója volt gazdatiszt, de uszálykísérő, patkányirtó és napszámos is

Bár elsősorban ifjúsági és "állatregényíróként" emlegetik, még utóbbi köteteiben is - csak úgy mellékes könnyedséggel - zseniális emberábrázoló. 1900. január 25-én született Fekete István író.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Itt a lehetőség: felvételt hirdet a Magyar Rádió Gyermekkórusa

Nagycsoportos óvodások és általános iskolás gyermekek jelentkezését várja a magyar és külföldi zeneélet elismert énekkara.
Klasszikus portré

Generációk csellista példaképe: 75 éves lenne Jacqueline du Pré

Tragikusan fiatalon hunyt el, de egyetlen évtized alatt beírta nevét a legfontosabb modern előadóművészek közé. Jacqueline du Pré inspiráció sokak számára ma is, egykori hangszerén pedig magyar művész játszik.
Klasszikus lemez

Nicola Benedetti is fellép a Grammy-átadón

A skót hegedűművész is ott lesz január 26-án az egyik legnagyobb zenei díj átadóján. Az is lehet, hogy kap valamit.
Klasszikus hír

Bionikus kesztyűben újra képes zongorázni a brazil zongoraművész

Több mint 20 év után ismét képes mindkét kezével zongorázni Joao Carlos Martins brazil zongoraművész, Johann Sebastian Bach zenéjének egyik legnevesebb előadója.
Klasszikus hír

Tabea Zimmermann brácsaművész az idei Siemens-díj nyertese

Az elismerés nem csekély, negyedmillió eurós pénzjutalommal is jár.