Klasszikus

Majdnem utolsó hang

2008.09.30. 00:00
Ajánlom
Elbúcsúzott Budapesttől Alfred Brendel. Három koncerten lépett fel egymás után a Fesztiválzenekarral a 77 éves művész, és sajnos bizonyosak lehetünk benne, hogy többet itt élő előadáson már nem hallhatjuk.

Úgy hírlik, végső búcsúját a közönségtől Bécsben, december 18-án tervezi. Könnyű és komolyzene ebben is különbözik: az előbbiben lehetséges búcsú utáni mégbúcsúbb, meg legbúcsúbb, hiszen az üzlet, a pénz, a zsozsó (bocsánat: újabban inkább gempa) mindenekelőtt. A Brendel-rangú egyéniségektől azonban végtelenül távol áll ez a visszataszító "mai kocsma". Még egyszer, utoljára hozzánk is eljött, mert talán szereti Budapestet – hízelegjünk magunknak ezzel – s mert bizonyára jó zenekarnak tartja a Fesztiválzenekart (ebbeli meggyőződése csak megerősödhetett).

A harmadik, vasárnapi koncertjén kissé botorkálva lépett a színpadra, s előadás közben gyakran nézett felfelé, mintha a közvetlen "evilági" környezet már kevésbé érdekelné. Gyönyörűen játszotta Mozart c-moll (K. 491) zongorverenyének első tételét, és egészen parányi, az ő korában érthető megingásoktól eltekintve a furcsán komor, szokásos vidám Mozart-rondóktól merőben eltérő hangulatú finalét. A csodát azonban a lassú tétellel teremtette meg. Sajnos a zenetudomány (és zenekritika) egyelőre felkészületlen ilyen esetekre. Nincs objektív mérőeszköz. Nem tudni, mi a titok nyitja, milyen billentés, hány grammnyi agogika, milyen tempo idézi fel a varázslatot, mekkora szerepe lehet egyfajta tömegpszichózisnak, annak, hogy tudjuk, ki ül a hangszernél, látjuk, mennyire póztalanalanul, testét-fejét alig-alig mozdítva játszik: az ember csak annyit érez, hogy végifut a hátán a hideg és a környezetében ülők tekintetében is a megrendülés páráját látja. Itt bizony megnyílt a titokzatos út a felsőbb régiók felé. Pedig csak hangok szóltak. Szép, gömbölyű, fegyelmezett ritmusú hangok (például egyenletes nyolcadok) olvadtak össze ívekké – a zenei mondat végefelé a négyszer ismételgetett "d" tűnt picit parlandósabbnak (nota bene: ez is micsoda finom ötlet!).

Alfred Brendel voltaképp soha nem volt olyan izgalmas zongorista-egyéniség, mint, mondjuk Gould. Virtuóz adottságait sem nevezném rendkivülinek (most hagyjuk figyelmen kívül, hogy pár éve izom-betegséggel is küzd – ennek szerencsére nem tapasztaltuk semmilyen jelét). Több tucatnyi fiatal kínai vagy orosz akad manapság, aki fürgébben képes futamozni és oktávozni, mint Alfred Brendel fénykorában. Tartok tőle, hogy a legújabbkori zongorista-olimpiákon Brendel a döntőig sem jutna el. Valamit azonban mégis tud, ami a legnagyobbak közé emeli. Ízlés? Műveltség? Lelki-szellemi finomság? Érzék az elegancia iránt? Tanácstalanul rakosgatom egymás után a szavakat…

Fischer Iván zenekara méltó partnere volt a fantasztikus öregnek. Bámulatosan finom fúvósokat hallhattunk, fegyelmezett, selymes, máskor szinte ropogós vonósokat, a karmester maximális figyelemmel és alázattal követte a szólistát. A műsor többi részével már nem voltam maradéktalanul elégedett. A Fesztiválzenekar persze változatlanul remek, állja a versenyt a Nemzeti Filharmonikusokkal (Istenem, micsoda páratlan vetélkedő, gondoltuk volna valaha ebben a szegény országban? S akkor még meg sem említettem a Rádiózenekar Wagner-produkcióit). Mozart c-moll Adagio és fugájának előadása azonban ezúttal nem bizonyult szerencsés vállalkozásnak. Az Adagiot kissé vontatottnak találtam (árnyalatnyival gondolom csak lendületesebbnek, de a zenében sajnos éppen az árnyalatokon múlik minden), a fugát pedig vehemensnek és fontoskodónak. Éppen az hiányzott, ami egy Brendelt oly naggyá tesz: a felülnézet. Az, hogy az összes részletet kidolgozza az előadó (Fischer Iván ebben kétségkívül mester), de ezek után mégis a teljes mű egységét, hierarchiáját tartja szem előtt, s ennek érdekében inkább lemond néhány, első pillantásra vitathatatlanul indokoltnak látszó megoldásról, kerekebbre csiszolja a szögleteket. Hogy rövid legyek: az azért árulkodó jel, ha egy Mozart-műben az egyik csellista az igyekezettől folyamatosan rázza a fejét. Mozartot fejrázás nélkül kell előadni. Punktum. Lásd Brendel.

Mendelssohn Szentivánéji nyitánya sem sikerült tökéletesen, bár erre azt hiszem, van mentség. Az a forte, ami a Művészetek Palotájában nagyszerűen hangzik, a Zeneakadémián már sok – s nyilván nem volt elég idő az átállásra. Egészen pompásnak találtam viszont Beethoven mostanság ritkán játszott Prometheusz-nyitányát, ebben kifejezetten jól jött Fischer Iván szenvedélyes aprólékossága. Nagyon szórakoztató Rossinit hallhattunk (Variációk különféle hangszerekre), tetszett a show-ötlet, az, hogy az egyes szólisták – hegedűsök, brácsás, csellista, fuvolás, klarinétos – afféle stilizált színpadra léptek fel, egy nyitott függönyt ábrázoló díszlet mögé (néha elé). Hogy a zenekar mitől ennyire jó, azt megtapasztalhattuk, hiszen sorra rendre előléptek a pultok (s nem feltétlenül első pultok) mögött ülő muzsikusok, s kivétel nélkül hibátlanul, ihletetten, ügyesen játszottak. Schubert úgynevezett Befejezetlen szimfóniájáról valamivel halványabb az emlékem, aminek igen egyszerű, földhözragadt oka van – ilyen hosszú műsor végefelé óhatatlanul lankad a figyelem. (Persze lehet, csak az én befogadó- kapacitásom kevés).

A rövid ráadásért hálás vagyok Fischer Ivánnak és muzsikusainak. Azt pár taktust játszották el, amelyet Schubert még felvázolt a h-moll szimfónia tervezett harmadik tétele kezdeteként. Bevallom, eddig soha nem hallottam. Elegáns ötlet volt, kedves ajándék. Mintha Brendel találta volna ki.

(2008. szeptember 28. 15:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) - Titok-koncert - Alfred Brendel (zongora) magyarországi búcsúhangversenye; km.: Budapesti Fesztiválzenekar; vez.: Fischer Iván)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Új pályázatot írnak ki az Operaház főigazgatói tisztségére

A Kulturális és Innovációs Minisztérium csütörtökön tette közzé, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói tisztségére kiírt előző pályázat érvénytelenül zárult, ezért új pályázatot írnak ki.
Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.
Színház

A színház kritizál, a művész lázad – Beszélgetés Peller Károllyal a Latabárné fia kapcsán

Latabár Kálmán születésének százhuszadik, színpadra lépésének századik évfordulójak a tiszteletére rendhagyó monodrámával állt elő a Spinoza Színház. Peller Károly 39 év eseményeit eleveníti meg hét jelenetben: egyszemélyes színházat varázsol a Spinoza picinyke színpadára, és társrendezőként is jegyzi A Latabárné fiát.
Zenés színház

Mikor derül ki a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatának eredménye?

Augusztus 8-án írta ki a Kulturális és Innovációs Minisztérium a Magyar Állami Operaház 2023. február 15-étől kezdődő ciklusára vonatkozó főigazgatói pályázatot, ám annak eredményét még mindig nem hozták nyilvánosságra.
Könyv

Írók és költők is kiállnak a tiltakozó tanárok mellett

Számos író, költő, irodalmár csatlakozott már ahhoz a petícióhoz, amit Erdős Virág indított a tiltakozó tanárok és diákok mellett. Az aláírók között szerepel Závada Pál, Kiss Judit Ágnes, Schein Gábor és Berg Judit is.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Thür Sylvia hárfaművész

A művész négy évtizeden át volt a Magyar Állami Operaház Zenekarának oszlopost tagja, turnékon, hangversenyeken is rendszeresen részt vett. Halálhírét az intézmény osztotta meg közösségi oldalán.
Klasszikus interjú

„Kapcsolatot teremteni a fentiekkel” – Beszélgetés Oláh Patrikkal

Alighogy kitüntetéssel lediplomázott, már tanít is a Zeneakadémián. Ő komponálta a zenetörténet első lovári nyelvű miséjét, és döntőbe jutott az idei Bartók Világversenyen. Oláh Patrik zeneszerző gazdag díjgyűjteménye nemrég az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal bővült.
Klasszikus ajánló

Út a sötétségből a világosság felé – kortárs karácsonyi darab hallható a Zeneakadémián

A 21. századi zenetörténet egy monumentális alkotásának bemutatására készül a Filharmónia Magyarország: december 8-án a Zeneakadémia Nagytermében első alkalommal hallhatja a magyar közönség Hilarion Alfejev Karácsonyi oratóriumát.
Klasszikus magazin

Wagner-tenor és rockénekes – Peter Hofmannra emlékezünk

Az operarajongók alighanem Patrice Chéreau legendás Ringjéből emlékeznek Peter Hofmannra, miközben a német tenor jelentős könnyűzenei munkássággal is rendelkezett. Három videóval mutatjuk be sokoldalúságát.
Klasszikus ajánló

December 1-től látható a mozikban A mi Kodályunk második része

Petrovics Eszter dokumentumfilm-trilógiájának második része az I. világháborútól a Psalmus Hungaricus bemutatójáig kíséri figyelemmel Kodály Zoltán életét. A főszerepeket Fekete Gábor színművész és Radnóti Róza zongoraművész alakítják.