Klasszikus

"Már nem írhatunk csúnya zenét"

2004.10.21. 00:00
Ajánlom
A Budapesti Ôszi Fesztivál vendége lesz a világszerte elismert brit zeneszerző, Sir Peter Maxwell Davies. Vasárnap este – a Danubia Szimfonikus Zenekar közreműködésével – saját kompozícióit vezényli a Zeneakadémián. A hetvenedik születésnapját ünneplő komponista Londonban adott exkluzív interjút a Magyar Hírlapnak.

- Milyen emlékeket őriz Magyarországról és a magyar muzsikusokról?

- Kétszer vagy háromszor jártam Budapesten, s nem udvariasságból mondom, hogy mindig remekül éreztem magam. Ezért is örültem, amikor a menedzserem tájékoztatott erről a koncertlehetőségről. Hetvenedik születésnapomra rengeteg meghívást kaptam, de ezek többségét vissza kellett utasítanom, mert számomra a legfontosabb tevékenység a komponálás, s ez csak otthon, nyugodt körülmények között lehetséges. A budapesti koncertnek azért is örülök, mert egy nagyon fiatal, tehetséges magyar zenekarral, a Danubiával dolgozhatok együtt, akikről már sok szépet hallottam. A magyar muzsikusok közül egyébként főleg azokat ismerem, akik az 1956-os forradalom után emigráltak és Angliában dolgoztak. Nagyra tartom Frankl Pétert, Pauk Györgyöt, Vásáry Tamást; Bartók zenéje pedig főleg gyerekkoromban hatott rám elementáris erővel.

- Hogyan állította össze a zeneakadémiai koncert repertoárját?

- Próbáltam megtalálni a helyes arányt a populárisabb, könnyebben befogadható darabok és a "nehezebb" zenék között. Az előbbi csoportba tartozik az A Spell for Green Corn: The MacDonald Dances című sorozatom, illetve az Orkney esküvő napsütéssel című szimfonikus mű – ezek foglalják keretbe a hangversenyt. Több figyelmet, nagyobb elmélyülést igényel az 5. szimfónia, illetve a mozarti ihletésű Klarinétverseny, amelynek szólistája a kitűnő Dmitrij Ashkenazy lesz. Azt hiszem, ez a program nem csak a kortárszene megszállott rajongóinak lehet érdekes.

- Szülővárosában, Manchesterben szerezte első diplomáját, később ösztöndíjasként Rómában és az amerikai Princeton Egyetemen tanult. Melyik volt a legjobb iskola?

- Manchesterben alapos, de nagyon konzervatív képzést kaptam: ottani professzoraim számára a zenetörténet valamikor 1900 táján véget ért. Rómában a kor meghatározó zeneszerző-egyénisége, Goffredo Petrassi növendéke lehettem, akinek rengeteget köszönhetek. A Princeton pedig azért volt fantasztikus, mert a magas színvonalú zenei képzés mellett filozófiát, művészettörténetet is hallgattam, megismertem az egyetemi élet teljes szabadságát. Én Amerikának mindig csak a jó oldalát láttam.

- Tavaly mégis élesen kirohant az iraki háború ellen.

- A két dolog nem függ össze. Nagyra becsülöm Amerikát, de a színtiszta üzleti szempontok alapján indított, igazságtalan háború ellen fel kellett emelnem a szavamat.

- Több mint három évtizede Nagy-Britannia északi partjainál, a hetven tagból álló Orkney-szigeteken él. Miért találja ennyire vonzónak ezt a különös atmoszférájú szigetvilágot?

- Nem tudtam megszokni a nagyvárosi létet, mindig a természetbe vágytam. Egy költő barátom mutatta meg nekem az Orkney-szigeteket: először csak látogató voltam, aztán gyakori vendég, végül ott ragadtam. A természet hihetetlen szépsége és változatossága mellett a történelmi múlt is vonzott: Orkney 1456-ig norvég fennhatóság alatt állt, akkor Skóciához került, de mindmáig nagyon erős a norvég kulturális hagyomány. Ennél is fontosabb számomra az ottani közösség ereje. Ezek az emberek befogadtak, sőt zeneszerzőként is "használnak": keresztelőre, esküvőre, temetésre kérnek tőlem alkalmi darabokat, s örömmel vesznek részt az általam alapított fesztivál hangversenyein. Ez ritka kincs, amit nem tudok eléggé megbecsülni.

- Fiatalon zeneiskolai tanárként dolgozott, mindmáig rengeteg pedagógiai célú darabot komponál. Hogyan látja a hagyományos művészetoktatás esélyeit kommercializálódó világunkban?

- A régi típusú művészetoktatással ma már nem lehet eredményt elérni, kár is a hagyományokra hivatkozni. A gyerekeket egyenrangú partnernek tekintő, interaktív képzésben hiszek. Én már a hatvanas években is improvizációt tanítottam a zeneiskolásoknak, ami igencsak megbotránkoztatta az őskonzervatív szülőket és tanárkollégákat.

- Nemcsak a hagyományos oktatás, hanem a tradicionális zenélési formák – például egy szimfonikus zenekari koncert vagy egy opera-előadás – is sokat veszítettek vonzerejükből, legalábbis a fiatalok körében. Miként lehetne ezen változtatni?

- Gyökeres szemléletváltással. Nem szabad azt hinni, hogy akik eljönnek egy hangversenyre vagy opera-előadásra, múzeumba vágynak, s csupa száz-kétszáz évvel ezelőtti zenét akarnak hallgatni. Nyitásra, bátor műsorszerkesztésre van szükség. Lehet, hogy a publikum először bizalmatlan, de aztán ők is érzik, hogy valami új születik, aminek részesei lehetnek.

- Ehhez a zeneszerzők és az előadóművészek párbeszédére, közös gondolkodására is szükség lenne, de sokszor úgy érzem, hatalmas szakadék tátong közöttük.

- Ebből a szempontból ma jobb a helyzet, mint mondjuk a hatvanas-hetvenes években. Mi komponisták már nem engedhetjük meg magunknak, hogy csúnya, hallgathatatlan zenéket írjunk. Megszűntek a protekciós ösztöndíjak, állami támogatások – csak azok a zeneszerzők tudnak megélni, akiknek a darabjai iránt tényleg van érdeklődés. Emiatt kialakult egyfajta érdekszövetség a zeneszerzők és az előadók között, ami szerintem nagyon jó dolog. Bach és Mozart korában is így volt – nekünk sem kell ezt szégyellnünk.

- Milyen tervek foglalkoztatják?

- Mindig tele vagyok ötletekkel, de a legfontosabb munkám most egy tíz vonósnégyesből álló, monumentális sorozat, amelyet a Naxos lemezkiadó felkérésére írok a Maggini Quartetnek. Most tartok a munka felénél, s azt tervezem, hogy 2007-ben befejezem. Reményeim szerint olyan lesz ez a tíz kvartett, mint egy regény tíz fejezete.

Pályakép

Peter Maxwell Davies – akit a brit zeneéletben csak Maxként emlegetnek – 1934-ben született a Manchesterhez tartozó Salfordban. A Manchesteri Egyetem művészeti fakultásán szerzett diplomát, majd Rómában Goffredo Petrassi zeneszerző-növendéke volt, később ösztöndíjasként Amerikában és Ausztráliában tanult. A hatvanas évek elején zeneiskolai tanárként dolgozott, majd szabadfoglalkozású zeneszerző lett. 1971 óta a Nagy-Britannia északi partjainál található Orkney-szigeteken él, ahol megalapította a St. Magnus zenei fesztivált. Számos egyetem díszdoktora, állami és szakmai kitüntetések birtokosa, vendégkarmesterként rendszerint saját műveit vezényli. Terjedelmes zeneszerzői életművében operák, oratorikus és szimfonikus művek, kamaradarabok, pedagógiai célú kompozíciók egyaránt megtalálhatók.

(Retkes Attila/London)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Sikerdarabokat tesz online elérhetővé a Játékszín

Június 3-tól szerdánként találkozhat a közönség a színház újranyitása óta műsorra tűzött, ám színpadon már nem látható produkciókkal.
Jazz/World

Hogyan szól a tambura? – Eredics Áron (Söndörgő)

A Söndörgő együttes idén ünnepli 25. születésnapját. Eredics Áron prímtamburán, tambura szamicán és darbukán játszik, valamint énekel a zenekarban. A Fidelio Hangszertár sorozatában most ő mutatja be a hangszereit.
Klasszikus

Az egyetlen Bach-darab, amit Glenn Gould utált

Mindig kerülte, hogy játszania kelljen ezt a darabot, egyszer, egy tévéműsorban meggyőzték, hogy tegye meg mégis. Nem volt benne öröme.
Vizuál

Elhunyt a művész, aki épületeket csomagolt be és emberek ezreinek segített vízen járni

84 évesen, május 31-én New York-i otthonában elhunyt Christo. A tájépítész és térművész, valamint felesége és alkotótársa, Jeanne-Claude nevéhez olyan műalkotások fűződtek, mint 1985-ben a párizsi Pont Neuf és 1995-ben a berlini Reichtstag becsomagolása vagy egy olasz tavon úszósétány építése.
Vizuál

A hazai vásárlókra épít a közeljövőben a Faur Zsófi Galéria

„Meg fog változni a piac, a lokális vásárlókra kell felkészülni” – mondja Faur Zsófi, a Faur Zsófi Galéria tulajdonosa és vezetője, aki nagyon szeretné, ha az lenne ennek az elmúlt két hónapnak a tapasztalata, hogy igenis fontosak a lokális közösségek, a család, a barátok. Ők is ezt erősítik a Bartók Béla úton, azaz a Bartók Béla Boulevard-on, ahol a Kulturális Tizenegy Egyesület elnökeként online fesztivál szervezését vezeti.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus pályázat

Zeneszerző-pályázatot hirdet a Budapesti Vonósok és a Szegedi Tudományegyetem

Új művek komponálására hívja a 18-35 év közötti magyar zeneszerzőket a Magyar Művészeti Akadémia, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar és a Budapesti Vonósok Kamarazenekar, az alkotásokat szeptember 1-je éjfélig várják.
Klasszikus koktélparti

Az egyetlen Bach-darab, amit Glenn Gould utált

Mindig kerülte, hogy játszania kelljen ezt a darabot, egyszer, egy tévéműsorban meggyőzték, hogy tegye meg mégis. Nem volt benne öröme.
Klasszikus hír

Szavazzon, kié legyen az Óbudai Danubia Zenekar Arany Karantén Díja!

Az Óbudai Danubia Zenekar vezetése ezzel a díjjal szeretné meghálálni a zenekar muzsikusainak kitartó munkáját, kreativitását a koronavírus-járvány kapcsán kialakult helyzetben.
Klasszikus interjú

Hatalmas előrelépés a zenekarnak: a Mezzo TV sugározza a Concerto Budapest koncertfilmjét

Több hónapos munka eredménye, hogy a zenekar saját gyártású koncertfilmmel mutatkozhat be a Mezzo TV műsorán. A filmet, amelyet Szabó Stein Imre rendezett, a magyar közönség is láthatja az interneten. Kulisszatitkokról a vezető rendezőt kérdeztük.
Klasszikus hír

A budapestieknek szerenádozik a Fesztiválzenekar

Több mint 200 lakóházba látogatnak el a Budapesti Fesztiválzenekar kamaraformációi júniusban Budapesten. Ingyenes szerenáddal készülnek a fővárosiaknak, mert hisznek benne, hogy a járvány idején is szükség van zenére. Nyissák ki az ajtókat, ablakokat, és engedjék be otthonaikba az élő muzsikát!