1901-ben elnyerte a Római díj második fokozatát (az első fokozatra a bírálóbizottság nem tartotta méltónak azt a zeneszerzőt, aki ekkor már többek között a Pavane és a Jeux d’eau című zongoradarabokat is megírta!).
A század első éveiben további remekműveket alkotott: a Vonósnégyest, a Miroirs című zongoraciklust és a Szonatinát, továbbá a Lúdanyó meséi című balettet. Érdeklődéssel harmonizált népdalokat, így többek között görög, héber és orosz dallamokat. Két operája közül a Pásztoróra (L’heure Espagnole) 1911-ben, A gyermek és a boszorkányok (L’Enfant et les Sortiléges) című gyermekopera 1925-ben került színre.
Az első világháború mint annyi más művészt Ravelt is alkotói válsággal fenyegette. Általános pesszimizmusához anyja halála is hozzájárult. Csak a húszas években talált ismét magára. Az impresszionizmusra jellemző, elmosódó, foltszerű harmóniák helyébe ekkor a tiszta, puritán dallamvonal lép műveiben. Érdeklődése kiterjedt az egész világra: meghangszerelte Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusát; az amerikai Coolidge asszony felkérésére írta Madagaszkári dalait; a magyar Arányi Jelly hegedűművésznőnek a Tzigane című hegedűrapszódiát ajánlotta; de tanulmányozta és elemeiben felhasználta az amerikai jazzmuzsikát is.
A harmincas évek kiemelkedő alkotásai zongoraversenyei, továbbá a Saljapin számára írt végül is befejezetlenül maradt filmzene (Don Quichotte). 1932-ben autóbaleset érte, élete hátralevő öt esztendejében nem komponált. Párizsban hunyt el, 1937-ben.
A francia zene minden jellegzetes vonása fellelhető Ravel életművében: kultúra, szellem, sokoldalú érdeklődés, humor és nem utolsósorban kiváló formaérzék. Dallamainak tiszta vonalrajza, harmóniáinak változatossága különösen zongoraműveiben tűnik fel. Érdekes módon Ravel, aki a modern hangszerelés egyik legragyogóbb virtuóza, legtöbb művét először zongorára képzelte el, s csak ezután írta át zenekarra. Színpadi alkotásait főként a tánc inspirálta. A Daphnis és Chloé című táncjátékot, a Lúdanyó meséit, valamint a La Valse című tánc-szimfóniát balettszínpadra szánta: ezek a művek azonban már világszerte tért hódítottak a hangversenytermekben is.
hírlevél
