Maxim Vengerov, aki ezúttal karmesterként állt volna a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élére, pozitív koronavírus tesztje miatt nem tud Magyarországra utazni, így a vele tervezett október 8-i hangversenyt Kovács János, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester fogja vezényelni a Müpában.  A világhírű hegedűművésszel várt és tervezett közös fellépésre a Nemzeti Filharmonikusok igyekeznek egy mielőbbi időpontban megegyezni.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar (Fotó/Forrás: Nemzeti Filharmonikus Zenekar/Csibi Szilvia)

A klasszikus zenekari repertoár kevés darabját övezi annyi rejtély, mint Schubert h-moll szimfóniáját. Gondunk akad mindjárt a sorszámozással is: jóllehet a művet többnyire „Nyolcadikként” szokás emlegetni, voltaképpen korábban keletkezett, mint a hagyományosan „Hetedikként” számozott „Nagy” C-dúr szimfónia. De problematikus a „befejezetlen” jelző is, hiszen az elmúlt másfél század során sokan vélték úgy, Schubertnek valójában nem is igazán állt szándékában további tételekkel egészíteni ki a kompozíciót, miután felismerte, hogy e két tételben már mindent elmondott, amit akart.

– írta 1805-ben az egyik kritikus Beethoven III. szimfóniájáról. Nem csoda, hogy nem sokat tudott az újdonsággal kezdeni. Zavarba ejthették már a méretek is: ha a kottában előírt (manapság nem mindig figyelembe vett) ismétlést is számítjuk, az első tétel 846 ütemből áll – bőven akad Haydn- vagy Mozart-szimfónia, amelynek összes tétele is kevesebb ennél.  A belső arányok is merőben szokatlannak tűnhettek a korabeli muzsikusoknak.

A szimfóniát Beethoven pártfogójának, Lobkowitz hercegnek ajánlotta. Eredetileg nem ez volt a szándéka, Bonaparte-szimfóniát tervezett (egy megrendelés alapján). Amikor a komponista hírét vette, hogy Napóleon császárrá koronáztatta magát, letépte a már kész mű címlapját. A partitúra később “Eroica”, azaz “hősi” szimfóniaként jelent meg nyomtatásban.