Egy kotta értékét növelheti, ha első kiadású, ha különösen igényes kiállítású, vagy ha szerzője dedikálta azt. Ez utóbbi csoportból is kiemelkednek azok, amelyeknek nemcsak ajánlója, hanem az ajánlás címzettje is neves ember. Mekkora különbség, ha egy Kosztolányi Dezső által dedikált kötet címzettje - mondjuk - Babits Mihály. Így van ez a kották esetében is. Milyen szép lenne egy Beethoven által Schubertnek ajánlott zongoraszonáta! A kézírásos dedikáció divatja azonban a 19. század elején még nem jött el: az elsősorban a romantika korától számított kedvelt gyakorlatnak.
Innen számítjuk a zenei emlékkönyvek (hány és hány "Albumlap" című darab létezik!), a dedikált kották, vagy éppen a kottás ajánlással írt emléklapok korát. A most bemutatott két füzetből álló kotta Szokolay Sándor egy kevésbé ismert művét tartalmazza, s minden valószínűség szerint annak első kiadása. Ugyan a zeneművet Szokolay Gulyás Györgynek és a Debreceni Kodály Kórusnak dedikálta, ezt a példányt külön kézírásos ajánlással látta el, mely Fodor Lajos karnagynak, későbbi zenekritikusnak, zeneírónak szól: "Szeretettel Fodor Lajosnak / a debreceni napok örömére / és az elvi viták / köszönetéül... / meg úgy... na... / Bp. 1961. szept. 19. / Szokolay Sanyi"
hírlevél
