Itália az eszpresszó, a pizza, a robogók és az opera hazája. Így szólnak a sztereotípiák. De mennyire ismerjük az ország a tudós, hangszeres zeneszerzőit? A 19. századi Giuseppe Martuccit például, akit sokan „az olasz Brahmsnak” neveztek? Ki hallotta már nagyszerű zongoraversenyét? És a Martucci-növendék Ottorino Respighi monumentális Róma-trilógiája mikor szerepel egyetlen koncerten? Május 10-én: Viva Italia!
Federico Colli az utóbbi évek egyik legizgalmasabb zongoraművésze, akit a kritika lírai érzékenysége, áttetsző hangzása és eredeti gondolkodásmódja miatt méltat. Játékát egyszerre jellemzi filozofikus mélység és képzeletgazdag előadásmód, mely különleges színt visz a klasszikus zenei életbe. A világ vezető zenekaraival lépett fel szólistaként, és olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Valerij Gergijev vagy Vladimir Ashkenazy. Kiemelkedő kamarazenész és keresett szólista, rangos koncerttermek és fesztiválok visszatérő vendége. Felvételei is nagy elismerést arattak: Scarlatti-szonátákat tartalmazó albuma az év felvétele lett, Mozart-interpretációit pedig kifinomultságukért dicsérték. Az 1988-ban született olasz művész a Leedsi Nemzetközi Zongoraverseny győztese.
Federico Colli jelenleg még Arizonában koncertezik, de május 10-én már Budapesten találkozhat vele a közönség. A zongoraművész videóban üzent, nézd meg, mit mond a közelgő koncertjéről!
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Riccardo Frizzával a Müpában (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Magyar Rádió Művészeti Együttesei)
Minden darab mögött van egy történet!
Ottorino Respighi: Róma fenyői
Az örök városnak szentelt zenei trilógia, a Róma kútjai (1916), a Róma fenyői (1924) és a Római ünnepek (1928) Respighi stílusának leghatásosabb összefoglalása: az impresszionisztikus látás- és kifejezésmód, a színek iránt való különleges érzékenység, a hangszerelés ragyogó művészete e műveiben különösen hatásosan nyilvánul meg. A Róma fenyői című szimfonikus költemény egyes tételeinek témáját, hangulatát így magyarázta a zeneszerző. (1.) A Villa Borghese fenyői. „Gyermekek játszadoznak a Villa Borghese fenyvesében: körtáncot járnak, katonásdit és csatákat játszanak, akárcsak az alkonyi fecskék, megrészegülnek önnön lármájuktól, és elfutnak”. (2.) Fenyőfák egy katakombánál. „Íme, fenyők árnyéka egy katakomba bejárata körül; a mélyből fájdalmas zsoltár hangja száll fel, ünnepélyesen árad szét, mint egy himnusz, majd rejtelmesen elcsendesül.” (3.) A Gianicolo fenyői. „Reszketés lebben át a levegőn: a szelíd telihold fényében kibontakoznak a Gianicolo fenyői. Egy csalogány dalol.” (4.) A Via Appia fenyői. „Ködös hajnal a Via Appián. A tragikus tájat magányos fenyőfák őrzik. Homályosan, szünet nélkül, megszámlálhatatlan lépés zaja hallatszik. A költő képzeletében régi dicsőségek látomása tűnik fel: trombiták harsannak, és a nemrég felkelt nap ragyogásában egy konzul hadserege nyomul a Szent Úton a Capitolium diadalmas orma felé.” Tóth Aladár a Pesti Naplóban így fogalmazott: „Respighi korunknak egyik legnagyobb hangszerelő művésze, s ha a hangszerelést mint önálló, érzéki szépséget, elválasztjuk a mondanivaló költői tartalmától, ha tehát nem eszközt, hanem célt látunk benne, úgy talán ő a legnagyobb hangszerelő.
Respighi gazdag zenekari palettája igazi olasz nemzeti érték.
Általa kapcsolódik a legnagyobb olasz művészethez, a festészethez, melyben a színek érzéki szépsége, a legmélyebb költői tartalmak mellett is primer érték volt. Színfantáziája bámulatosan gazdag skálát ölel fel. A rikító, éles hanghatásoknak és a pasztellszerű tónusoknak egyaránt tökéletes mestere. És ami a fő: sohasem brutális. Nemes ércek villódznak, puha bársonyok, fényes selymek kápráznak itt szemünk előtt.”
Giuseppe Martucci: 1. zongoraverseny, d-moll, op. 40
A zongoraművész, karmester és zeneszerző, Giuseppe Martucci (1856-1909) a 19. század végi olasz zene kivételes alkotója volt. Itáliai kortársaival szemben komponistaként soha nem érdeklődött az opera műfaja iránt, elkötelezett híve maradt a tiszta, hangszeres zenének, nem véletlenül nevezték őt az olasz Brahmsnak. Kiváló tanár volt, egyik legjelesebb növendéke, Ottorino Respighi úgy nyilatkozott róla, hogy ő az olasz zene megújhodásának atyja: „Az új, olasz zenei iskolát, mondhatni, Giuseppe Martucci alapította, akire én mindig megindultan gondolok.”
Ottorino Respighi: Róma kútjai
„A zeneszerző azokat az érzéseket és látványokat kívánta kifejezni, amelyeket Róma négy kútja keltett benne abban a napszakban, amikor jellegük a leginkább összhangban van a környező tájjal, és amikor szépségük a legékesebben szól a szemlélőhöz” – írta Respighi.
(1.) A Valle Giulia kútja hajnalban. „A költemény első része, amelyet a Valle Giulia kútja ihletett, pásztori tájat juttat eszünkbe: birkanyájak vonulnak és vesznek bele a római hajnal friss és párás ködébe.” (2.) A Tritón-kút reggel. „A zenekar trillái felett váratlanul felhangzó kürtszó vezeti be a második részt, a Tritón-kutat. Olyan, mint egy örömteljes hívogató, amelyre csoportosan szaladnak össze a najádok és tritónok, a vízsugarak között táncolva, kergetőzve.” (3.) A Trevi-kút délben. „Ünnepélyes téma hangzik fel a zenekarban. Ez a Trevi-kút, fényes délben. Az ünnepélyes téma a fafúvókról a rezekre vándorol, és győzelmes alakot ölt. Fanfárok zendülnek meg: a hullámok ragyogó felszínén Neptun szekere jelenik meg tengeri lovaktól vontatva, szirének és tritonok csapatától kísérve. A kíséret eltávolodik, miközben távolból még hallani a fanfárokat.” (4.) A Villa Medici kútja alkonyatkor. „A negyedik rész szomorú témával jelentkezik, amely csendes vízcsobogásból emelkedik ki. Ez a naplemente vágyakozás-teljes órája. A levegő telve van harangzúgással, madárcsicsergéssel, lombsusogással. Azután minden lassan megnyugszik az éjszaka csendjében.” A darabot 1921-ben Budapesten is bemutatták:
Róma hangulata plasztikus módon tükröződik vissza a szimfóniás költemény érdekes zenekari színeiben
– olvasható az egyik korabeli beszámolóban.
Ottorino Respighi: Római ünnepek
Az 1926 és 1928 között komponált mű négy tétele az ókori Róma ünnepeit eleveníti fel. A darab premierje New Yorkban, a Carnegie Hallban volt (1929), Arturo Toscanin vezényelt. A Római ünnepek a trilógia leghosszabb, legösszetettebb darabja, és stiláris szempontból is igen sokrétű, Debussy és Ravel hatását éppúgy visszatükrözi, mint Sztravinszkijét vagy Bartókét.
Megnézem a teljes műsorismertetőt!
Federico Colli és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Riccardo Frizza vezényletével május 10-én 19:30-kor a Müpában.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Federico Colli (fotó/forrás: Peter Hrube / Magyar Rádió Művészeti Együttesei)
hírlevél
