Violette Jacquet-Silberstein 1925. november 9-én született a Hunyad megyei Petrozsényban. 1943-ban az auschwitzi megsemmisítő táborba deportálták szüleivel együtt, akiket soha nem látott viszont. Neki úgy sikerült elkerülnie a gázkamrát, hogy hegedűsként tagja lett a létesítmény mintegy negyven nőt számláló zenekarának, amelynek minden nap játszania kellett, amikor a zsidó foglyok elindultak, illetve visszatértek a kiparancsolt munkából. Vasárnap délutánonként a tábor SS-tisztjeit kellett szórakoztatniuk. Silbersteint 1944-ben a bergen-belseni táborba irányították, 1945. április 15-én végül az angol katonáktól kapta vissza szabadságát.

A háború után párizsi, majd touloni kabarékban énekelt. 2005-ben Les sanglots longs des violons de la mort (A halál hegedűinek hosszú zokogása) címmel közzétette élete gyerekeknek szóló elbeszélését, amelyből 2009-ben színdarab is készült. Holokauszt-túlélőként rendszeresen beszélt az Auschwitzban töltött időszakról.

Violette Jacquet-Silberstein a francia Becsületrend lovagi fokozatának birtokosa volt, 2009 márciusa óta az Invalidusokban viselték gondját.