Ozava Szeidzsi 1935. szeptember 1-jén született Kínában, japán szülők gyermekeként. Először zongoratanulmányokat folytatott Noboru Toyomasunál, de tizenéves korában két ujja egy balesetben megsérült, így a vezénylés és a zeneszerzés felé fordult. Karmesteri tanulmányokat Hideo Saitónál folytatott, tizenkilenc évesen pedig a Nippon Hosso Kyokai zenekarnál debütált.
Pályája első szakaszát versenygyőzelmek szegélyezték: az első japán karmester volt, aki megnyerte a Besançoni Karmestervesenyt, 1959-ben. Európában ekkor csak rövid ideig tartózkodott, útja Amerika felé vezetett tovább, Charles Münch, a Bostoni Szimfonikusok zeneigazgatójának meghívására. 1960-ban elnyerte a Koussevitzky-díjat, majd Berlinben Herbert von Karajan tanítványa lett. Leonard Bernstein meghívta asszisztens karmesternek a New York-i Filharmonikusokhoz, az 1960-as években aztán sorra vezényelte a nagy észak-amerikai zenekarokat. Vezetői pozíciót töltött be a Philadelphiai, a Bostoni és a Japán Filharmonikus Zenekarnál,
majd a San Franciscó-i, illetve a Bostoni Szimfonikusok zeneigazgatója lett. Utóbbi együttes élén huszonkilenc évig állt.
Európában a Berlini és a Bécsi Filharmonikusokkal is rendszeresen dolgozott, a Bécsi Állami Operában pedig 2002 és 2010 között zeneigazgató volt.
Fontos volt számára a fiatal zenészek, karmesterek oktatása, számukra zenei akadémiát is létrehozott. Emellett lelkesen pártfogolta a 20. századi klasszikus zenét, ő mutatta be például Ligeti György San Francisco Polyphony című darabját.
A művész kérésének megfelelően családja szűk körű temetés szervezett, ugyanakkor közleményükben azt írták, egy későbbi időpontban nyilvános megemlékezést tartanak majd.
Forrás: Slipped Disc, The Japan Times
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Ozava Szeidzsi és Martha Argerich közös albumuk borítóján (forrás: Deutsche Grammophon)
hírlevél
