Klasszikus

„...mégiscsak érdemes mű ez a világ. Ez a teremtés”

2004.11.12. 00:00
Ajánlom
„És látá Isten, hogy már megint nagy baromságot csinált.” (Alföldi István) Az idei koncertműsor – a tavalyihoz hasonlóan – didaktikus elemeket tartalmaz. Tavaly Rimszkij-Korszakov Seherezádéja volt a „tananyag”, idén Haydn Teremtését „vesszük”. November 11-én a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikusok Antal Mátyás vezényletével vezették elő az oratóriumot, pénteken Fehérváron, jövő héten hétfőn Sopronban megismétlik; egy kis hétvégi csevegős változat után, szerdán pedig a Nemzeti Énekkar társa a MÁV Szimfonikus Zenekar lesz az Akadémián, és ebben a szezonban, április 24-én hallhatjuk még Vashegyiék korhű megközelítését is.

Ráadásul most jelent meg Karajan 1965. augusztus 29-i salzburgi koncertfelvétele, sokunk szerint talán a legjobb Teremtés. Ugyan nem valószínű, hogy májusban röpdolgozat lenne, mondjuk a negyedik nap témakörében, mégis érdemes odafigyelnünk, ki mit hoz ki a műből – lehet ugyanis, hogy újabb öt évet kell majd várnunk a következő előadásra.

Haydnnak ez az egyik utolsó műve nem csak a kései művek esztétikumának adornói szempontjából izgalmas, hanem elsősorban önmagában. Vagy Az évszakokkal párban nézve. Haydn két nagy oratóriuma közül A teremtést szerette jobban, elsősorban a szövegkönyv miatt, melyet mindkét esetben – a Ratio Educationisról és Mozart szabadkőműves kapcsolódásairól is híres – Van Swieten báró írt, A teremtést Milton Elveszett Paradicsoma alapján. A teremtés a magasabb, Az évszakok pedig az emberibb régiókat jeleníti meg, ha csak a szó szerinti olvasatot nézzük (lehet, hogy én emiatt szeretem jobban az utóbbit?), miközben mindkét mű tele van bonyolult szimbolikával, elsősorban szabadkőművessel – de ha ezt nem tudjuk, akkor is jól hallható: mindkét műben jelen van a metafizikai magasság és mélység. Ha tisztességesen adják elő.

Sajnos november 11-én inkább csak a betű szerinti olvasatig jutottunk el. Ugyan a nyitó káosz-zene hangjai csodás melegséggel szólaltak meg (hadd emeljem ki a brácsaszólamot) – ha Haydn semmi mást nem írt volna életében, csak ezt a kb. hat perc zenét, akkor is a legnagyobbak közt kellene tisztelnünk. A Massányi Viktor helyett beugró Sárkány Kázmér eleinte kissé kásás hangja után sem a kórus-pianissimo, sem a fortissimo nem keltette azt a benyomást, hogy itt most végső soron megtörtént A Teremtés, a Semmiből létrejött a Valami, a Fény, és a következő másfél óra már csak „cizellálás”. Nem, ezután többször is döbbenten és értetlenül tapasztalhattuk, hogy az üstdob és a trombiták nem egyszerre lépnek be a tuttiknál, a zenekar nem szól elég nagyot, az énekkar többnyire késik és lötyög.

Kertesi Ingrid hangja nagyon szép, van egy fekvése valahol B és F között, ahol fénye kimondottan Gundula Janowitzot idézi, ami nagy szó. Sajnos F fölött (legalábbis csütörtök este) kellemetlenné, reszelőssé, erőlködővé vált. Timothy Bentch most futja csúcsformáját. Vasárnap talán ő volt a legjobb (Németh Judit mellett) Händel Theodorájában, ő a jövő heti („MÁV-os”) Teremtésben is énekel, megszokottabb partnereivel, Korondi Annával és Kovács Istvánnal. A mostani Teremtésben szerepét nem csak nagyszerűen énekelte, hanem szemmel láthatólag értette is. A szöveg és zene kapcsolatának régizenés iskoláján nevelkedett énekes olykor már szinte túlzónak tűnt, s félő, hogy ami ma szép, de kissé szépelgő éneklés, holnap modorossá, holnapután elviselhetetlenné válik. Talán durvaságnak tűnhet, hogy egy jó teljesítmény kapcsán mondok ilyen szigorú szavakat, de önzésből mondom: ugyanis szeretném, ha nem ez következnék be, hanem Timothy Bentch olyan maradna, amilyen most vagy vasárnap volt, és ehhez talán nem baj, ha a magabiztosság mellé a kétely is felsorakozik. Zenei intelligenciájára jellemző, hogy amikor a három énekes „kamarázott”, nem énekelte le partnereit, hanem háttérben maradt, annyit adott, amennyit szerepe megkövetelt. Ahogy viszont a zene szeretete lerí az arcáról, azt sok énekes eltanulhatná tőle.

Sárkány Kázmér később „beénekelte magát”, korrekt teljesítményt nyújtott, igazán megérdemli a dicséretet, az oratórium basszus-szerepe egyáltalán nem könnyű. Nem annyira a híres áriákat emelném ki, inkább a recitativókat, illetve az együttes éneklést az ő esetében is. Nem tudom, a koncert előtt mennyi idővel tudhatta meg, hogy be kell ugrania, de azt hiszem, ezt nevezik bravúros beugrásnak.

Antal Mátyás általában gyors tempókat vett, egy hangyányival gyorsabbakat, mint amit biztonsággal meg tudtak szólaltatni, és általában kissé az volt az érzésem, túl sokat üt: eszembe juttatva a Rolla-interjút, talán túl iskolásan is. A D-dúr „napkelte” is kissé ködbe veszett, holott a szöveg mást mond („In vollem Glanze steiget jetzt Die Sonne strahlend auf”), ezek a napkelték mindkét oratóriumban kardinálisak; érdekes, ahogy az öreg Haydn visszanyúl saját Sturm und Drang-korszakához.

Az első rész végi kórus hozta először azt, amit vártunk, talán az önbizalmat is: innentől lényegesen jobb lett az előadás. Szünet után mintha másik ének- és zenekart hallhattunk volna, sokkal összeszedettebbet. A műnek amúgy is talán az a legkedvesebb része, ahol Isten megteremti a különböző állatokat, köztük a szövegben nem, de a zenében szereplő elefántot – a fuvolák, fagottok, kontrafagott játéka végre igazán játék volt. A vonósok közül a csellót-bőgőt emelném ki, különösen azokon az éteri helyeken, ahol nem ugyanazt játsszák. Nagyon szép volt a Varázsfuvola-hangulatú Esz-dúr énekes trió, de a második részt záró, visszatérő kórusból hiányzott az igazi nagyság.

Részleteket, meghökkentő pianókat az énekkarban is ki lehetne emelni (bár egy olyan kórusnál, amely ennyire kinéz a karmesterre, annál feltűnőbb az a két-három énekes, aki a kottát bújja) – tudjuk, hogy nagyszerű kórus ez, ahogy a zenekar is nagyszerű zenekar, de kevés tudni, a tapasztalás nem helyettesíthető a hírnévvel vagy régebbi élményekkel. Egész este hiányoztak a szépen megrajzolt ívek, az értelmező hangsúlyok, hiányzott a zenéből a méltóság.

Így a gyakorlatlan hallgató Haydn Teremtését kedves és szép zeneként könyvelhette el. Bár egy bájos kislányról is eszünkbe juthatnak ilyen fennkölt dolgok (ld. a címben szereplő Füst Milán-idézetet), Haydn zenéjében inkább „az oszlopok dörögnek”. Ezt azonban csak tudtuk, de nem hallhattuk csütörtök este.

(2004. november 11. 19:30 Zeneakadémia Nagyterme – A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje; Haydn: A Teremtés; km.: Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), Kertesi Ingrid, Timothy Bentch, Sárkány Kázmér (ének); vez.: Antal Mátyás)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Ezek Renée Fleming kedvenc szopránáriái

Az egyik legnépszerűbb amerikai operaénekes, Renée Fleming hat kedves áriáját gyűjtötte össze. Meglepő, de hiányzik egy nagyon fontos darab a listáról.
Plusz

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Klasszikus

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Zenés színház

Jesszumpeppi, az előzetes alapján borzasztónak tűnik a Macskák filmváltozata

Olyan világsztárok főszereplésével jön a Macskák című Lloyd Webber-musical filmváltozata, mint Taylor Swift, Ian McKellen és Judi Dench. Nem tűnik jónak.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Új lemezt készített a Szent Efrém Férfikar

A Wings című lemezen – magyarul talán az Angyalszárnyak címet viselhetné – a Szent Efrém Férfikar megkísérel a saját hangvételével és stílusában az angyali kórushoz csatlakozni.
Klasszikus interjú

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Klasszikus ajánló

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Klasszikus ajánló

Mélyreható érzések a Vajdahunyadvárban!

A Budapesti Vonósok idén is különleges műsorral készül a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválra. Július 25-án egy érzelemgazdag koncertet hallhatunk a világszínvonalú kamarazenekartól a Vajdahunyadvár reneszánsz kertjében.
Klasszikus magazin

Hiphopra gyúrja a zongorát, és kavicsot dob a klasszikus zene állóvizébe

Chloe Flower az idei Grammy-gálán tűnt fel, most pedig leszerződtette a Sony. Nem, nem klasszikus zenész a szó szoros értelmében, de a hiphopban is előny lehet, ha egy zongoraművész a Juilliard Schoolban tanult.