Klasszikus

„...mégiscsak érdemes mű ez a világ. Ez a teremtés”

2004.11.12. 00:00
Ajánlom
„És látá Isten, hogy már megint nagy baromságot csinált.” (Alföldi István) Az idei koncertműsor – a tavalyihoz hasonlóan – didaktikus elemeket tartalmaz. Tavaly Rimszkij-Korszakov Seherezádéja volt a „tananyag”, idén Haydn Teremtését „vesszük”. November 11-én a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikusok Antal Mátyás vezényletével vezették elő az oratóriumot, pénteken Fehérváron, jövő héten hétfőn Sopronban megismétlik; egy kis hétvégi csevegős változat után, szerdán pedig a Nemzeti Énekkar társa a MÁV Szimfonikus Zenekar lesz az Akadémián, és ebben a szezonban, április 24-én hallhatjuk még Vashegyiék korhű megközelítését is.

Ráadásul most jelent meg Karajan 1965. augusztus 29-i salzburgi koncertfelvétele, sokunk szerint talán a legjobb Teremtés. Ugyan nem valószínű, hogy májusban röpdolgozat lenne, mondjuk a negyedik nap témakörében, mégis érdemes odafigyelnünk, ki mit hoz ki a műből – lehet ugyanis, hogy újabb öt évet kell majd várnunk a következő előadásra.

Haydnnak ez az egyik utolsó műve nem csak a kései művek esztétikumának adornói szempontjából izgalmas, hanem elsősorban önmagában. Vagy Az évszakokkal párban nézve. Haydn két nagy oratóriuma közül A teremtést szerette jobban, elsősorban a szövegkönyv miatt, melyet mindkét esetben – a Ratio Educationisról és Mozart szabadkőműves kapcsolódásairól is híres – Van Swieten báró írt, A teremtést Milton Elveszett Paradicsoma alapján. A teremtés a magasabb, Az évszakok pedig az emberibb régiókat jeleníti meg, ha csak a szó szerinti olvasatot nézzük (lehet, hogy én emiatt szeretem jobban az utóbbit?), miközben mindkét mű tele van bonyolult szimbolikával, elsősorban szabadkőművessel – de ha ezt nem tudjuk, akkor is jól hallható: mindkét műben jelen van a metafizikai magasság és mélység. Ha tisztességesen adják elő.

Sajnos november 11-én inkább csak a betű szerinti olvasatig jutottunk el. Ugyan a nyitó káosz-zene hangjai csodás melegséggel szólaltak meg (hadd emeljem ki a brácsaszólamot) – ha Haydn semmi mást nem írt volna életében, csak ezt a kb. hat perc zenét, akkor is a legnagyobbak közt kellene tisztelnünk. A Massányi Viktor helyett beugró Sárkány Kázmér eleinte kissé kásás hangja után sem a kórus-pianissimo, sem a fortissimo nem keltette azt a benyomást, hogy itt most végső soron megtörtént A Teremtés, a Semmiből létrejött a Valami, a Fény, és a következő másfél óra már csak „cizellálás”. Nem, ezután többször is döbbenten és értetlenül tapasztalhattuk, hogy az üstdob és a trombiták nem egyszerre lépnek be a tuttiknál, a zenekar nem szól elég nagyot, az énekkar többnyire késik és lötyög.

Kertesi Ingrid hangja nagyon szép, van egy fekvése valahol B és F között, ahol fénye kimondottan Gundula Janowitzot idézi, ami nagy szó. Sajnos F fölött (legalábbis csütörtök este) kellemetlenné, reszelőssé, erőlködővé vált. Timothy Bentch most futja csúcsformáját. Vasárnap talán ő volt a legjobb (Németh Judit mellett) Händel Theodorájában, ő a jövő heti („MÁV-os”) Teremtésben is énekel, megszokottabb partnereivel, Korondi Annával és Kovács Istvánnal. A mostani Teremtésben szerepét nem csak nagyszerűen énekelte, hanem szemmel láthatólag értette is. A szöveg és zene kapcsolatának régizenés iskoláján nevelkedett énekes olykor már szinte túlzónak tűnt, s félő, hogy ami ma szép, de kissé szépelgő éneklés, holnap modorossá, holnapután elviselhetetlenné válik. Talán durvaságnak tűnhet, hogy egy jó teljesítmény kapcsán mondok ilyen szigorú szavakat, de önzésből mondom: ugyanis szeretném, ha nem ez következnék be, hanem Timothy Bentch olyan maradna, amilyen most vagy vasárnap volt, és ehhez talán nem baj, ha a magabiztosság mellé a kétely is felsorakozik. Zenei intelligenciájára jellemző, hogy amikor a három énekes „kamarázott”, nem énekelte le partnereit, hanem háttérben maradt, annyit adott, amennyit szerepe megkövetelt. Ahogy viszont a zene szeretete lerí az arcáról, azt sok énekes eltanulhatná tőle.

Sárkány Kázmér később „beénekelte magát”, korrekt teljesítményt nyújtott, igazán megérdemli a dicséretet, az oratórium basszus-szerepe egyáltalán nem könnyű. Nem annyira a híres áriákat emelném ki, inkább a recitativókat, illetve az együttes éneklést az ő esetében is. Nem tudom, a koncert előtt mennyi idővel tudhatta meg, hogy be kell ugrania, de azt hiszem, ezt nevezik bravúros beugrásnak.

Antal Mátyás általában gyors tempókat vett, egy hangyányival gyorsabbakat, mint amit biztonsággal meg tudtak szólaltatni, és általában kissé az volt az érzésem, túl sokat üt: eszembe juttatva a Rolla-interjút, talán túl iskolásan is. A D-dúr „napkelte” is kissé ködbe veszett, holott a szöveg mást mond („In vollem Glanze steiget jetzt Die Sonne strahlend auf”), ezek a napkelték mindkét oratóriumban kardinálisak; érdekes, ahogy az öreg Haydn visszanyúl saját Sturm und Drang-korszakához.

Az első rész végi kórus hozta először azt, amit vártunk, talán az önbizalmat is: innentől lényegesen jobb lett az előadás. Szünet után mintha másik ének- és zenekart hallhattunk volna, sokkal összeszedettebbet. A műnek amúgy is talán az a legkedvesebb része, ahol Isten megteremti a különböző állatokat, köztük a szövegben nem, de a zenében szereplő elefántot – a fuvolák, fagottok, kontrafagott játéka végre igazán játék volt. A vonósok közül a csellót-bőgőt emelném ki, különösen azokon az éteri helyeken, ahol nem ugyanazt játsszák. Nagyon szép volt a Varázsfuvola-hangulatú Esz-dúr énekes trió, de a második részt záró, visszatérő kórusból hiányzott az igazi nagyság.

Részleteket, meghökkentő pianókat az énekkarban is ki lehetne emelni (bár egy olyan kórusnál, amely ennyire kinéz a karmesterre, annál feltűnőbb az a két-három énekes, aki a kottát bújja) – tudjuk, hogy nagyszerű kórus ez, ahogy a zenekar is nagyszerű zenekar, de kevés tudni, a tapasztalás nem helyettesíthető a hírnévvel vagy régebbi élményekkel. Egész este hiányoztak a szépen megrajzolt ívek, az értelmező hangsúlyok, hiányzott a zenéből a méltóság.

Így a gyakorlatlan hallgató Haydn Teremtését kedves és szép zeneként könyvelhette el. Bár egy bájos kislányról is eszünkbe juthatnak ilyen fennkölt dolgok (ld. a címben szereplő Füst Milán-idézetet), Haydn zenéjében inkább „az oszlopok dörögnek”. Ezt azonban csak tudtuk, de nem hallhattuk csütörtök este.

(2004. november 11. 19:30 Zeneakadémia Nagyterme – A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje; Haydn: A Teremtés; km.: Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), Kertesi Ingrid, Timothy Bentch, Sárkány Kázmér (ének); vez.: Antal Mátyás)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Magyar Valentin: „Minél szélesebb repertoár kiépítése a célom”

Az ifjú zongoraművész neve nemcsak a szakmabeliek, de a zenerajongók körében is egyre ismerősebben cseng. Rendszeres szereplője a hazai és külföldi koncertéletnek, feltűnt a Virtuózok televíziós tehetségkutatóban is, nemrég pedig weimari versenyeredményétől volt hangos a sajtó. Most az MVM Zrt. jóvoltából frissen átadott Junior Prima díja kapcsán beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Koncerttel és parfümmel ünnepli 210 éves jubileumát a Pannon Filharmonikusok

A december 9-én a Kodály Központban és december 10-én a Müpában elhangzó est programján a zenekar alapítójának, Lickl Györgynek egy ősbemutatója is szerepel.
Klasszikus hír

Próbaéneklést hirdet a Magyar Rádió Énekkara

A Magyar Rádió Énekkara próbaéneklést hirdet határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott tenor és basszus énekművész állásra. Jelentkezési határidő: 2022. január 6.
Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.