Bach szólócsellóra írt művei a hangszer irodalmának legvirtuózabb darabjai közé tartoznak, a csellisták állandó repertoárdarabjai. A 18. század első felében született művek meglepő módon 1900 előtt csak szűkkörben váltak ismertté. Ebben az is közrejátszott, hogy első, 1824-es kiadás címlapján csellóetűdökként szerepeltek a művek, így sokáig csak afféle ujjgyakorlatokként tekintettek rájuk. A szvitek világhírét Pablo Casals hozta meg, aki tizenhárom éves korában édesapjával fedezte fel őket Barcelonában. Bach műveivel való első találkozására így emlékezett vissza a csellóművész: "Megálltunk apámmal egy régi zeneműkereskedésnél, közel a kikötőhöz. Böngészni kezdtem a kották között. Hirtelen egy gyűrött, időtől elszíntelenedett lapkötegre bukkantam. Johann Sebastian Bach csellóra írt, kíséret nélküli szvitjeinek kottája volt a kezemben! Csodálkozva néztem: Hat szvit gordonkaszólóra. Minő varázslat és titok rejtőzik e szavak mögött - tűnődtem. Sohasem hallottam még a szvitekről, csak bámultam a lapokra és cirógattam őket. Soha nem halványult koronaékszerek volnának. Otthon belemerültem a kottába. Újra meg újra átolvastam az egészet, és az elkövetkező nyolcvan évben nőttön-nőtt bennem a felfedezés csodája. Egészen új világ nyílt e szvitek nyomán, leírhatatlan izgalom fogott el, amikor játszani kezdtem őket. Ez lett az én legkedvesebb muzsikám."

Rohmann Ditta kilenc éve kitüntetéssel diplomázott a Zeneakadémián Perényi Miklósnál, akit bártan hívhatunk a ma élő legnagyobb magyar csellistának. A fiatal művésznő fontosnak tartja a klasszikus és modern zene szélesebb körben való terjesztését, ennek érdekében iskolákban, koncerteken interaktív előadásokat tart. Férjével, Fassang László orgonaművésszel rendszeresen adnak közös hangversenyeket, gyakorta saját átiratokkal. Édesapjával, Rohmann Imre zongoraművésszel is koncertezett Európa több országában, közösen írták át többek között Bartók 2. Rapszódiáját. "Rohmann Ditta a korhűt kortalanná avatja. Tanul a historikus irányzatok életteli formálásából és beszédes deklamációjából és úgy viszi át azokat a modern hangszerre, hogy néha azt hisszük, neki is kópia-cselló van a kezében. A legfontosabb: játéka semmiképp nem kópiája sem újkori, sem a zeneszerző korát felidézni törekvő előadói stílusú gordonkásokénak."- fogalmazott Hollós Máté zeneszerző a Hungaroton igazgatója.